Júdás bűnbánatában visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak, és nyilvános bűnvallást tett előttük: „vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el”. Júdás a főpapokhoz, mint „hivatalosokhoz” fordul segítségért, rajtuk keresztül az Isten irgalmas kezét keresi! A főpapok válasza rettenetes: „mit törődünk vele, a te dolgod?” Isten tanácsvégzése Júdás személyére vonatkozóan nem menti fel a főpapokat a felelősség alól, hogy kegyetlen nemtörődömséggel ellöktek maguktól egy Isten felé nyújtózó kezet. Összerándulhat a gyomrunk és összeszorulhat a szívünk: hány kéz nyújtózna rajtunk keresztül az Úr felé? Nem mentség az idő-hiány, a saját gondjaink tömege, a lehetőségek zártsága. Ítéletünkké lesz a tudatos irigység és szeretetlenség, amely nem közelít komolyan az Úrhoz és másokat sem enged üdvözítő közelségébe.
Nehémiás 8
25. zsoltár

Péter csúfos bukásának mások is előidézői voltak. A szolgálólány és az ott álldogálók egy kiélezett helyzetben provokálják Pétert. Nem segítik, hanem kérdéseikkel tesztelik taszigálják a szakadék felé. Ez a jelenet naponta milliomod-számra ismétlődik szerte a világon. Bíráljuk a nagy filozófust, Nietschét, de az egymáshoz való viszonyunkban mégis őt követjük: aki gyenge és nehéz helyzetben van, azon lökünk még egyet, hogy biztosan a szakadékba zuhanjon. Katasztrófa-helyzetekben segítünk, mert ezzel látványosan demonstráljuk vélt „jóságunkat”, de megszámlálhatatlan „mészárlást” végzünk a mindennapok észrevétlen leple alatt megjegyzéseinkkel, kérdéseinkkel, összesúgásainkkal, intrikáinkkal, várva, hogy a másik meddig bírja, és mikor bukik végre bele. Bizony egy idő után az „áldozat” eljuthat az átkozódásig is (74). A névtelen szolgálólány és az ott álldogálók ugyanúgy Krisztus-tagadók, mint Péter, mert ha embertársunkkal ezt tesszük, valójában Krisztussal tesszük. Keservesen sírni kellene. Nagy kár, hogy régóta már könnyezni sem tudunk.
Nehémiás 7
236. dicséret
 

 Istenünk pajzs: nem kell támadni, de még védekezni sem. Lehet megadással várni az Úr szabadítását, miközben az Ő igazsága érvényesül rajtunk. Vannak olyan helyzetek, amikor szólni kell, de sokkal több olyan helyzet adatik, amikor hallgatni kell, sőt kívül kell maradni a történéseken, mert éppen ezzel a szent passzivitással szolgáljuk a legaktívabban a megoldást. Jézus Krisztus egy szót sem felelt Heródesnek (Lukács 23,9). A dolgok sokkal bonyolultabbak, mint villanásokra látszanak. Mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Ugyanakkor szavaink sem mindig alkalmasak az intésre. Ákos dala énekli: „Hagyd a szavakat, / így védd az igazad, / Aki fecseg, az úgy marad, / Hallgatni boldogabb. / Hogyha nem teszed, / Magadra zárod a ketreced, / A szívedet el ne add, / Örömöd hallgatag.”  Elég, ha az Úr szól!
Nehémiás 6
127. zsoltár

Ilyenek Jézus tanítványai. Féltek, a döntő helyzetben megijedtek, menekültek. Vigyázzunk! Menekülni nemcsak futva lehet. Az is menekül, aki kőkemény, könyörtelen, mosolytalan, szigorú következetességgel képviseli az általa értelmezett igazságot. Az ilyen ember úgy menekül, hogy mindent fixálni akar, mert valójában gyenge a hite és rengeteg kapaszkodóra van szüksége. Aki túlzottan határozott, az sok esetben a kételyeit palástolja. Ezzel nem a kételyből akarunk érdemet kovácsolni. Az igazi bizonyosság nem tételekhez való ragaszkodás, nem elv és teológia, hanem az élő, feltámadott Jézus Krisztussal való állandó, személyes kapcsolat. Ővele naponta szembenézhetünk a bűnrontotta világ rettenetes labilitásával, amely csak Őbenne lehet stabilitássá.
Nehémiás 5
82. zsoltár
 

