Azonnal meggyógyult a két jerikói vak! Hányszor nem adatik megoldás, főként nem azonnal. De ez az „azonnal” mégis felvet néhány alapvető kérdést. Hisszük-e, hogy ez a Jézus valóban Isten Fia, Megváltó, akinek egyedül van hatalma könyörülni rajtunk? (30) Kiáltunk-e hozzá, kitartóan, hangosan, és még hangosabban? Ma szégyen kiáltani, pedig nem érdem csendben tűrni; ha emberek előtt célszerű is a csendes tűrés, Isten előtt lehet kiáltani! Meg tudjuk-e konkrétan fogalmazni a nyomorúságunkat, amiből szabadulást kérünk, ahogy ez a két vak ember teszi? (33) Merünk-e szembesülni kínunkkal, vétkünkkel, hogy aztán azt odakiáltsuk elé? Hit, kiáltás, bűnlátás Krisztus színe előtt, és nem marad el az Ő érintése, amely bizonnyal megoldást ajándékoz. Akár azonnal is.
Hóseás 13
403. dicséret

Platón szerint nem lehet boldog az az ember, akinek mások érdekében kell szolgálatot végezni. Jézus Krisztusban új életrend kezdődik. A világ törvénye az uralkodás. „De tiköztetek nem ez a rend!” (26) Jézus Krisztus azért jött, hogy szolgáljon, és másokat is erre a lelkületre váltson meg (27). A világ a hatalom és a jog világa, az Isten országa pedig a kegyelem és a szolgálat világa. Ez a lelkület szöges ellentétben áll természeti emberünk indulatával. Az emberben annyira benne van az uralkodás vágya, hogy még a hitben is eszközt lát arra, hogy mások fölé kerekedhessen. Jézus nemcsak a „diakónia” kifejezést, a szívességből, szeretetből végzett szolgálatot említi itt (26), hanem a „dúlosz”, rabszolga kifejezést is: „aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok” (27). A rabszolga inkább tárgy, mint ember, nincs saját akarata. Legyetek a másik rabszolgája, cselédje, kapcarongya! Szinte botrányos az elvárás! De az Úr Jézus maga is ezzé lett (20,17-19), és ez a lelkület „képes legyőzni az önző világot” (1János 5,4). „Ez az Isten országának egészen más törvénye, de ezen a legalacsonyabb szolgálaton az Úr dicsőségének fénye ragyog át!” (Joó Sándor)
Hóseás 12
262. dicséret
 

Ma megsértődött rám valaki, mert nem tudtam meghívásának eleget tenni. Bántott a dolog. Továbbgondoltam a történést. Döbbenetes, hogy mennyire csak önző énünk ural bennünket. Nem érdekel a másik, legfeljebb csak annyiban, amennyiben énem elvárásaihoz kapcsolódik. Nem szeretjük, csak használjuk a másikat. Ha kevesebb jutott neki, mint nekem, akkor nem foglalkozom vele. Ha több jutott neki, mint nekem, akkor viszont irigy zúgolódással jelzem elégedetlenségemet. A példázatbeli gazda szereti munkásait, megegyezik velük, és aszerint adja ki bérüket. Ez a szeretet egyenlővé tette a munkásokat. A gazda szeretete arra kötelez, hogy megszabadulva óriási énemtől, vegyem észre a másikat: lehetőségeit, értékeit, és minden keserűség és irigység nélkül, őszintén szeressem felebarátomat. „Isten országa nem jogrend, hanem kegyelmi rend, ahol Isten észfeletti, szabad, és nem számolható jósága uralkodik…Az érdemre építő önzés nem bírja elviselni a kegyelem királyi bőkezűségét…a kegyelem világában nincsenek jogok, még kevésbé előjogok.” (Ravasz László)
Hóseás 11
207. dicséret

