Az evangéliumi intés módját és fokozatait tárja elénk Jézus: először négyszemközt, aztán két – három tanú előtt, végül, ha ez sem vezet eredményre, a gyülekezet előtt történik az intés. Az igazi testvéri közösségben képesek vagyunk elhordozni az intést is, meglátva a bennünket megintő testvérben az Isten féltő szeretetének eszközét. Sajnos, a valóságban nem ilyen egyszerű a helyzet. Szeretünk inteni, de el nem tudjuk viselni, ha más megint bennünket. Baj, ha a  gyülekezet csak egymást árgus szemekkel figyelő „testvérekből” áll. A gyülekezet elsőként a kegyelmet nyert, és megigazult bűnösök csoportja. Ha ennek mindnyájan tudatában vagyunk, akkor lehet a gyülekezet a féltő szeretet intését is magába foglaló, lelkigondozói közösség. Ilyen-e a mi gyülekezetünk?
Hóseás 7
57. zsoltár