Zalából vezettem a Balaton felé miközben kíméletlenül el akartam aludni. Félre állni nem lehetett, mert akkor elkések egy beiktatási istentiszteletről. Többször arra eszméltem, hogy az árok felé tartok, és kiesnek az emlékezetemből bizonyos útszakaszok. Lehúztam az ablakot, hallgattam a rádiót, masszíroztam a fejemet, de csak nem szűnt a test könyörtelen jelzése: aludni akar!!! Mennyire végtelenül sok egy óra, ha a test nélkülöz és parancsol. Az Úr kegyelme hordozott, ezért érhettem oda. Mennyire nem tudunk virrasztani egy órát sem, mennyire az értünk virrasztó Krisztus irgalmára szorulunk mindenben.
Nehémiás 4
144. zsoltár
 

Júdás a legtitokzatosabb szereplője az evangéliumoknak. Egyedül őt nevezi az Ige a kárhozat fiának (János 17,12). Személye sok teológiai kérdést felvet, Isten elrendelő, tökéletes akaratát ugyanúgy, mint a szabad akarat titkát. Mit tudunk Júdásról? Szerette a pénzt, de ő volt a tanítványi kör pénztárosa, majd 30 ezüstpénzért elárulta Mesterét. Fanatikus nacionalista, zelóta, aki ruhája alatt tőrt hordott, hogy bármikor végezhessen a közelébe kerülő bármelyik elnyomó rómaival. Valószínű, hogy Jézushoz is azért csatlakozott, hogy politikai váradalmait az Ő segítségével megvalósítsa. Jézus az utolsó vacsorán megsúgja neki, hogy mindent tud róla, ahogy rólunk is. Ez a tény visszatarthat a bűntől, vagy még elszántabbá tehet a rossz cselekvésében. Júdás elárulta az Urat, de megbánta tettét, ugyanakkor nem találta a megbánás helyét, mert nem hitte el, hogy Isten kegyelménél még erre a bűnre is adathat bocsánat, ezért felakasztotta magát.
Nehémiás 3
503. dicséret
 

Egy asszony drága kenettel kente meg Jézus fejét. Ez a tett hódolat: Urnak vallotta Őt már földi életében. Ez a tett áldozathozatal: nagy értékű kincsét öntötte Jézus elé. Ez a megkenetés Krisztus halálának megváltó páratlanságát hirdette meg (12). A tanítványok pazarlásnak minősítik mindezt, és nem értik a történést. Ez az asszony többet sejtett meg Jézusról, mint ők. Gyülekezeteinkben is tapasztalunk hasonlót. Úgy tűnik, hogy a nők fogékonyabbak az Igére, mint a férfiak. Jézus az asszony mellé áll. Ez egy férfijogú társadalomban egészen új volt. Jézus a nőt felemelte, megszabadította a férfi szolgaságából, értékét világossá tette; elismerte, hogy nemcsak a férfiak formálják a világot. Ezzel a  mi Urunk a nőt visszahelyezte az Isten általi teremtési rendben a maga helyére, nem a férfi fölé (!), hanem a férfi mellé, ugyanakkor rámutatott arra a speciálisan többre, ami a nő sajátja: finomság, érzékenység, gyöngédség és mégis minden férfiasságot lepipáló erő. A legfontosabb azonban az, amikor valaki, akár férfi, akár nő, Jézust így Úrnak vallja, ahogy ez az asszony.
Nehémiás 2
75. zsoltár
 