Értjük ezt a mondatot? Milyen kincs? Mikor? Hol? Merünk szembesülni a jézusi elvárással? Földi kincseinkről le kell mondani a mennyei kincs érdekében (21), miközben ezer szállal kötődünk ehhez a világhoz. A földi kincs nemcsak vagyon, hanem minden, ami megszokott, ugyanakkor megkötöz. Ez a lemondás olyannyira lehetetlen, mint ahogy a teve nem fér át a tű fokán (24). Sokféle magyarázatot fűztek már ehhez a képhez. Merjük most szó szerint érteni: emberi erővel lehetetlen üdvösséget nyerni. Ki üdvözülhet? (25). Akinek ezt az Úr ajándékba adja (26). De aki megkapta, az rádöbben, hogy a földi kincs előbb utóbb megfakul, kifolyik kezeinkből, érdemes odaadni Jézus Krisztus követéséért.
Hóseás 10
5. zsoltár

Isten teremtési rendje egyértelmű. A házasság „egy férfi és egy nő (!)” földi életre szóló szövetsége, ami felbonthatatlan (6). Felbomolhat az emberi bűn miatt, de soha nem bomlik fel valójában, mert nem lehet semmissé tenni, hiszen a másik kitörölhetetlen nyomot hagy bennem, még akkor is, ha nem születtek gyermekeink. Két ember közösségének e földi létre nézve soha el nem múló következményei vannak. Ezért a mi Urunk válasza is világos: válás nem lehetséges. Ez nem azt jelenti, hogy nincs válás, az emberi szív keménysége miatt (8), de Isten eredeti gondolata az örök szövetség. A mennyek országában nincs házasság, de a Tőle elnyert társunk bizonyosan az öröklétben is üdvösséges örömünk lesz. A házasság boldogságának egyedüli forrása, ha Ő szerez nekünk társat, hozzánk illőt (1Mózes 2,18). Akkor még a legfeszültebb helyzetekben is el tudjuk egymást szenvedni szeretetben, mert a másik Isten legnagyobb ajándéka számunkra. A „működő” házasság kegyelmi állapot, naponta köszönjük meg együtt, és könyörögjünk további áldásokért. Akinek a házassága rendben van, mindene rendben van, kísértéseit is kordában tudja tartani.
Hóseás 9
394. dicséret

 

Bizonytalan világban élünk. Nem tudjuk mit hoz a holnap. Ismerőseim között többen vannak olyanok, akik elveszítették munkahelyüket és nem tudják fizetni a felvett lakáshitel törlesztését. Ilyenkor nincs kegyelem! A példázat pontosan leírja, hogy mi az eljárás rendje: mindenét elárverezik, hogy a tartozást kiegyenlítsék. Őt magát és családját nem kell „eladni”, mert már régóta „rabszolgák”, csak mai „eszközökkel” megbilincselve. Gyönyörű ez a példázat: Isten elengedte kifizethetetlen tartozásunkat, hogy mi is az elengedés és megbocsátás lelkületével éljünk a világban. A valóság azonban mégis az, hogy pénz dolgában a hívő ember is könyörtelen. Ezen a területen a mi türelmünk is elenyésző (29). Döntő kérdés, milyen a viszonyunk a mammonhoz, és egy könyörtelen pénzvilágban a felebaráthoz?!
Hóseás 8
206. dicséret
 

Az evangéliumi intés módját és fokozatait tárja elénk Jézus: először négyszemközt, aztán két – három tanú előtt, végül, ha ez sem vezet eredményre, a gyülekezet előtt történik az intés. Az igazi testvéri közösségben képesek vagyunk elhordozni az intést is, meglátva a bennünket megintő testvérben az Isten féltő szeretetének eszközét. Sajnos, a valóságban nem ilyen egyszerű a helyzet. Szeretünk inteni, de el nem tudjuk viselni, ha más megint bennünket. Baj, ha a  gyülekezet csak egymást árgus szemekkel figyelő „testvérekből” áll. A gyülekezet elsőként a kegyelmet nyert, és megigazult bűnösök csoportja. Ha ennek mindnyájan tudatában vagyunk, akkor lehet a gyülekezet a féltő szeretet intését is magába foglaló, lelkigondozói közösség. Ilyen-e a mi gyülekezetünk?
Hóseás 7
57. zsoltár

