Nagy kérdés, hogy hol vannak az Egyház határai! Ha túlságosan nyitunk, olyanná leszünk, mint a meder nélküli, mocsaras vidék; ha pedig túlságosan bezárkózunk, védve a saját értékeinket, identitásunkat, egy „vegytiszta”, de önmagáért élő közösség lesz az egyház: olyan, mint az ioncserélt víz, egyszer véletlenül ittam belőle, nem mérgező, de hetekig fájt tőle a gyomrom. Kell, hogy legyenek határok, de hol vannak ezek a határok, és mennyire átjárhatóak? Indiában egy keresztyén gyülekezet törpe kisebbségben létezik, és létérdeke, hogy tartsa a kapcsolatot a környezetével, persze úgy, hogy folyamatosan ápolja a saját közösségét is. Tomka  Miklós vallásszociológus szerint Magyarországon a társadalom 10% „egyházias”, tehát kisebbségről van szó. Ez a kisebbség nem engedheti meg magának, hogy bezárkózik. Persze „bezárkózni” is kell, hogy annál nagyobb irgalommal nyithassunk, még az egészen más emberek felé is. A mi Urunk annyira bízott az Atyában, hogy mert nyitni egészen a „vámszedők” asztaláig. Megintette azokat, akik ezért megszólták, jelezve hogy ez az Isten akarata, és az Egyház küldetése. Az Egyház határait azért kell meghúzni, hogy ebben a küldetésben tudatosodva határtalanra nyithassuk azt. Kell a meder, hogy a víz másokat is éltessen. Az Úr majd elvégzi a többit, hiszen Őt nem lehet legyőzni!
Ézsaiás 66
153. dicséret