Az élő hitű embernek Jézus Krisztus „nemcsak” Megváltója, hanem Ura és Királya is. Ha Krisztus a megváltóm, akkor rádöbbentem, hogy nekem szükségem van Rá, mert „nála nélkül nem is élek” (294. dicséret). Ha Krisztus az Uram és Királyom is, akkor a megváltásban megnyert kegyelem látható módon átjár, és rádöbbenek arra, hogy Neki is szüksége van rám, mert az a méltóság ért, hogy Krisztus fel akar használni engem a világban. Ekkor már nem elég csak beszélni Krisztusról, hanem teljes odaszánással cselekedni kell a Krisztust: engedni kell, hogy Ő használjon, és érvényesüljön az Ő királysága bennem és általam.
Ézsaiás 59
212. dicséret