A gyermek korántsem tökéletes és tiszta, tele van önzéssel, hisztivel, kifinomult zsarolási technikákkal, bizonyos helyzetekben kibírhatatlan viselkedést produkálva. Azért hozza elénk Jézus mégis a gyermeki lelkületet, mert a gyermek tudja, és nem szégyelli, hogy teljesen a szüleire szorul, mindent tőlük vár, rendületlen bizalommal tekint rájuk. Az emberiség nagy nyomorúsága abból fakad, hogy felnőtté lett, meghalt számára az Isten, elszakadt az örökkévaló értékrendtől, szabadságával visszaélt, mindent az értelmével akar megragadni, miközben kiégetten magányossá szürkült. Aki megtér, gyermekké lesz újra, abban az értelemben, hogy mindenestől ráhagyatkozik az Úrra.
Hóseás 6
364. dicséret
 

 Május második felében le kellett adni az adóbevallásunkat. Minden rendben van ezen a területen? Igénk arra utal, hogy a húsz évet betöltött zsidó férfinak, évente, húsvét előtt be kellett fizetni a templomadót. Péter magától értetődőnek tartja, hogy Jézus is, mint hívő izraelita férfi, megfizeti ezt az adót. Jézus válaszában azonban árnyalja a képet: szerinte a királyi család tagjai nem fizetnek adót. Ezzel világít rá arra, hogy a „fiak”, Isten Országának elhívott örökösei szabadok ebben a kérdésben is. Olyannyira szabadok, hogy le tudnak mondani erről a szabadságról, másokért. A szabadság ebben a világban csak önkorlátozásban élhető meg (Bonhoeffer). Jézus úgy élt szabadságával, hogy pontosan megfizette a templomadót, majd a kereszten kifizette a bűn adósságát is, miattunk, érettünk, helyettünk.
Hóseás 5
205. dicséret
 

A modern tudományok a betegségek idejétmúlt leírásának ítélik meg azt, amikor a Szentírás, főleg a lelki eredetű betegségek mögött az ördög munkáját látja, és ha kiűzik az ördögöt, bekövetkezik a gyógyulás. Ugyanakkor a mai gyógymódok a lelki betegségekre csak tüneti kezelést nyújtanak, legyen szó gyógyszeres kezelésről, vagy bármiféle terápiáról. Az igazi gyógyulás esetében a baj oka szűnik meg. Erre pedig csak az Úr képes. Az embernek el kell ismerni, hogy a betegség során nálánál erősebbel találkozik, és csak az segíthet, akinél nincs hatalmasabb. Ezt vallva szükséges az ima és a böjtölés, azaz a test és a lélek bekapcsolódása az örökkévalóság véráramaiba. Egyébként csak azt érjük el, hogy a holdkóros nem bolyong ugyan többé, de továbbra is holdkóros maradt. Isten azonban a kórt magát akarja megszüntetni. Azt akarja, hogy a láthatatlan világ ártó hatalmainak rontása helyett az Ő csodás hatalma biztos rejtekében gyógyulást nyerjünk. Ez a hittapasztalat nem zárja ki az ember aktív szerepét a gyógyításban, de a helyére teszi azt. Az Ige emberközpontú gondolkodás helyett istenközpontú gondolkodásra indít.
Hóseás 4
51. zsoltár

Isten közelsége jó (Zsolt 73,28). Ezt élik át a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Vajon, akik a református hívőkkel találkoznak, átélnek-e valami hasonlót: az Isten közelségét. Tudunk-e úgy jelen lenni a világban, hogy bennünket látva jó benyomás, „vonzó” összkép alakul ki rólunk? Ez már önmagában Krisztus ügyének építése lenne. Milyen érzéssel megy el egy váratlanul istentiszteletre érkező hallgató a templomból? Megtörtént-e a csoda, hogy valójában az Úrral találkozott. Egy popénekest kérdeztek arról, hogy mi a véleménye a református istentiszteletről, válasza őszinte, de megdöbbentő volt: „…a tiszteletes úr hosszan beszélt a jó és rossz csillagok követéséről: Marilyn Monroe, Zámbó Jimmy, a focista Kaká és Eperjes Károly neve egyazon prédikációban hangzott el. Megrázó élmény volt.” Ez lenne a Krisztus közelsége?
Hóseás 3
146. zsoltár
 

