Most csak erre az egy versre tudunk figyelni. MIT JELENT LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN IMÁDNI AZ ISTENT? – 1. Istent így imádni csakis a Szentlélek által lehetséges.* – 2. Isten Lelke által a saját lelkünk is a Szentlélek által „hangolttá” lesz, és így nem a saját „pszüchénk”, érzéseink, akaratunk irányítanak bennünket; – mert sokszor, az Úrra hivatkozva is ez a helyzet. De a Szentlélek által a lelkünk is „megenyhül”. A krisztusi ember „lelki ember”, vagyis a hívő ember soha nem durva, faragatlan, nem kemény, nem agresszív, még ha ennek nagy is a kockázata manapság. A krisztusi ember szelíd, de határozott; gyengéd, de bátor; örvendező, de nem rajongó. – 3. A krisztusi ember, a Szentlélek által, lelki módon, de megalkuvás nélkül képviseli az igazságot. Az igazság pedig Jézus Krisztus. Ez nem írásmagyarázati és dogmatikai kérdés, vagyis aki Őt Urának vallja, az testvér, akárhol is imádja az Urat. A lelkiség és határozottság egysége olyan, mint ahogy az Isten bánik velünk; – ahogy az oroszlán a szájában, marcangoló fogaival, gyengéden felkapja a kölykét: határozott finomság. Sok a „durva” megnyilvánulás gyülekezeteinkben, sok a harc, a konfliktus, a kiabálás, a per, a gyűlölet. Hol itt a Lélek és az igazság?

Példabeszédek 4

33. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ne felejtsük el, hogy az a Jézus Krisztus tanít itt Isten Lélekben és igazságban való imádásáról, hangsúlyozva, hogy Isten lélek; – akiben Isten testet öltött, így jött közel hozzánk, megváltó szeretetével.

– Isten a testet öltött Jézus Krisztusban érhető el igazán a mi számunkra.

– Isten „lélek”, de ebben a világban minden testet ölt, Ő is, mindenekelőtt az Úrban, Őrajta keresztül pedig hatalmának számos jelében, eseményében, szabadításában, irgalmában.

HOGYAN TISZTULHATOK MEG? Hogyan lehetek kedves Isten és az emberek előtt?* – 1. A tisztaság azt jelenti, hogy a jogi paragrafusok teljesítésén túl is tisztán és jó lelkiismerettel élem az életemet. Hétköznapi módon kifejezve: amit teszek, az nemcsak jogos, hanem erkölcsös is. Hiszen Isten mindent lát. – 2. Ehhez a tisztasághoz persze hozzátartozik az alázat is, miszerint tudom, hogy ebben a világban soha nem leszek tökéletes, vagyis az Isten kegyelmére szorulok, egyébként elvesztem, hiszen olyan kiszámíthatatlan áramlatok és áradatok dolgoznak mindnyájunkban. Isten kegyelme tesz tisztába minket, mint a kisgyermeket a szülei. – 3. Keresztelő János, az Isten kegyelme által tiszta, nem tökéletes, de tiszta (27).** Akinek öröme teljessé lett Jézus Krisztusban, aki Őt mindenek Urának vallja, és mindenben enged neki, az minden nyomorúsága ellenére tiszta, és az Úr meg is őrzi az ilyen embert minden végzetes bűntől és botlástól (29–33). Ez a tisztaság az Úr Lelkének ajándéka (34). Ez a tisztaság az örök élet tágassága, már itt (36).

Példabeszédek 3,19–35

253. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Akkor ez a kérdés még foglalkoztatta az embereket. A beszélgetések, viták központi kérdése volt ez a terület.

** – 3. Keresztelő János, az Isten kegyelme által tiszta, nem tökéletes, de tiszta (27).

Hiszen Keresztelő János nem dől be az őt irigységre hangolni akaró provokációnak, miszerint megjelent Jézus, és ettől kezdve mindenki Őhozzá megy (26).

Sőt, Keresztelő János bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és örül a vőlegénynek, mint a vőlegény barátja (29).

Akinek öröme teljessé lett Jézus Krisztusban, aki Őt mindenek Urának vallja, és mindenben enged neki, az minden nyomorúsága ellenére tiszta, és az Úr meg is őrzi az ilyen embert minden végzetes bűntől és botlástól (30–33).

Ez a tisztaság az Úr Lelkének ajándéka (34).

Ez a tisztaság az örök élet tágassága, már itt (36).

AZ ÚJJÁSZÜLETÉSRŐL… – 1. Az újjászületés előtt az ember hízelgő, az érdekei szerint udvarol és tapos, és a lényegi igei, lelki dolgokban teljesen tudatlan, és erre fogékonysága sincs. Pont olyan, mint amilyen a vezető, tanító Nikodémus volt (1–4; 10). – 2. Az egyetlen megoldás az emberiség számára az élő hit, a megtérés, az újjászületés. Ne csodálkozzunk, hogy semmi nem változik, csak más formában, egyre rafináltabb fertelmességben öltenek testet ugyanazok a bűnök (7). – 3. A megtérés és az újjászületés azonban, mint az üdvösség bizonyossága, mindenestől Isten ajándéka, amelynek azonban olyan látható, tetten érhető következményei vannak, mint ahogy a víz lemossa a test szennyét. „Víztől és Lélektől születünk újjá”, de mindez csoda, titok, mint a szél mozgása, lényegét illetően láthatatlan, de letagadhatatlan (5–9). – 4. Az újjászületés Jézus Krisztusban adatik nekünk, aki hisz Őbenne, az élhet teljes életet, már itt az örök élet teljességét élheti (10–16), és nem megy az ítéletre (17–21). Ez az evangélium evangéliuma.

