A szabály van az emberért, és nem az ember a szabályért. Kell a szabály, ha az Úrtól van, mert a célhoz vezet, és véd az életveszélyes helyzetekben. A szakadék elé kell a korlát, de ha mindenhol korlátba ütközünk, megmerevedünk, és sem a célt, sem az utat nem látjuk világosan. Mégis hányszor kezd el a szabály önálló életet élni, hányszor nő fölénk, megnyomorítva az emberi életet. „A betű megöl, a Lélek megelevenít!” (2Korinthus 3,6) Jézus „igája” a felüdülés, életöröm, valóságos békesség „szekere” elé fog, és az örök szombat felé vezet. Ahol Jézus Krisztus követése nem ezzel a felüdüléssel jár, hanem megmerevít, zárttá tesz, ott még emlegetve sem Jézus Krisztus van jelen.
Dániel 11,21-45
487. dicséret