Az édenen kívül a mezítelenség a bűn minden nyomorúságát magába foglalja. Kifejezi a szégyent: az ember tud olyat tenni, ami miatt pirulnia kell. A mezítelenség jelzi, hogy az ember nem meri magát megmutatni a másiknak, elfedi, elrejti magát, alapvetően bizalmatlan. Emellett a ruhátlanság megalázottságot, kiszolgáltatottságot, sérülékenységet jelent. A mezítelen ember reszketésnek kitett. A nagy német teológust, Bonhoeffert meztelenül akasztották fel, hogy teljesen megalázzák. A mi Urunk Jézus Krisztus is ruhátlanul függött a kereszten. A mai üzenet hirdeti, hogy a hitnek látható cselekedetei vannak, észreveszi, és felruházza a mezítelent, segít a szűkölködőn. Krisztusban fehér ruha adatott nekünk (Jelenések 6,11). Ő a mi ruhánk, mert felöltöztük a Krisztust (Kolossé 3,10). Aki Krisztusban van, az „le mer vetkőzni”, mert nincs mit takargatnia.
Nehémiás 1
66. zsoltár
 

Ezt a gyönyörű Igét olvasva, most azok a szolgatársaim jutnak eszembe, akik kis gyülekezetekben hűséggel kitartanak. Egyikük így fogalmazott: „itt múlt van, és még jelen, jövő nincs”. Lelátogatva az összes dunántúli lelkipásztort, valóban több helyen ezt tapasztaltuk. Éppen ezért nemcsak vigasztaló, hanem feladatot mutató ez az Ige: mit tehetünk azért, hogy úgy legyünk hűek a kevésen, hogy a „kevés” egy talentumból még egy legyen, és a kettőt pedig merjük soknak tartani, hiszen az Isten országának hatalma nem számokon múlik.
Ezsdrás 10
173. dicséret
 

Világító mécsessel kell fogadni az Urat. Ez azt jelenti, hogy úgy kell gazdálkodni az olajjal, hogy az elég legyen mindaddig, ami Ő megérkezik. Korunk betegsége a „kiégés”. Pazarló módon úgy lángolunk, hogy idő előtt elfogy az olaj, miközben másokat megperzselünk, és kiégve sokak számára kellemetlen teher lesz az olaj nélküli füstölgésünk. Áldás, ha valaki a hitében mindvégig kitart, és lelkében (mentálisan) egészségesen jut át az életen, bármilyen nyomorúság érte is. Ismerek egy 80 éves testvért, aki vak, de még mindig világít. Jaj de sok sérült, hitében, lelkében, idegrendszerében beteg ember él körülöttünk, mert nem jól gazdálkodtak az „olajjal”. Az olajból ugyanis nem lehet másoknak adni (adjatok nekünk is az olajatokból!,   8), hiszen annak mennyisége egy „felülről” meghatározott adottság, így a meglévő mennyiséggel kell gazdálkodni, kinek – kinek az isteni mérték szerint. Boldog az, akinek mécsese a kiszabott esztendő utolsó percéig világít.
Ezsdrás 9
220. dicséret

A Balatonnál élek. Reggelente gyakran teszek sétát a parton. Nyári hajnalokon többször látom, ahogy tekintélyesnek tűnő emberek kurjongatva támolyognak haza az éjszakából. Az alkohol egy határon túl olyan ajtókat nyit az emberben, amelyek pusztító területekre tárulnak. Aki mások fölé rendeltetett (45), az kegyelmi állapotban van, azért, hogy másoknak éljen. Az illető visszaél ezzel a kegyelemmel, ha nem teljes józansággal tölti be tisztét, beleértve még a nyaralást is. Isten Lelke szószerinti értelemben is a józanság Lelke. Az alkohol „feldob” és elfelejt elkapni, rombolóan elevenné aktivizálja bennünk az óembert: felelőtlenné, részvétlenné, Isten ajándékaival visszaélővé, tettlegessé torzít (szolgatársait verni kezdi, 49). Egyik barátom, neves rockzenekar gitárosa. bevallotta, hogy életmódjából következően egy ideig kísértést jelentett számára az „ital”, de ma már biztos benne, hogy nem az alkohol fogja őt legyőzni. Egyedül az a méltó, ha valaki józanul néz szembe az Úr érkezésével. Ha az Úr győz le bennünket, akkor Ő valóságos, üdvösséges magasságokba emel fel.
Ezsdrás 8
495. dicséret
 