Kálvin biblikus látása szerint az Isten szuverén Úr, aki mindenekfelett való, akinek gondolata az egyetlen igazság, és akinek akarata az egyetlen tökéletes akarat. Ezért az embernek nem lehet más választása, mint az, hogy Isten kijelentéséből egyre tisztábban megérti az Ő akaratát, és annak teljesen alárendeli egész életét. Ez az Isten szuverenitásáról szóló tanítás, amely az Igéből következő gyönyörű gondolat. De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan óvhatjuk meg magunkat attól a folyamatos félreértéstől, hogy a magunk gondolatait Istennek tulajdonítsuk, és a magunk akaratát összekeverjük az Úr akaratával. Igénk egyértelműen nyilatkozik Isten akaratáról. Isten akarata az, hogy az embert megszabadítsa, és visszaadja nekünk az élet teljességét. Ezért választotta ki Ábrahámot, és ezért küldte el Jézus Krisztust, aki meghalt és feltámadott, a mi feltámadásunk zálogaként. Isten akarata az élet!
Hóseás 2,16-25
234. dicséret

Az élő Istenbe vetett hit mindig a Jézus Krisztusba vetett hit. Ez a hit meglátja Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát, a testet öltött Istent, a Megváltót. Erről tesz bizonyságot Péter is. Ez a hit Isten ajándéka, ezért ezt a hitet semmiféle hitoktatás, kidolgozott valláspedagógia, vagy bármiféle remek emberi technika elő nem hívhatja, csak ha az élő Isten könyörül, és megnyitja az ember elméjét, lelkét, és szívét; szemét és fülét. Félre ne értsük! Nélkülözhetetlenül fontos a hitben való nevelés, már a családban, és nagyon  szükséges a felkészülten szervezett hitoktatás, hiszen Isten eszközül használja ezeket, kegyelme szerint. Ámde Krisztust nem „test és vér” által, azaz nem emberek által, hanem a Szentlélek által jelenti ki nekünk az Isten. Boldog, aki vallhatja: „én Uram, és én Istenem” (János 20,28).
Hóseás 2,1-15
367. dicséret

Sokan újabb jeleket kérnek Jézustól. Pedig mennyi jelet tett már az Úr. Máté evangéliuma most olvasott fejezetéig számos csodáról kaptunk híradást. Felsorolni is elég lenne, és mégsem elég! Újabb jel kell! Egy népszerű dal zeng hasonlóképpen: „még, még, még, ennyi nem elég!” Krisztus keresztje és feltámadása a legnagyobb jel, a Jónás próféta jele. Nincs ennél nagyobb jel. Isten elment értünk a legvégsőkig. Nagy nyomorúságunk, hogy baj van az emlékezetünkkel. „Nem emlékeztek a kenyerekre?” – kérdezi Jézus. Nem emlékeztek szavaimra (Bízzatok! Máté 14,27) és tetteimre? „Még mindig nem értitek?” (9) Boldog az az ember, aki nemcsak emlékezik az Isten Krisztusban beteljesedett ígéreteire, hanem naponta élő kapcsolatban van a feltámadott Úrral. Aki rábízta az életét, az mindent „ért”.
Hóseás 1
376. dicséret
 