Példabeszédek 3,1–18

112. zsoltár

EZ A BIBLIAI ANTROPOLÓGIA LÉNYEGE. – 1. A Biblia világosan kimondja, hogy az emberben önmagától nincs semmi jó. Az ember egyéni és közösségi értelemben egyaránt romlott, teljesen gonosz (Róma 3,10). Az ember mindent az érdekei alapján cselekszik és szemlél, még az egyházban, a vallásban, a hitben, a templomban is (13–16). Ami jó van bennünk, az is Isten ajándéka. – 2. Jézus Krisztus tudja, hogy mi van bennünk, hogy milyen az ember. Ő az egészen rejtett dolgainkról is tud, hiszen Ő a szívek és a vesék vizsgálója (Jeremiás 17,10; Jelenések 2,11). Jézus Krisztusnak nem volt illúziója az emberrel kapcsolatban. Nekünk se legyen. – 3. Mégis éppen ez az evangélium, hogy Isten ennek ellenére szeret bennünket, és egyszülött Fiában nemcsak közel jött hozzánk, hanem lehajolt érettünk, hogy újjászüljön és megváltson bennünket, az Úr Jézus Krisztus teste templomának lerombolása és felépítése által (17–22).

Példabeszédek 2,16–22

133. zsoltár

Ahogy telnek az évek, egyre TÜRELMETLENEBBEK leszünk. A hitéletben is jelen van ez a nyomorúság. Egyre izgatottabban és sóhajtozva várjuk üdvösségünk beteljesedését. Az Úr elkészítette már a legfőbb „jót”, az üdvösséget, de még egy kicsit érleli és tartogatja azt, mint egy gondos gazda a legáldottabb évjáratú borát. – 1. Jézus, a tanítványaival és az anyjával elment a kánai menyegzőre (1–2). Az Úr nemcsak részese földi örömeinknek, hanem ezeknek az örömöknek valójában Ő az ajándékozója. Semmiféle földi jó nincs az Úr ellenére, ha azt Őtőle kértük, kaptuk, fogadtuk el, és az Ő rendjének medrében élünk azokkal, ha annak itt az ideje. – 2. A földi jó azonban ideigvaló. A „földi menyegzőnek” egyszer vége lesz. Minden földi jó egyszer megfakul, elmúlik, megromlik, elfogy (3). „Hasadt” világunk természete ez, a bűn zsoldja. Itt minden múlandó (Róma 6,23). – 3. Jézus Krisztus első csodája, Kánában, amikor a vizet borrá változtatta, azt hirdeti, hogy egyedül Ő képes földi életünket is újra örömre hangolni, ebben az ellentmondásos világban is egyedül Ő képes nekünk újra életörömöt ajándékozni. – 4. De az Úr ennél többet ad, örök örömöt, örök menyegzőt, örök életet! Ez az öröm már a miénk, vagyis a legjobb bor már készen van, érlelődik, és hamarosan és végérvényesen a miénk lesz. Még tartogatja, érleli a bort, még érleli az életünket. Ez a tény mindenkor reménységgel, életörömmel vértez fel bennünket. – Urunk, azért már ne tartogasd sokáig legjobb borodat, megválásod kiérlelt borának teljességét. A kortyok is erőt adnak, de csapoljuk már meg a hordót.

Példabeszédek 2,1–15

236. dicséret

TÉNYLEG MEGTALÁLTUK A MEGVÁLTÓT? Mik a biztos jelei ennek? – 1. Követni Jézust (37), Az Ő közelében lenni mindig (38–39), Őrá tekinteni (36), vagyis Igéjét hallgatva, mindent Őtőle várni. – 2.  Kimozdulni a „fügefa alatt hűsölő, önző életélvezet” nyugalmából (48), felismerve Jézusban az Isten Fiát, az egyház Urát, a világ Királyát (38–39), és az Őtőle kapott szolgálatban továbbadni az örömhírt másoknak (40–41). – 3. Elfogadni az Úr rólunk való üdvözítő gondolatát, ami meghatározó időkben kősziklává erősít bennünket (42), és az eseményekben mindig meglátni a „mennyei többet”, a „megnyílt ég” alatt (45–51).*

Példabeszédek 1,20–33

140. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. A fenti jelek alapján valóban nekünk szegeződik a kérdés, hogy tényleg megtaláltuk-e a Megváltót? Ezeket a sokszor hangoztatott jeleket mai alapigénk alapján sorakoztattam egymás mellé. Nyugodtan tartsunk önvizsgálatot!

– 5. Az önvizsgálat során egyet biztosan állapítsunk meg… Amit most mondok, az egy kicsit kellemetlen lesz, sőt durva, de egyszer felelősen ki kell mondani. Állapítsuk meg, mondjuk ki, hogy sok „szuperhívő”, akinek ajkáról folyamatosan hangzik az Ige, és a mi Urunk, Jézus Krisztus neve, valójában igen messze van még az Isten országától (Márk 12,28). Ezek a „szuperhívők” a saját kegyességük, tanításuk, hitük és hitgyakorlatuk igazától önhitten megmámorosodva valójában minősíthetetlenül viselkednek, úgy, ahogy egy hitetlen sem viselkedik másokkal. Konkrét példákat mondok: nem fogadják a köszönést; elfordítják a fejüket; templomi istentiszteleten, ha nem a nekik „kóser” ember prédikál, lehajtják a fejüket, a Bibliájukat lapozgatják, a fejüket csóválják, mobiloznak, esznek, tüntetőleg nem figyelnek; mindent lefitymálnak, ami nem tőlük ered. Ennél képtelenebb dolgokat is láttam már. Ez a valóság, ez nem kitaláció. De megállnék egyszer ilyenkor, és ezeket a „szuperhívőket”, kezemben ostorral szívesen kiverném a templomból. De ezt csak az Úr tehette, mert Ő féltő szeretetből tette, én meg gyarló indulatból tenném (János 2,15).

– 6. Szóval, nem az, aki mondja, nem az találta meg a Messiást (Máté 7,21), mert az lehetetlen, hogy aki megtalálta a Megváltót, illetve akit az Úr Jézus Krisztus megtalált, az ilyen tapló, pökhendi módon doboltassa közhírré az egyetlen igaz hit képviseletét. Van egyetlen igaz hit, Jézus Krisztus az út, az igazság, az élet (János 14,6), de óriási hibát követünk el, ha önmagunkat tartjuk az útnak, az igazságnak és az életnek.