Sokan hangoztatják manapság (23), hogy közöttük van a Krisztus, sőt nemcsak mondják, hanem látványos módon ezt bizonyítani is akarják (24). Jézus figyelmeztet a veszélyekre, a hamis prófétákra és krisztusokra, a megtévesztés lehetőségére. A leggyanúsabb, amikor valakik azt állítják, hogy csak közöttük van jelen a Krisztus. Az Ige világosan fogalmaz: Krisztus eljövetele és jelenléte olyan egyértelmű, mint ahogy a villámlás is letagadhatatlan (27), és a saskeselyűk is láthatóan a megpillantott zsákmány fölött köröznek (28). A Szentlélek világosságában azonnal megítélhető (1János 4,1), ha valaki fals; mint ahogy az is észlelhető, ha valakiben, minden ismert nyomorúsága ellenére is kiábrázolódik a Krisztus.
Ezsdrás 7
171. dicséret
 

Krisztus visszajövetele egybeesik a mostani világkorszak elmúlásával, a végítélettel, és az üdvkorszak kezdetével. E fordulat jeleiről szól az Úr tanítványainak, az Olajfák-hegyén, nagyhét keddjének éjszakáján. Vegyük sorra ezeket a jeleket, magyarázat nélkül, de mindegyik felett gondolkodjunk el. Hamis Messiások jelennek meg, miközben nem vesszük észre az egyetlen Megváltót (5). Mindenki háborúzik (6), mert az egyén érvényesíti érdekeit, miközben szétesnek a közösségek, illetve a meglévő közösségek is csak egyéni önmegvalósítások színterei. Isten törvényét, az örökkévaló értékeket megvetik, és mivel a törvény summája a szeretet, ezért a szeretet sokakban meghidegül: az emberek elárulják és gyűlölik egymást (10-11). Krisztus követőit üldözni fogják, ők azonban mindvégig kitartanak, amit az Úr megáld azzal, hogy szerte a világon hirdetik az evangéliumot (13-14). A pénz, mint pusztító utálatosság nemcsak áthatja a templomot, hanem templomokat emel magának (15). A napot és az órát senki sem tudja (36), de legyünk készen!
Ezsdrás 6
165. dicséret
 

Egy ablaküveget hiába tisztítok meg kívül, ha a belső oldala koszos marad: így az egész ablak piszkosnak látszik. Külső és belső, forma és tartalom, hitvallás és hit elválaszthatatlanul összetartoznak. Igénk azt üzeni, hogy nem elég a külső látszatot fenntartani, hanem belül is rendben kell lenni, sőt a belső rendet sugározni kell kifelé. Ennek fordítottja is igaz: nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani; és nem elég szeretni, a szeretetet tudni kell kimutatni is.
Ezsdrás 5
163. dicséret
 