Tavasz van, végre süt a nap. Egy tulipánban gyönyörködtem, szépségét nem lehet megkérdőjelezni, színét, karcsúságát észre kell venni. A tulipán olyan, hogy egy ezerféle világban is láthatóvá teszi önmagát, értéke egyértelmű. Krisztus jelenléte és hatalma ugyanígy látható, félreérthetetlen jelei vannak: némák beszélnek, nyomorékok épek lesznek, sánták járnak, vakok látnak, és akik ezt látják, dicsőítik az Istent (31). Jézus Krisztus ezt az utat kínálta fel Övéinek, hogy az emberek lássák jó cselekedeteinket, és dicsőítsék mennyei Atyánkat. Látszik-e rajtunk, hogy Hozzá tartozunk. Megfordítom az üzenetet: ha Hozzá tartozunk, akkor az letagadhatatlanul látszik rajtunk. Nem tökéletességről van szó, hanem arról, hogy minden nyomorúságunk ellenére hitelessé leszünk. Isten szeretete „megszépíti” az embert. Itt Krisztus hatalma valóságos testi gyógyulásokban adott megújulást. Nagy dolog ha a sánta jár, de még nagyobb dolog, ha sántán is az Úr hatalma lesz láthatóvá rajtunk.
Énekek 8
375. dicséret
 

Hogy viselkedik Jézus ezzel az asszonnyal? Mintha nem is Ő lenne? Először válaszra sem méltatja a beteg lánya miatt hozzá kiáltó asszonyt. Aztán kirekesztően kijelenti, hogy neki csak Izráel elveszett fiaihoz szól a küldetése, az asszony pedig idegen, nem zsidó, hanem főniciai (24). De az Úr Jézus még ennél is keményebb lesz, amikor ebeknek, kutyáknak nevezi az idegeneket. Az asszony a tartós elutasítás ellenére is kitart a könyörgésben, majd elfogadja Jézus érvelését, és Jézus akaratához igazodva fogalmaz: a kutyáknak is jut az asztal alá hulló morzsákból (27). Jézus így nevel rá a kegyelemre, amely mindenben elfogadja Isten akaratát, gondolatmenetét, szuverén voltát, és éppen ekkor nyílik meg feléje is a kegyelem. Boldog az, aki mindvégig kitart.
Énekek 7
374. dicséret

Ha a „vallás” nem az élő Isten mind pontosabban megértett akaratát, azaz az életet és az embert szolgálja, hanem önmagáért létező „erőszakszervezet” lesz, akkor alapjaiban félreérti küldetését. Jézus szavai arra utalnak, hogy valaki az áldozati rítusok pontos betartása miatt nem segít rászoruló szülein, mert szent áldozati ajándéknak lettek félretéve azok a javak, amelyekkel segíteni lehetne rajtuk, de az áldozati ajándékok csak az Úrnak ajánlhatók fel. Tudnék segíteni, de vallási előírások nem engedik, mert az Úrnak szántam azt, amivel rajtad segíthetnék. Erre mondta az Úr, hogy megvetem ünnepeiteket, és nem telik kedvem áldozataitokban, helyette tanuljatok jót tenni! (Ézsaiás 3,10-17) Döbbenetes ellentmondás, hogy milyen könyörtelen és kirekesztő tud lenni a hit, ha meg van győződve igazáról. Nem a bizonyosság a baj, hanem az ebből fakadó lelkület.
Énekek 6
373. dicséret

A közös imádságban együtt állunk oda Isten színe elé, testvérekké leszünk, elmélyül a hitünk, erősödik a szeretetünk, késszé leszünk a megbocsátásra, miközben az Isten Lelke gyülekezetté formál bennünket, és felkészít a szolgálatra. Nagy áldás, ha házastársak és családok, mint kis gyülekezetek együtt tudnak megállni az Úr előtt. Vajon hány református keresztyén család gyakorolja rendszeresen a kegyességet. Ne hivatkozzunk rohanó élettempónkra, éppen ezért kell még inkább megállni az Úr előtt. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor egyedül kell az Úr elé járulni, nemcsak azért, mert talán ténylegesen is magányosak vagyunk, hanem azért, mert az imádság tárgya nem tartozik senkire, csak az Úrra, és súlya sem adható át senkinek, csak az Úrnak! Jézus is többször élt ezzel a lehetőséggel. A belső szoba csendje segít letenni, vagy éppen felvenni a nagy terheket, és örömre, erőre hangolva indít el mások felé. A legáldottabb lelkigondozó az Úr!
Énekek 5
241. dicséret