Nem ő volt a világosság, mondja az Ige Keresztelő Jánosról, de JÉZUS KRISZTUS VILÁGOSSÁGÁRÓL KELLETT BIZONYSÁGOT TENNIE (1,8) – 1. Nem Keresztelő János volt a Krisztus. Az ő ítéletes szava, szigorúsága, morózus prófétai alkata áldott útkészítés volt, egy olyan világban, ahol minden összekeveredett, és ahol egyértelműen kellett mutatni, előkészíteni az utat. De Jézus Krisztus nem ilyen volt. Persze nemcsak ez a tény bizonyítja azt, hogy nem Keresztelő János a Krisztus, hanem egyszerűen az, hogy ő egy ember, egy a sok közül, most éppen áldott küldetésben. – 2. Nem is mi vagyunk a Krisztus, mai keresztyének. Mi legfeljebb Krisztust követők lehetünk, Krisztus–hordozók, krisztusiak, az Ő kegyelméből. Tehát mi egy határon túl alig, illetve kivételes helyzetekben tudjuk feláldozni az életünket másokért – főként közvetlen szeretteinkért. De minden ilyen emberi áldozat is lényegét illetően hiábavaló, mert nem hoz örök, tartós megoldást, megváltást. – 3. Egyedül Ő, a názáreti Jézus a Krisztus, Isten Fia, Megváltó (29–34). Mi Őrá mutatunk, Őt hirdetjük, Őrá irányítjuk mások figyelmét.*

Példabeszédek 1,10–19

14. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ennyi, amit mi tehetünk.

– Ez a szolgálat azonban megújít, örök értelemmel ajándékoz meg már itt is.

– Őróla hangosan, bizonyossággal kiáltunk, de nem magunkból kiindulva, hanem igeszerűen tesszük ezt, ahogy Keresztelő János Ézsaiást idézi (23–28).

– Őróla szólunk igeszerű bizonyossággal, akihez nem vagyunk méltók, de aki azzá formál bennünket, előttünk jár és mögöttünk áll, körbeölel (Zsoltárok 139,5).

– Ennyit tehetünk mi, és kivételezett időktől eltekintve nem kér ennél többet tőlünk a mi Urunk, nem kér tőlünk értelmetlen, hősködő, önmegvalósító áldozatokat.

Az Ő egyszeri, tökéletes áldozata után, ha bizonyos esetekben a mártíromság elkerülhetetlen is, de teológiai értelemben legfeljebb csak hitvallás lehet, ami persze szintén nagy áldás...

JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR. – 1. Egyrészt azért, mert János nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét. Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi! – 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni. Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt. Merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt. – 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot, de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal. Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít. Van miért örülni!

Példabeszédek 1,1–9

155. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Gyerekkoromból emlékszem arra a gondolatra, amikor a „világ” végességét vagy végtelenségét próbáltam elképzelni, és mindegyik elképzelhetetlennek tűnt az értelmem számára, miközben leírhatatlan szorongás fogott el.

JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR.

– 1. Egyrészt azért, mert nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét.

Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi, mégpedig azzal a vitán felüli igénnyel, hogy így van, és kész, ebből pedig ennyit, a lényeget tudhatod, miszerint mindennek a kezdetén és a végén a Szentháromság Isten áll, aki körülöleli a teremtett világmindenséget, mint apa a gyermekét.

– 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni.

Akkor ez a görög–hellén filozofáló, önhitten bölcselkedő, mindent meghatározni akaró „fogalmi” gondolkodás kora volt.

Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt.

Azóta sok évszázad telt el, számunkra már ez a megfogalmazás is nehézkes.

De a krisztusi evangélium ma is ugyanaz, merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt.

– 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot; – de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal, aki az örök Isten Fia, Igéje, „teremtő és újjáteremtő” keze, akiben Isten egyértelműen meghirdette, hogy Ő mindig az élet oldalán áll!

Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít.

Van miért örülni!

ISTEN LELKE MUNKÁL, MEGAJÁNDÉKOZ! – 1. Bátorságot ad: Isten Igéje bátorítja a prófétát, és rajta keresztül a lelki és a vallási vezetőt, és a teljes népet, hogy legyenek bátrak a szolgálatban, mert velük van az Úr (1–6). – 2. Reménységet ajándékoz: Isten temploma, az Úr ügye nemcsak régi dicsőségében fog ragyogni, hanem ez a dicsőség egyszer majd betölti a földet, mert Isten megrendít mindent, ami e–világi, minden népet és kincset. Becsüljük meg a „régit”, de ne a régi dicsőséget sirassuk, hiszen Isten a jövőben mindennél „ragyogóbbat”, „állandót” készít nekünk (6–9; 20–23). Csak annak a dicsőségnek és kincsnek van „értelme”, ami az Úré, az Ő kezében van, és egyedül Ő tud azokkal jól bánni. Ha egy időre ezek a mi kezünkbe kerülhetnek, akkor Urunk, el ne engedd a kezünket, mert „jaj” nekünk és a körülöttünk élőknek. – 3. Alázatra vezet: Mindez Isten ajándéka, nem a mi érdemünk. Mi tisztátalanok vagyunk. Csak, ha az Isten kegyelmes keze nyúl le értünk, akkor van esélyünk kimászni a „csatornából”. Nincs mire felvágnunk! Az Úr kegyelme minden; – ajándék (10–19).

1Korinthus 16,13–24

252. dicséret

ELGONDOLKODTATÓ ADATTAL SZEMBESÜLTEM A NAPOKBAN. – 1. Munkálkodásunk érdemi része tíz százalék alatt van, a többi kilencven százalék ezek hátterét, adminisztrálását, reklámozását, ügyintézését teszi ki. Valóban egy halálosan fárasztó, „túlfeszített semmittevés” az, amibe a ma embere belefárad. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogyha csak az elektromos üzeneteimet naprakészen kezelhetném, azzal kitölthetném a teljes napot. Csakhogy azt érzem, noha nagyon elfáradtam, alig végeztem értelmes munkát ezzel. Mi irányítjuk az ügyeket, vagy az ügyek uralkodnak felettünk? – 2. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ezek az ügyek azonban még egyházi színezettel is többnyire saját „házunk” díszes építését jelentik (4). – 3. Felmerül a kérdés, hogy ezek az ügyintézések mennyiben szolgálják az Úr ügyét, még ha tematikájában egyházi ügyekről van is szó. Mennyi okoskodás, stratégia, levelezés, jogászkodás vonja el a figyelmünket, szívja ki erőinket, de épül–e ezek által „az Úr háza”, az Isten országa, Jézus Krisztus királysága?