Az egyház küldetése az evangélium továbbadása, tehát az emberek életének megörvendeztetése, megerősítése, nem pedig megterhelése. Nagy kérdés, hogy segítünk-e a világban, vagy egyel több teher vagyunk az amúgy is terhek alatt roskadozó vállakon? A farizeusok és írástudók szigorúságát súlyos tehernek nevezi Jézus Krisztus. Ha valaki túlságosan szigorú, ott mindig valami bizonytalanság palástolása sejthető. Ez annak ellenére igaz, hogy a bizonytalanságból nem kovácsolható erény. Ha valaki másokkal szemben kemény, követelményeiben és ítéletében, ott joggal várható el, hogy ő maga maradéktalanul cselekedje azt, amit másoknál hiányként észrevételez. A fegyelem nélkülözhetetlen eleme az életnek, mint ahogy az időközi „lazítás” is. A kellő szigorúság megteremti a fegyelmet és a rendet. A szigor azonban kegyetlenné tesz szeretet nélkül, mint ahogy a szeretet akár rombolhat is következetesség nélkül. A hit szigora sok veszélyt rejt, de még többet a mindent összemosó kegyesség. Bonhoeffer hangsúlyozza, hogy egy Isten haragját kijelentő Igét csak úgy adhatok tovább, hogy közben nyilvánvalóvá lesz, hogy nem én haragszom, hanem az Isten, sőt én magam is e harag alatt vagyok, és Krisztus megváltó kegyelmére szorulok.
Ezsdrás 4
77. zsoltár
 

Egy neves igehirdető említi, hogy az Úr szívére helyezte azt az Igét, hogy az „Isten szeretet” (1Jn 4,8). Isten szeretete öltött testet Krisztusban. Ez számára írásmagyarázati alapelv. Csak innen tudja értelmezni az egész Írást. Isten szeretet! Ez a Biblia szíve. Ebből következik minden parancs lényege: szeress!
Ezsdrás 3
106. zsoltár
 

Dante írja az Isteni színjáték kezdő soraiban: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém. / Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan…”. Kegyelmi állapot, ha az ember már nem csak tévelyeg, hanem rádöbben arra, hogy tévelyeg, és szörnyen elkezd fájni neki ez az állapot. A szadduceusok koruk felvilágosult, gondolkodó emberei voltak, akik mindent az értelmükkel akartak megragadni, ezért tagadták a feltámadást, és mindazt, amit az értelem fölénye nem képes befogadni. Ők még nem szenvedtek az „értelem-vesztettség” miatt. Jézus rámutat valós állapotukra: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” (29) Értelmünk, noha az Isten csodálatos ajándéka, önmagában kevés arra, hogy a valóság teljességét befogja! Boldog az az ember, akinek felragyogott az Isten Krisztusban közölt, értelmen túli hatalma, és az Írásokat sem betű szerint érti, hanem mint amiből az élő Isten üdvösséges hatalma szól.
Ezsdrás 2
502. dicséret
 

Az élő hitű ember mindenkinek bizalmat ad, a szívében nincs állandó, beteges gyanakvás, de azonnal észre veszi azt, ha valaki gonosz lélekkel közeledik felé (18). Jézus Krisztus átlát a hízelkedő szavakon (16), és Lelke által övéit is képessé teszi erre. Urunk válaszának helyes értelmezésében a sorrend nagyon fontos: nem az elhangzás sorrendje, hanem a válasz teológiai sorrendje. Aki megadja Istennek, ami az Istené, vagyis átadja az Úrnak egész valóját, az tudja, hogy miként kell megadni a császárnak, ami neki jár! A Szentlélek világosságában tudjuk azt, hogy mi jár a politikai felsőbbségnek, azt engedelmesen átadjuk (Róma 13,1-7), de gyarló előnyökért és félelemből soha nem adjuk oda azt, ami egyedül csak az Urat illeti meg!
Ezsdrás 1
85. zsoltár
 

