Az ismeretlen mindig titokzatos tiszteletet és kíváncsiságot ébreszt bennünk. Különösen így van ez idegen emberekkel. Az ismerős azonban, egy idő után elveszti varázsát, csalódások miatt az illetőről lehalványul a glória, elkopik a tekintély, így az óriások törpékké zsugorodnak. A mi Urunk bűn nélküli volt, és mégis megütköznek rajta (57), saját városa, sőt saját családja is. Amikor hazatér, híre megelőzi, de hitetlenül, megbotránkozva, irigységgel fogadják. Nincs veszélyesebb az irigységnél. Sok esetben még az Úrral is perbe szállunk, hogy másokat látványosabban használ, mint bennünket. Pedig minket is ugyanolyan fontossággal akar elküldeni, ha nem is olyan látványosan. Nála nem a látványosságon van a hangsúly. Urunk vedd ki a szívünkből az irigységet, hogy felfedezhessük azt, hogy a magunk helyén milyen fontos feladatot bíztál ránk!
Énekek 2
370. dicséret