1Korinthus 16,1–12

272. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Haggeus próféta, Zakariással együtt akkor prófétáltak, amikor Kr. e. 538–ban Kürosz perzsa király a Babilonba száműzötteknek megengedte, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és felépítsék a lerombolt templomot.

– A hazatértek el is kezdték a munkát, de a létfenntartási gondok és a politikai nehézségek hamarosan megállították őket ebben a szent szolgálatban.

– Ebben a helyzetben figyelmeztette őket Haggeus és Zakariás próféták szava, amelynek nyomán újra indult a templom építése (Ezsdrás 5,1; Zakariás 6,9–15; 8,9–13).

– Ebben az időben Zerubbábel volt a perzsa király júdai helytartója, a vallási vezetőt pedig Jósua főpapnak hívták.

ISTEN KEGYELMES NÉPÉHEZ! – 1. Szinte elkapnánk a tekintetünket, ahogy meglátjuk magunkat abban a tükörben, amit a próféta tart elénk (1–2). A világi és a lelki vezetők egyként hitetlenek (3–4). Isten hiába mutatja meg újból és újból, különböző módon igazságát, Isten népe és minden nép, az egész lakott föld egyre gonoszabb. Ez az, amit álnokságnak nevezünk (5–8)** – 2. Isten azonban másként döntött (9–20). Isten döntése megelőzött bennünket. Ez a döntés kegyelmi döntés. Isten az Ő népét megmenti, jogos haragja helyett, megnyitja népének szívét, akik egy akarattal, egy nyájként, örvendezve hívják segítségül az Urat, miközben gőgös kevélység által nem nyomorítják meg egymás életét (9–14). Isten pedig népével lesz mindenkor (17), és mindaddig, amíg örökkévaló országába haza nem viszi őket (20). Addig pedig ebben a világban sem engedi azt, hogy bármiféle ellenség látványos diadalt üljön népe fölött. – 3. Micsoda ígéret, micsoda kegyelem, amely Jézus Krisztusban már a miénk. Tényleg a miénk? Látszik rajtunk, hogy a miénk? Hiszen mindenképpen átformálja ez az ígéret azt, aki elfogadhatta annak gazdagságát. 

1Korinthus 15,35–58

5. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten népe számára konkrét bíztatást jelentett Zofóniás próféta szava, amely meghirdette Isten jogos ítéletét, de az abból való szabadulást is, rámutatva arra a végső szabadításra, amit Isten Jézus Krisztusban készített el nekünk.

** Álnok az, aki emberileg nem megváltoztatható, sőt egyre gonoszabb állapotba jut és juttat másokat (5–7). Segíthet–e ezen az állapoton az, ha Isten haragja egész hevét kiönti népére és a lakott földre? (8)

Az itt olvasható kifejezés Zofóniás nevében is olvasható. A próféta nevének jelentése: „AZ ÚR ELREJT”. Az Úr adhat oltalmat saját népének (1–2), és más népeknek is (4–15). – 1. Ameddig azonban hitetlenség (1–2), gőg, egymás önző kizsigerelése (10), és léha, önhitt vigadozás (15) jellemző ránk; – addig halálos veszélyben vagyunk. – 2. Isten Igéje egyértelműen kijelenti, hogy Isten népe kicsi, erőtlen és védtelen, de Isten maga védi az Ő népét, akármilyen méltatlanná lett is; – ezért jaj annak, aki Isten népére támad (10–11). – 3. Minden népnek szüksége van az oltalomra. Az egyetlen, valóságos oltalom azonban csak az Úrnál, az Úrban van. – 4. Jöjj, Istennek Lelke, szedj össze bennünket, a Te népedet, hogy magunkba szállhassunk, és bűnbánatot tartva megtérhessünk (1), ennek nyomán a Te igazságodat szolgálhassuk, és alázatban élhessünk (3), a Te dicsőségedre és minden nép javára. Add nekünk a megtérés kegyelmét, az alázat bátorságát, a krisztusi szolgálat örömét!

1Korinthus 15,12–34

406. dicséret

AKIK IDEGEN RUHÁBA ÖLTÖZKÖDNEK, azok átveszik a ruházattal együtt más kultúrák szokásait, gondolatait, vallását. – 1. Az mai igeszakasz hangsúlyozza ezt a kifejezést, hogy „idegen”, mert nem az Isten által népére bízott szent üggyel kapcsolatos, sőt azzal ellentétes. – 2. Aki idegen ruhákban jár, az hűtlenné lesz ahhoz, amire az Isten elhívta. Gondoljunk csak bele abba, hogy mióta, hányféleképpen kísért meg bennünket ezen keresztül a nagy ellenség, mi pedig nemcsak bedőlünk neki, hanem ki is szolgáljuk annak indulatát. Félre ne értsük, nem az „idegennel” van a baj, hanem a hűtlenséggel! – 3. Zofóniás próféta határozottan meghirdette az Isten haragját minden ilyen fajta hűtlenséggel szemben. Mivel ez a hűtlenség egyetemes, ezért nemcsak Isten népét éri el, hanem az egész földet elérheti (2–3). Ennek a hűtlenségnek ezernyi fajtája van, mert a Baal kultusz az élvezetre koncentrál (4), a Molok kultusz mindent beáldoz az érdekekért (5–6), miközben a gazdagok és a hatalmasok visszaélnek helyzetükkel (8–9), a kereskedők pedig gátlástalanok (10–13). – 4. Nem kell felettébb aktualizálni az Igét, nem sokat változott azóta a világ, pedig Zofóniás Kr. e. 640-609 között működött, és Jósiás király ébredési reformját készítette elő az ítélet meghirdetésével (14–18). Ma is csak a Szentlélek munkája által ajándékozott ébredés segíthet rajtunk (7).

1Korinthus 15,1–11

348. dicséret

JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES – 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek. Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1). Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4). Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”? – 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását. Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét. Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6). – 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon. Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát. Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét… (9–11).

1Korinthus 14,26–40

174. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES, nem az Isten szándékával egyező.

