NAGY FELELŐSSÉG ISTEN NEVÉBEN SZÓLNI, Istenről szólni és Isten üzenetét tolmácsolni. – 1. Miközben ugyanis Istenről szólunk, abban mindig ott van az önző és gőgös tévedés lehetősége, amellyel valójában Istenre hivatkozva önmagunkból szólunk és Isten gondolatát, akaratát összekeverjük a sajátunkéval, vagy egy olyan tanrendszerrel, amely az élő Isten személyét soha nem tudja tökéletesen „befogni”. Jób barátai elkövették ezt a hibát (7–9). – 2. Jób azért szólt helyesen Istenről, mert a legnehezebb helyzetében sem adta fel azt a reményét, hogy az Úr nem feledkezett el róla. Jób még a látszólagos, Istennel való perlekedésében is megmaradt ebben a bizonyosságban és az ebből fakadó, Istenre hagyatkozó alázatban. Legvégül Jób ezért tudott bűnbánattal leborulni Istene előtt (2–6). Csak így lehet helyesen szólni az Úrról. – 3. Az Úr pedig a kerettörténet szerint jóra fordította Jób sorsát. Valójában ez a „jóvátétel” Isten népe számára Jézus Krisztus feltámadásával lett valósággá.*

1Korinthus 9,1–18

105. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott „jóvátétel” megtapasztalása csak odaát lehet teljessé (10–17).

– Aki Jézus Krisztusról szól, csak az szólhat helyesen Istenről.