A jóléti társadalmak egyik betegsége a vásárlási és fogyasztási kényszer: eszik, de nem tud jóllakni, mert a szívében riasztó űr tátong, amit nem lehet megelégíteni. Kegyelmi állapot az, amikor valaki ki tudja mondani azt, hogy „elég”, és pontosan tudja, hogy hol van az a pont, amikor már „elég”. A jóllakottság lelki és nem testi kategória. Krisztus kegyelme elég. Aki evett az élet kenyeréből, az jóllakott, sőt a maradékot is megbecsüli, összeszedi, továbbadja, elteszi későbbre, felhasználja máskor, újrahasznosítja. E gondolatsorban eljuthatunk akár a környezetvédelem kérdéséig is. Ez azonban csak áldott következmény. A fő kérdés az, hogy jóllaktál-e, ettél-e az élet kenyeréből, vagy folyamatosan éhes vagy?
Énekek 4
372. dicséret

A próféta az életét sem félti, hanem határozott bátorsággal meghirdeti Isten akaratát, rámutatva a bűnre. Erre kétféle válasz lehetséges: elhallgattatni a prófétát, vagy megtérni a bűnből. Heródes az előbbit választotta, amikor lefejeztette Keresztelő Jánost. Aki játszik a bűnnel, azt előbb-utóbb hatalmába keríti az. A bűnnel egyszer szembe kell nézni, nem lehet elfelejteni, csak töredelmesen megbánni. Krisztusnál adatik bocsánat. Ez az evangélium azonban ne feledtesse velünk el azt, hogy a bocsánat ellenére vannak olyan kinyitott ajtók, amelyeket ebben a világban soha többé nem lehet teljesen becsukni. Vigyázzunk, mert léteznek olyan „ajtók”, amelyeket soha nem szabad kinyitni, még kíváncsian nyitogatni sem.
Énekek 3
371. dicséret

Az ismeretlen mindig titokzatos tiszteletet és kíváncsiságot ébreszt bennünk. Különösen így van ez idegen emberekkel. Az ismerős azonban, egy idő után elveszti varázsát, csalódások miatt az illetőről lehalványul a glória, elkopik a tekintély, így az óriások törpékké zsugorodnak. A mi Urunk bűn nélküli volt, és mégis megütköznek rajta (57), saját városa, sőt saját családja is. Amikor hazatér, híre megelőzi, de hitetlenül, megbotránkozva, irigységgel fogadják. Nincs veszélyesebb az irigységnél. Sok esetben még az Úrral is perbe szállunk, hogy másokat látványosabban használ, mint bennünket. Pedig minket is ugyanolyan fontossággal akar elküldeni, ha nem is olyan látványosan. Nála nem a látványosságon van a hangsúly. Urunk vedd ki a szívünkből az irigységet, hogy felfedezhessük azt, hogy a magunk helyén milyen fontos feladatot bíztál ránk!
Énekek 2
370. dicséret

Egy nyugdíjas barátom aktív korában nagy ember volt, komoly sikerekkel és hatalommal. A közelmúltban kétséges kimenetelű műtét előtt állt. Elmondta, hogy az embernek ilyenkor nincs sem múltja, sem jövője; a múlt már eltűnt, nem számít ki volt egykor, jövője pedig még nincs. Elgondolkodtam szavain: mi mindent beáldozunk talmi kincsekért, ideig való sikerért, múlandó javakért, titkos kapcsolatokért. Hamar kiderül ezekről, hogy elillannak, igazán fontos helyzetekben nem számítanak, sőt, kárunkra lehetnek. Csak egy van, amiért érdemes áldozatot hozni: az örökkévaló kincsért, amin nem vesz diadalt a halál és az enyészet. Ez a kincs a feltámadott Urral való közösség, az élet fejedelmébe vetett hit. Csak ez adhat értelmet az életnek. Egyébként az ember vagy folyamatosan menekül az értelem-vesztettség elől, vagy belehal abba, esetleg közömbösen  beletörődik annak tényébe. Ez a kincs elrejtett, de Isten kijelentette, hogy hol van, így felfedezhető, és mindenek felett előnyben részesíthető (Filippi 3,7). Az ilyen ember örvendezik a megtalált örökkévaló kincs felett, de már nem rejti el azt (44), hanem megosztja.
Énekek 1
369. dicséret