Jónás könyve tükröt tart a mindenkori egyház elé.

Bizony, Isten Igéjére hivatkozva prófétai szigorunk nem képviseli hűen Isten akaratát.

– 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek.

Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1).

Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4).

Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”?

– 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását.

Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét.

Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6).

– 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon.

Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát.

Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét, lakosait és állatait egyaránt, ugyanúgy, mint a kegyesen szűkkeblű, önigazult Jónást.

Jézus Krisztusban minket is megszánt, megmentett az Isten, hogy mi se legyünk irgalmatlanok, de ne legyünk „balekok” se (9–11).

AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD! – 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra. Nem lehet megszökni elhívó szava elől. – 2. Isten Igét hirdetni küld. Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban. Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet. – 3. Isten Ninivébe küld. Isten a legreménytelenebb helyre küld; ؘ– a szerintünk legreménytelenebbre. De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely. De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

1Korinthus 14,1–25

170. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD!

– 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra.

Nem lehet megszökni elhívó szava elől.

Ezt most kezdem én is igazán megérteni.

– 2. Isten Igét hirdetni küld.

Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban.

Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet.

– 3. Isten Ninivébe küld.

Isten a legreménytelenebb helyre küld, szerintünk a legreménytelenebbre.

De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely.

De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

– 4. Jónás ítéletet hirdetett, mert ő maga egy szigorú próféta volt, az Úr prófétája; — másokhoz szigorú, magához már nem annyira.

Jónás ítéletet hirdetett, mert ezt a parancsot kapta az Úrtól (1,2).

De a pontos „szöveget” nem rágta szájába az Isten. Figyelmeztetést kellett továbbadnia, Ninive tényleges gonoszsága és a közelgő jogos ítélet miatt.

Ezt tette Jónás, a maga módján megfogalmazva.

Jónás szava, megfogalmazása azonban „ihletetté” lett a Szentlélek által. „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” – harsogta (4).

Isten Lelke, Jónás tudtán kívül ezt az ítéletes hangot is kegyelmessé formálta, hiszen a negyven nap kegyelmi idő, jelezve, meg lehet térni, Isten megtérésre hív, megtérésre segít.

Isten megbánta döntését, mert eleve kiválasztotta Ninive akkori lakosait.

– 5. Ninive lakosai leborultak, megtértek minden, egy emberként: kicsi és nagy, egészséges és beteg, fiatal és idős, szolga és Úr.

Ma is ez lenne az egyetlen megoldás.

Hol van egy zsákruha?

Református Egyházunkban is a kioktatósdi, megújítósdi, vitatkozósdi helyett igazából erre lenne szükség: töredelmes szívre és zsákruhára, azaz mindennek látható valóságára.

Émelygek a többitől.

Ma is ezzel a reménységgel imádkozunk a mai Ninivéért, és ninivékért!

AZ ÚR AZONBAN NEM HAGY A GONOSZSÁGBAN! – 1. Népét, övéit nem hagyja a gonosz uralma alatt; – sem az engedetlen Jónást; – sem a pogány Ninivét. Az Úr népét ugyanis nem származás, vallás, kegyesség, csoport alapján határozhatjuk meg, hanem az Ő kiválasztó kegyelmének szerelme által. Az Ő valóságos népét, a láthatatlan egyház kereteit nem mi határozzuk meg. – 2. Az Úr odarendelte a megoldást Jónás számára. Ennek korabeli kifejezése a nagy hal, valóságos megjelenése a mi Urunk Jézus Krisztus (1). „Őbenne”, Krisztusban mindenkor biztonságban vagyunk. Ő bűnlátásra, imádságos kiáltásra (2–4), szent vágyódásra (5) segít bennünket. Amikor pedig láthatjuk valóságos állapotunkat, akkor az Úr előtt leborulva, megtapasztaljuk az Ő szabadítását is (7). Ezt a szabadulást boldog magasztalás, hálaadás, hitvallás és az Úr látható templomában való boldog szolgálat követheti (8–10). – 3. Prokofjev Hatodik szimfóniáját hallgatva az a határozott élményünk támad, hogy ez a disszonáns zene mégis gyönyörű, nem a disszonancia, az soha nem szép, hanem az a tény, hogy ebben a disszonanciában megmagyarázhatatlan feloldás, harmónia rejtőzik. Ilyen Jézus Krisztus, a világ számára.*

1Korinthus 13

234. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A szimfónia első tételében hosszú másodpercekig a kürt önmagában egy hangot ismételget, újra és újra. Ilyen Jézus Krisztus, az egyetlen megoldás. Az Úrtól jön a szabadulás! (10)

AZ ÚRHOZ ELJUT MINDEN GONOSZSÁG HÍRE (1). – 1. Az ember alapvetően gonosz. A világ látszólagos ura, a nagy gonosz mindent tönkretesz itt; – nemcsak Ninivében, hanem mindenkor, mindenhol. Egy neves töreténész asszony igen higgadtan és tárgyilagosan nyilatkozott erről: Érdekek vannak, és illúzió itt bármiféle igazság. Szabó Magda „Az őz” című regénye döbbenetes látlelet arról, milyen mindent felemésztő gyűlölet mozgathat embereket és „világokat”. – 2. Az ember gonoszsága a „vallásosságát”, a hitét is tönkreteszi. Még a próféta, Jónás is menekül az Isten elől, és a prófétai szolgálat elől (1–3); – a viharban mindenki a saját istenéhez kiált (4–5); – eközben a próféta alszik és nem imádkozik (6); – a viharban hánykódok pedig könyörtelenül keresik a felelőst, akit frusztrált dühükben megbüntethetnek a vihar miatt… (7–11). És ez még csak a hajó, „az egyház hajója”, és nem is Ninive! – 3. Egyetlen esélyünk, hogy az Úrhoz feljut a gonoszság tobzódása. Ő az, aki hatalmasabb a gonosznál, és aki bűnbánatra (12), Őhozzá való kiáltásra segíti népét (13–16), hogy el ne vesszünk (János 3,16).

1Korinthus 12,12–31

275. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTENHEZ ELJUT MINDEN GONOSZSÁG HÍRE (1).

– 1. Az ember alapvetően gonosz.

