Jézus először magához hívja tanítványait, és csak utána küldi ki őket. A szolgálat előtt mindig Vele kell találkozni. A tanítványok az Úrtól „felhatalmazást” kapnak a szolgálatra, ami nemcsak hivatalos, név szerinti szolgálatba állítást jelent, hanem még inkább azt, hogy az Ő hatalma kíséri munkájukat, amely nélkül csak „vak vezet világtalant”. Az Úr meghatározza a feladatot is: az Ő uralmát kell hirdetni és megjeleníteni, miközben az eredményt csakis Őrá kell bízni (14). Jézus arra a területre küldi őket, ahol élnek: Galileába, Izráel házához, hogy aztán Isten népe betölthesse küldetését a föld minden nemzetsége felé. Ehhez a szolgálathoz egyenlőre nem kell semmi evilági eszköz, csak egy rend ruha, majd bot és saru is csak akkor, ha már túl mennek Galileán (Márk 6,7-11). A kenyér megadatik, a pénz szükségtelen, a tarisznya pedig e kettő hiányában felesleges. Kellhetnek az emberi eszközök, de soha nem az Úr hatalmának ügyeskedő pótlékaként.
Dániel 5
223. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2010.05.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása