Platón szerint nem lehet boldog az az ember, akinek mások érdekében kell szolgálatot végezni. Jézus Krisztusban új életrend kezdődik. A világ törvénye az uralkodás. „De tiköztetek nem ez a rend!” (26) Jézus Krisztus azért jött, hogy szolgáljon, és másokat is erre a lelkületre váltson meg (27). A világ a hatalom és a jog világa, az Isten országa pedig a kegyelem és a szolgálat világa. Ez a lelkület szöges ellentétben áll természeti emberünk indulatával. Az emberben annyira benne van az uralkodás vágya, hogy még a hitben is eszközt lát arra, hogy mások fölé kerekedhessen. Jézus nemcsak a „diakónia” kifejezést, a szívességből, szeretetből végzett szolgálatot említi itt (26), hanem a „dúlosz”, rabszolga kifejezést is: „aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok” (27). A rabszolga inkább tárgy, mint ember, nincs saját akarata. Legyetek a másik rabszolgája, cselédje, kapcarongya! Szinte botrányos az elvárás! De az Úr Jézus maga is ezzé lett (20,17-19), és ez a lelkület „képes legyőzni az önző világot” (1János 5,4). „Ez az Isten országának egészen más törvénye, de ezen a legalacsonyabb szolgálaton az Úr dicsőségének fénye ragyog át!” (Joó Sándor)
Hóseás 12
262. dicséret