A világ látszólagos ura, a nagy gonosz mindent tönkretesz itt; – nemcsak Ninivében, hanem mindenkor, mindenhol, mindenkiben és minden közösségben, minden szinten pusztít, mindenhová befészkelődik, a legelrejtetteb „zugokba” is.

Nincs mit szépíteni ezen.

Egy neves töreténész asszony igen higgadtan és tárgyilagosan nyilatkozott erről: Érdekek vannak, és illúzió itt bármiféle igazság.

Szabó Magda „Az őz” című regénye döbbenetes látlelet arról, milyen mindent felemésztő gyűlölet mozgathat embereket és „világokat”. Maga a szerző nyilatkozta erről a művéről: „Én, aki írtam, nem olvasom, félek tőle!”

– 2. Az ember gonoszsága a „vallásosságát”, a hitét is tönkreteszi.

Még a próféta, Jónás is menekül az Isten elől, és a prófétai szolgálat elől (1–3); – a viharban mindenki a saját istenéhez kiált (4–5); – eközben a próféta alszik és nem imádkozik (6); – a viharban hánykódok pedig könyörtelenül keresik a felelőst, akit frusztrált dühükben megbüntethetnek a vihar miatt… (7–11).

És ez még csak a hajó, „az egyház hajója”, és nem is Ninive!

– 3. Egyetlen esélyünk, hogy az Úr tud erről, feljut Őhozzá a gonosz hatalma és a gonoszság tobzódása.

Ő az, aki hatalmasabb a gonosznál, és aki bűnbánatra (12), Őhozzá való kiáltásra segíti népét, megváltó kegyelmet készít elő Övéinek az istenfélelemben (13–16), hogy el ne vesszünk (János 3,16).

Ha pedig engedetlenségünk következményeit itt mégis hordoznunk kell, jobb a tengerbe vettetés, mint a kárhozatba… (15). Jézus Krisztus kegyelme „tengernyi”.

MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?! – 1. Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését. – 2. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk. Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18). Jaj, de száraz az itteni életünk! Fakadj fel, örök élet forrása! (20) – 3. A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz. Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

1Korinthus 12,1-11

17. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?!

Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését.

– 1. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk.

Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18).

Jaj, de száraz az itteni életünk!

Fakadj fel, örök élet forrása! (20)

A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz.

Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

– 2. Attól a naptól kezdve „elrendez” az Isten minden erőszakos vérontót.

Nem hagyja büntetés nélkül az Úr az Ő rendjének gyarló megzavarását (19).

De hogy hogyan rendezi el mindezt, mikor és kiken, azt Jézus Krisztusban mutatta meg igazán, a kereszten, ahol az Ő ártatlan vérét ontottuk ki mi, akik mindannyian „gyilkosok” vagyunk: Júda, Jeruzsálem, Edóm, Egyiptom, mindenki… (19).

– 3. Addig a boldog napig azonban hitben járunk, nem látásban (2Korinthus 5,7).

Valahogy úgy élünk ebben a Krisztus–hitben, mint ahogy a padlófűtés naponta melegíti a lakást. Jéghideg, rideg a beton, a kő, de alatta már ott tekereg kis csövecskékben a forróvíz, amely még a rideg padozatot is megenyhíti, és felmelegíti maga körül a levegőt. Teszi ezt mindaddig, gazdag forrású „külső” energiából táplálkozva, amíg teljességében meg nem érkezett a tavasz…

Ez nagyon fontos: ISTEN JÓRA FORDÍTJA NÉPE ÉLETÉT, a legjobbra, üdvösségesen jóra. – 1. A szülő haláláig azonosul gyermekével, aki a gyerekét bántja, az olyan, mintha őt magát bántaná. Az Úr örökkévaló, megmásíthatatlan szeretettel azonosul népével (4). Aki népét bántja, az Őt bántja. Az Úr ezt egy ideig megengedheti, hogy engedetlen népét megtérésre segítse, de vég nélkül nem hagyja, és egy adott ponton „elrendezi” azokat, akik az övéit bántják (1–3). – 2. Ez az oltalom Isten népének mindenkori bizonyossága. Ez az oltalom Isten népének mindenkori reménysége, mert az Úr végül jóra fordítja népe sorsát. Ez az oltalom figyelmeztet és fegyelmez, mert azt jelenti, hogy lesz elszámoltatás. Josafát völgyének helye Isten ítéletének tényére utal (4–8).* – 3. Isten végső akarata azonban az, ahogy ezt Jézus Krisztusban kijelentette, hogy Őbenne bízzunk, és ne bántsuk egymást, vagy legalábbis hagyjuk már békén a másikat. Nem kell szent háború (9), sem az Ő nevében, sem más nevében! Elég volt az állandó érdekérvényesítésből, mindenfélékre hivatkozva. Kapa kell, nem kard! Nézzünk fel Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 12,2). Őbenne garantált az üdvösséges jó! (9–17)

1Korinthus 11,17–34

448. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ez az oltalom Isten népének mindenkori bizonyossága.

– Ez az oltalom Isten népének mindenkori reménysége, mert az Úr végül jóra fordítja népe sorsát.

– Ez az oltalom figyelmeztet és fegyelmez, mert azt jelenti, hogy lesz elszámoltatás. Josafát völgyének helyét nehéz azonosítani, jelentése a lényeges, hiszen Isten ítéletének tényére utal, mindazok felett, akik a haszonért mindenkit és mindent beáldoznának, mint akkor a gazda Tírusz és Szidón kereskedővárosai tették ezt (4–8).

– Ez az oltalom arra is rámutat, hogy vigyázzunk, mert aki szent háborúra készül, Isten nevében, éppen azt éri majd az Isten ítélete (9).