Nem a ruha teszi az embert, de az alkalomhoz illő ruházat mégis fontos. Egy tárgyalásra én öltönybe és nyakkendőbe érkeztem, míg a tárgyaló felem farmert és pulcsit hordott, a tárgyaláson pedig az „öltözékéhez méltóan” viselkedett: az öltözékével „csak” kifejezte, hogyan tekint ránk, és milyen lélek van benne. Ünnepi öltözetünk kifejezheti, hogy a lelkünk is ünneplőbe öltözött, persze az öltözet el is fedheti ámító énünk csalárdságát. Sok „öltönyösen is rongy” emberrel találkoztam már, sőt a „palástos huligán” (Boross Géza) sem ritka. Jézus Krisztus példázata arra utal, hogy fontos a ruha, de az Úr átlát a ruhán, egészen a szívünk rejtekéig, ezért nem a „saját” öltözetünk tesz szalonképessé bennünket, hanem csak az a menyegzői ruha, amit az Úr tisztított meg övéinek, drága vére által. Vigyázzunk! Nem csak azokat fenyegeti veszedelem, akik elutasítják az Úr hívását, hanem azokat is, akik odatelepszenek az áldások asztalához, de „hirtelen megtérésük” (Ravasz László) vélt előnyök reményében történt. A „külső alkalmazkodás belső megtisztulás nélkül” (Szabó Andor) hamar kiderül. „Add rám örök ruhám, indulni kéne!” (Republic)
Jeremiás siralmai 5
386. dicséret
 

Most ez a hangsúlyos: a gazda elutazott! A munkások a gazda szőlőjében dolgoznak a gazda nélkül. A gazda velük van, de nincs a közelükben, nincs a „sarkukban”. „Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra!” (József Attila) Krisztus visszajöveteléig ez a keresztyén élet. Konkrét, lelkesítő Isten-élmények nélkül, a távollévő Isten átélése közben kell dolgozni az Ő szőlőjében. Ha minden reggel megrendítő Krisztus-élményünk lenne, könnyebb lenne engedelmeskedni: egy Krisztus-látomás, egy engedelmesség. Ehelyett minden reggel fáradtan, álmosan, gondoktól gyötörten kelünk, az Igét is zaklatottan olvassuk, nem teljesen értjük, aztán lehúz bennünket a világ, és a mérhetetlen fájdalom. Rám bízta a szőlőskertet, és dolgozni kell, hogy amikor visszatér, ebben a munkában találjon. Velem van, de nincs a közelemben. A keresztyén élet nem extatikus lét, és nagyot téved, aki a Krisztus-élményeket a gazda visszajöveteléig mesterségesen akarja előidézni. Addig csak komoly igetanulmányozás, és szorgalmas munka adatott nekünk, de mindez józan Szentlelkének erőterében!
Jeremiás siralmai 4
56. zsoltár
 

Istenhez való viszonyulásunk lehetőségeit szemlélteti ez a példázat. Hangzatosan hirdetem, hogy az Övé vagyok, ügyesen fenntartok minden látszatot, de hétköznapjaim ezernyi dolgában mondok nemet az Úrnak. Vannak olyanok, akik először nemet mondanak az Úr hívására, később azonban megfordul az életük, és Jézus Krisztus nem tökéletes, de engedelmes tanítványai lesznek. Egy harmadik csoportról Jézus nem beszél, mert olyan ritka: akik hirdetik és cselekszik is az Úr akaratát. Ezek nemcsak azt veszik komolyan, amit Jézus Krisztus értük tett, hanem azt is, amit az Ő parancsára és erejével ettől kezdve nekik kell tenni. Melyikhez tartozunk a három közül? Sajnos, sokan az első csoporthoz sorolódunk: tudjuk a „leckét”, ám a hétköznapok éles helyzeteiben csődöt vall Krisztus-követésünk: legyőznek könyörtelen érdekeink, hiúságunk, gyarlóságaink. Szomorúan tapasztalom, hogy egyáltalán nem „krisztusi” a „keresztyén” ember: a kemény kinti „terepen” olyan, mint a többi…
Jeremiás siralmai 3
55. zsoltár

