Amikor a kisgyermek hisztizik, semmi sem jó neki. A „reformpedagógia” szerint tilos, de ilyenkor mégis egy atyai megpaskolás segítene leginkább. Jézus a nemzedékét azokhoz a gyermekekhez hasonlítja, akik a játszótéren nyavalyognak, és semminek sem tudnak örülni: sem „lakodalmast”, sem „temetést” nem akarnak játszani; azaz sem Keresztelő János böjtje, sem Jézus életöröme nem tetszett nekik. Vannak emberek, akiknek soha semmi nem jó. A krisztusi ember mindennek tud örülni, és megalkuvás nélkül a „jót” keresi mindenben és mindenkiben maga körül. A legkisebb áldást is hálaadással fogadja, és a próbatételekhez is békességes erőt kér és kap, mert tudja, hogy az Úr kezében van az egész élete. Ha „hisztizünk”, az Úr joggal ráz helyre bennünket, hogy rádöbbenjünk hatalmas kegyelmére, és ettől kezdve egyszerre a „semmi sem jó” helyett „minden jó” lesz.
Dániel 9,20-27
16. zsoltár