FELTŰNT, HOGY AZ ÚJONNAN ÉPÍTETT HÁZAK MIND EGYFORMA STÍLUSÚAK. – 1. Megtudtam, hogy a szakmát uraló tervezők csak ezt a fajtát engedik érvényesülni a mai építészetben, az egyetemi oktatás beadandó tervei között ugyanúgy, mint a gyakorlatban. Ezek a házak egyformák; jéghidegen profi energiatakarékos, lapostetős kocka betonbunkerek; tökéletesek és „lelketlenek”. Én nem vagyok építész, de ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül kimondom. – 2. Olyanok ezek a házak, mint amilyenek mi vagyunk, mindannyian: profi módon „kocka”, kőkemény, jól megtérülő, lelketlen haszonlesők, a jólét és szabadság egyforma bunkereiben elrejtőzve. Igazából ezeken az épületeken csak az segítene, ha felrobbantva, az építőanyagából valami teljesen újat, egyedit, életeset lehetne építeni (3–4). – 3. Isten Lelke „felrobbantja” a régit, és felépíti, megeleveníti, kitölti, egyben tartja az újat. Kortól, nemtől, társadalmi osztálytól, kultúrától függetlenül mindenkit megújít az Úr Lelke (1–2); – azokat, akiket elhívott az Isten, mert ezek segítségül hívják az Úr Jézus Krisztus nevét (5).

1Korinthus 11,2–16

237. dicséret

KÖZELEDIK AZ ÚR NAPJA, A NAGY „SÁSKAJÁRÁS”, DE MÉG EBBEN IS OTT A „KEGYELEM”. – 1. Isten megbánhatatlanul kegyelmes népe iránt (Róma 11,29), ezért még ítéletében is ott az irgalom, amely megtérésre hívja engedetlen népét (12–17). Olyan türelmes, hosszútűrő és irgalmas az Úr, amellyel nem lehet visszaélni. Ez az irgalom ugyanis kőkemény, mint a szikla. Pont olyan, mint a sziklafal a szakadék szélén. Száguldozhatunk féktelenül, de könnyen Isten sziklaszilárd szeretetének ütközhetünk, amely összetör bennünket, de nem enged alázuhanni, ha kell, megnyomorít, de nem engedi kiválasztott népét hitetlenségben maradni. – 2. Isten szánalomra indult népe iránt, mert nem engedi, hogy az Ő dicsőségét, Jézus Krisztusban beteljesített, győztes ügyét bárki is látványosan és vég nélkül gyalázza. Isten óvja az Ő ügyét, ezért óvja méltatlan népét is a gyalázattól; – óvja és ezáltal is megtérésre hívja (17–20). – 3. A próféta látomása ennél is tovább megy, a krisztusi, boldog jövendőre mutatva (21–27).**

1Korinthus 10,14–11,1

427. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jogos az Isten ítélete, mert Isten népe túlment minden határon. Ez a féktelenség Isten dicsőségét gyalázza, sokaknak okoz nyomorúságot, Isten népét pedig hiteltelenné teszi.

** A próféta látomása ennél is tovább megy, a krisztusi, boldog jövendőre mutatva, amikor Isten népe teljes szívvel dicséri Urát, megbecsüli testvéreit és embertársait, valamint azt a lakott földet, amely Isten áldásaként bőséggel terem neki.

A feltámadott Jézus Krisztusban tudjuk, hogy hitben ez az ország már itt van közöttünk, de a maga teljességében odaát lehet a miénk.

Isten országa az igazság, a békesség és az öröm a Szentlélek által (21–27).

– Van miért sírni (17), van miért könyörögni, de van mit remélni; – mégpedig a feltámadott Jézus Krisztusban a teljes megoldást reméljük, minden nyomorúságban és nyomorúság által is (21). 

Most nem a vita ideje van! VALAKI FÚJJA MEG VÉGRE HATÁROZOTTAN A KÜRTÖT! (1) – 1. Micsoda sötétségben vagyunk! Nemrég megértettem ezt. – 2. Traviata előadás. Violetta nagyáriája. Utána a karmester, megállítva az előadást, kiszól a nézőtéren át: Kérem a technikus kollégákat, hogy legyenek szívesek a zenekari árokba visszaadni a fényt, mert hosszú ideje vaksötétben játszunk! A zenészek semmit nem láttak, sem a kottát, sem egymást, nem számíthattak a papírra és egymásra, semmiféle „itteni” segítségre, és mi nézők ezt nem észleltük. Csak azért nem omlott össze az előadás, mert a zenészek tudták a Mester által tökéletesen megkomponált „darabot”; – fejből tudták. – 3. Az a nagy baj, hogy Európa már régóta nem ismeri (el) a Mester által megkomponált darabot; – ezért, ha sötétség támad, azonnal „beáll” minden! Riadó! Jöjj, Szentélek! Taníts meg a Mester által „komponált” darabra, hogy azt fejből tudjuk akkor is, amikor akkora lesz a sötétség, hogy a másik segítsége, és a magunk „terápiái” egyértelműen csődöt vallanak majd.

1Korinthus 10,1–13

255. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Most nem a vita ideje van!

Valaki figyelmeztessen már felelősen, Isten megbízottjaként, Szentlelkének erejével!

VALAKI FÚJJA MEG VÉGRE HATÁROZOTTAN A KÜRTÖT! (1)

– 1. Feltartóztathatatlanul érkezik hitetlenségünk büntetése; – sáskaként, legyőzhetetlen seregként közelít Jézus Krisztushoz való hűtlenségünk ítélete (3–11); – nyomában minden „pusztává” lesz (3), sötétségbe borul a világ (2).

– 2. Csak az maradhat meg, aki az Úr napjaként, az Ő jogos csapásaként, megtérésben és hitben éli meg ezeket a napokat is (1).

Az Úr napja rádöbbenti az Isten gyermekeit arra, hogy minden „elkényeztetett nyugati terápia”, közösség, egymás segítése, érzelgős „kézfogó” szeretete gyarló és hiábavaló önmegváltási kísérlet a Megváltóba vetett hit nélkül.

– 3. Micsoda sötétségben vagyunk!

Nemrég megértettem ezt.

Traviata előadás. Violetta nagyáriája. Utána a karmester, megállítva az előadást, kiszól a nézőtéren át: Kérem a technikus kollégákat, hogy legyenek szívesek a zenekari árokba visszaadni a fényt, mert hosszú ideje vaksötétben játszunk!

A zenészek semmit nem láttak, sem a kottát, sem egymást, nem számíthattak a papírra és egymásra, semmiféle „itteni” segítségre, és mi nézők ezt nem észleltük.