A kérdések többnyire jogos igényből fakadnak: az ember szeretné a körülötte lévő világot jobban megismerni. Vannak azonban más lelkületből származó kérdések. Sokan azért kérdeznek, hogy szerepeljenek, és felhívják magukra a figyelmet. Léteznek olyanok, akik kérdéseikkel folyamatosan okoskodnak és ötletelnek. A kérdések zöme a másikat akarja leégetni, sarokba szorítani, kínozni, tönkre tenni. Több olyan emberrel beszélgettem már, akik állandóan kérdeztek, de soha nem akarták meghallani a választ, ám mindig volt egy újabb kérdésük. Jézus hatalma letagadhatatlan. Még az ellenségei is elismerik ezt, ezért kérdeznek rá. Jézus azonban visszakérdez, hogy megvizsgálja, kérdésük milyen lélekből fakad. „Aki komolyan vágyik Őt megismerni, az előtt megjelenteti magát, és választ ad kérdéseikre. De aki csak azért kérdez, hogy fölényeskedjen, és akadékoskodjon, annak nem válaszol. Az előtt botránkoztató titok marad!” (Victor János) „Aki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád.” (Az Úr csodásan működik)
Jeremiás siralmai 2
43. zsoltár
 

Aki hitben jár, annak életét csodák kísérik ma is. Nem a hegyeket kell a helyükről elmozdítani. Ennél sokkal nagyobb csoda az, hogy ma reggel is felébredhettél, és új erőt nyertél. Egy neves orvos említette: az a legnagyobb csoda, hogy dobog a szívem, és a következő pillanatban nem esek holtan össze. Valóban csoda, hogy öngyilkos élettempónk ellenére még dobog a szívünk. Csoda az is, ha le tudunk mondani feladatokról. Az Ige üzenete ennél konkrétabb: a hívő ember Krisztusban megtapasztalja azt, hogy az emberileg lehetetlen lesz lehetségessé. Aki nem nyílik meg az Úr előtt, hogy elvégezhesse benne csodáit, az gyümölcstelenül kiszárad!
Jeremiás siralmai 1,12-22
59. zsoltár
 

Jézus, amikor megtisztítja a templomot, nem indulat vezérli, csupán határozottan kinyilvánítja Isten akaratát az „üzleti vállalkozásokról” („árusítókról”, 12), mert nem veszik észre, mikor lesz „legalizált rablássá”, még az imádkozó ember ilyen jellegű tevékenysége is. Lehetséges-e együtt imádság és üzlet; istentisztelet és vállalkozás? Jézus határozottan nemet mond minden olyan „ügyeskedésre”, amely a másik megszegényítése árán akar meggazdagodni. Az igazi istentisztelet mindig szociális felelősséggel jár együtt. Döbbenetes a záró sor, Jézus otthagyja őket és kimegy. Ha Ő kimegy az életünkből, legyen bármink és bárkink, kárhozatosan egyedül maradtunk!
Jeremiás siralmai 1,1-11
129. zsoltár
 

A virágvasárnapi sokasággal együtt kiálthatjuk: „Hozsánna”, ami azt jelenti, „segíts meg Uram!”, mert még az „énem” a királyom, akaratával, vágyaival, félelmeivel, bűneivel, és nem Te! Segíts meg, mert még mindig csak látszatokat tartok fent, és nem vagyok teljesen a Tied. Krisztus, légy a királyom! Vedd birtokba a két kezem, hogy karjaim cselekedjék a Te akaratodat sokak javára! Vedd birtokba a két lábam, hogy oda vigyenek, ahol Te akarsz látni. Vedd birtokba a két szemem, hogy mindenkor rád tekintsenek, észre vegyék a mellettem élőt, és ne nézzenek olyanra, ami Téged megszomorítana! Vedd birtokba a két fülem, hogy hallják és értsék Igédet, és meghallják a másik ember jajkiáltását! Vedd birtokba a számat, hogy téged dicsérjen, építse a másikat, és tudja, mikor kell szólni, mikor kell hallgatni. Vedd birtokba elmém és szívem, hogy gondolataim ne homályosítsák el jelenléted valóságát, és érzéseim Általad megtisztított szívemből fakadjanak.
Hóseás 14
255. dicséret