Elkeserítő, hogy minden nemes gondolatunk mögött  azonnal ott sarjad annak ellenkezője. Minden önzetlennek tűnő tett rejtekében ott lapulhatnak gyarló szándékok. Ebben a világban a búza mindig együtt nő a konkollyal. Joó Sándor hangsúlyozza, hogy a példázatban nem a hívők és a hitetlenek közötti különbségről van szó, hanem az Isten országának fiairól és a gonosz fiairól. „Sajnos köztudott tény, hogy sokszor egy nem hívő a maga emberségével sokkal inkább sorolható Isten országának fiai közé, mint egy olyan hívő, akinek ajkáról szakadatlanul csepeg az áhítat, de cselekedetei olyanok, hogy egyszerűen kibírhatatlan a környezete számára.” Jézus ezért nem engedi, hogy az ő szolgái kiszaggassák a konkolyt a búza közül. A példázat csúcspontja ez a határozott tiltás: nem!!! Az Úr nem engedi, hogy mi döntsük el, ki a búza és ki a konkoly. Ez a „nem!” alázatra int, elvet minden hívő gőgöt, másokat kirekesztő kegyességet, és bizonyosságra, de nyitott szelídségre hív. Számítsunk rá, hogy óriási meglepetések fognak várni bennünket az aratás napján!
Ruth 4
368. dicséret

Jézus  azért beszél példázatokban, hogy a tanítványok egyre többet megtudjanak a mennyek országának igazságairól; továbbá hogy elrejtse a mennyek országának igazságát mások elől (például kora vallási vezetői elől). De főként azért szól példázatokban, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiásnak (6,9-10) előre jelzett az Úr, hogy sokan nem fogják megérteni üzenetét! Kiáltó ellentét! Valakiknek megadatik az Ige, valakiknek pedig nem. Felette nagy titok ez. Tény, hogy az élő Isten ismerete, a mennyek országának igazsága, az igaz hit felülről adatik. Nem a mi teljesítményünk, hogy hiszünk, hogy a fülünkkel hallunk, a szemünkkel látunk, és a szívünkkel értünk. Boldog, aki hallja az Igét, látja az Úr hatalmát, és érti az Ő dolgait. Isten Lelke végezte el ezt örök tanácsvégzése által. Áldott az Úr!
Ruth 3
189. dicséret
 

 Szentlélek munkája éppen az, hogy ne akarjunk több jelet látni, hanem meglássuk a legnagyobb jelet, Isten Krisztusban közölt tökéletes és végső kijelentését. Jézus Krisztus meghalt és feltámadott, a mi feltámadásunk zálogaként. Ez a legnagyobb örömhír. Megváltott emberek vagyunk. Erről tesz bizonyságot a Szentírás. A Szentlélek ezt az örömhírt teszi igazzá a szívünkben, hogy aztán Őrá bízzuk egész életünket, és erre hívjunk másokat is. Aki Őbenne hisz, az nem akar ennél többet. Nem akar látványos csodát, gyógyulást, látomásokat, jelenést, mert nincs Krisztusnál több. A hívő ember rendszeresen, egyénileg és a gyülekezet közösségében tanulmányozza az Igét, és naponta kap vezetést, üzenetet, erősítést, tanítást, miközben az Úr tehet vele egészen rendkívüli dolgokat is, de ha semmi egyéb jel nem adatik, akkor is hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Mozartnak igaza van: „akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés!”
Ruth 2
188. dicséret