Csak azért nem omlott össze az előadás, mert a zenészek tudták a Mester által tökéletesen megkomponált „darabot”; – fejből tudták.

– 4. Az a nagy baj, hogy Európa már régóta nem ismeri (el) a Mester által megkomponált darabot; – ezért, ha sötétség támad, azonnal „beáll” minden!

Riadó! Jöjj, Szentélek! Taníts meg a Mester által „komponált” darabra, hogy azt fejből tudjuk akkor is, amikor akkora lesz a sötétség, hogy a másik segítsége, és a magunk „terápiái” egyértelműen csődöt vallanak majd.

MI KÖZELÍT FELÉNK? – 1. Hogyan látjuk ezt?* A kikerülhetetlen halál közelít felénk és a jogos ítélet? A pusztulás ér el bennünket, majd a nagy semmi? Vagy nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hanem együnk és igyunk? (1Korinthus 15,32) Netalán remélhetünk valami jobbat? – 2. Az Ige szerint nagy próbatételek közelítenek meg minket. – A testi nyomorúsághoz, éhséghez és szomjúsághoz (16–20) járul a lelki: kiveszett az emberekből az öröm, csak bulik és partik vannak, meg „kedélybetegek” (12; 16). – A testi és lelki nyomorúságot tetézi a legnagyobb, a hitbeli nyomorúság. A legyőzött nép templomát lerombolták. Nincs istentisztelet (9). Van miért keseregni (8). Van miért sírniuk a papoknak (13). Van miért sóhajtozni, böjtölni és közben nem kiáltozni, hanem az Úrhoz kiáltani (14). Isten népének élete alapjaiban rendült meg. – 3. Hitben járva még ezekben is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten, összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet! (12; 16)**

1Korinthus 9,24–27

471. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Vihart látunk a távolban, vagy reméljük a napsütést, esetleg hagyjuk ezt az egész kérdésfelvetést?

** – 3. Hitben járva még ezekben az ítéletes nyomorúságokban is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten: összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Nem veti el az Úr az Ő népét, de megpróbálja, neveli, ébreszti, érleli, erősíti; – hogy végre Őhozzá forduljunk. – Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet; – és a nyomorúság idején sem hagy el bennünket az öröm és a bizonyosság (12; 16).

JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE sok talányt vet fel. – 1. Jóel próféta személye ismeretlen, fellépésének ideje is nehezen meghatározható. – 2. Több utalás arra mutat, hogy Jóel próféta működése a babiloni fogság ideje utánra tehető (4,2), a templom és a városfal említése (1,14; 2,7–9) az újjáépítés utáni körülményeket idézi (Kr. e 515–445). – 3. Jóel próféta nevének jelentése: „Az Úr az Isten”. – 4. Jóel próféta küldetése egyetlen üzenet: – Az Úr napja eljövetelének meghirdetése, amely Isten népének jövővárásában központi helyet foglalt el. – A prófécia elhangzásának alkalma egy hosszan tartó aszály ideje alatt elvonuló sáskajárás, amelyet Jóel az egész világra kiterjedő isteni ítélet előjelének lát. – Ez az ítélet Isten népét bűnbánatra és igaz megtérésre hívja, hogy Isten kegyelmet gyakorolhasson rajta. – Az Úr napjának egyértelmű előjelei vannak. Ezek a jelek az idők beteljesedésére készítenek elő. Az egyik legfontosabb ilyen előjel, hogy Isten, az Ő Lelkét ki fogja tölteni népére (3,1). – 5. Most is „bugyborog” a világ, de mi hitben járva nem félünk; – sőt, ébredést remélünk!*

1Korinthus 9,19–23

227. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A sáskák, hernyók, szöcskék, cserebogarak rokonértelmű költői kifejezések.

– A lényeg: Akkora a pusztítás, hogy semmi sem marad az országból (4).

– A próféta szerint a pusztító nyomorúság tapasztalatát, és ennek mindenkori lehetőségét tovább kell adni az elkövetkezendő nemzedékeknek (1–2). Mégpedig azért, hogy ez a veszély tudatosuljon mindenkiben.

– Az iszákosok és a borivók is térjenek magukhoz, mert nem lesz mit inniuk, minden termés odalesz (16–17).

– De ennél nagyobb baj, hogy nem lesz mit ennie a népnek (5–7). A sáskajárást szárazság is tetézi (12). Nincs mit enni és inni (16–20).

– A képeknek azonban a tényszerű pusztításon túl szimbolikus jelentőségük van.

– A szőlő és a fügefa bibliai jelképek, Isten országának bőségét hívatottak hirdetni. A sáskák pedig, mint egy legyőzhetetlen had, felzabálják az Isten ígéreteit? Micsoda ítélet? Mit követett el az Isten népe, hogy Istene szinte visszavonja ígéreteit? (10–12)

NAGY FELELŐSSÉG ISTEN NEVÉBEN SZÓLNI, Istenről szólni és Isten üzenetét tolmácsolni. – 1. Miközben ugyanis Istenről szólunk, abban mindig ott van az önző és gőgös tévedés lehetősége, amellyel valójában Istenre hivatkozva önmagunkból szólunk és Isten gondolatát, akaratát összekeverjük a sajátunkéval, vagy egy olyan tanrendszerrel, amely az élő Isten személyét soha nem tudja tökéletesen „befogni”. Jób barátai elkövették ezt a hibát (7–9). – 2. Jób azért szólt helyesen Istenről, mert a legnehezebb helyzetében sem adta fel azt a reményét, hogy az Úr nem feledkezett el róla. Jób még a látszólagos, Istennel való perlekedésében is megmaradt ebben a bizonyosságban és az ebből fakadó, Istenre hagyatkozó alázatban. Legvégül Jób ezért tudott bűnbánattal leborulni Istene előtt (2–6). Csak így lehet helyesen szólni az Úrról. – 3. Az Úr pedig a kerettörténet szerint jóra fordította Jób sorsát. Valójában ez a „jóvátétel” Isten népe számára Jézus Krisztus feltámadásával lett valósággá.*

1Korinthus 9,1–18

105. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott „jóvátétel” megtapasztalása csak odaát lehet teljessé (10–17).

– Aki Jézus Krisztusról szól, csak az szólhat helyesen Istenről.