HOGYAN SEGÍTSÜNK? Hiszen olyan tömény és sokféle nyomorúság van ebben a világban! – 1. Mivé silányulhat előttünk mások nyomorúsága? Elméleti kérdéssé, okoskodássá, teológiai vitatkozássá? (1–2) – 2. Jézus félretolja a kegyes elméleti tudóskodást, és Isten nevében, irgalommal cselekszik; – pont azzal, aki mellette nyöszörög (3). Ha mindenki, Isten eszközeként, „csak ennyit tenne”, pont elég lenne a világ nyomorának enyhítésében: vita helyett azt az egyet segíteni, aki melletted nyöszörög. Vedd észre pont azt az egyet, még időben! Ehhez hit kell, világosság, „nappal” (3–6). – 3. Az Istentől való „hatékony” segítség persze összetett: – adott esetben tényleges segítségre van szükség; – máskor meg arra az intésre, hogy az illető hagyja abba az önkínzó, másokat vádoló, értelmetlen nyöszörgést, és induljon a dolgára; – nagy bajban pedig csak az élő Isten, Jézus Krisztusban közölt hatalma és kegyelme segíthet rajtunk, mint ahogy ez a születése óta vak ember esetében is történt (4–5).*

Példabeszédek 17,1–17

103. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
* – 4. Valójában az ember alapvető halálos test–lelki–hitbeli bajára csak az Úr Jézus Krisztus megváltó hatalma az egyetlen gyógyír.
Ez még akkor is így van, ha az Ő megváltó hatalma felhasználhatja az emberi tudást, gyógymódokat is csodás gyógyításaihoz, ahogy Jézus itt felhasználta a korabeli kenetet is (6).

VILLÁMLIK EBBEN A JELENETBEN két „egészen más világ” találkozása: ég és föld a kettő (Ézsaiás 55,8–9). – 1. Mit mond magáról Jézus? – Ő az Atya dicsőségét keresi (49–50). – Az Ő szava igazság (46) és élet (51), annál van ugyanis a valóságos, „cselekvő igazság”, aki legyőzte a halált, hiszen a halál „mindent visz”... – Ő mindenek előtt volt, Ő előbb volt, mint Ábrahám, Ő Isten maga, Ő az örök élet birtokosa és ajándékozója (58). – 2. Mit mondanak Jézusról az emberek? – Ördög van benne (49), hazug és képtelen dolgokat állít, hiszen önmagát a hit nagyjai és a halál fölé emeli (52). – 3. Ma is összecsap ez a két világ, és szikrázik a találkozás, mert annyira más a kettő! A döbbenetes csupán az, hogy annyira akarjuk az életet, és aki elhozta nekünk az elmúlhatatlan élet teljességét, abban nem hiszünk, azt hazugnak nevezzük, abban gyalázatosan, istenkáromló módon megbotránkozunk, miközben saját életünk csupa szemfényvesztés, képmutatás, hazugság, a gonosz hatalmának uralma.* – 4. Micsoda kegyelem, hogy Isten szeretete mégsem hagyta népét a halálban, Jézus Krisztus feltámadott (Lukács 24,23)…**

Példabeszédek 16,16–33

495. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tipikus: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!

– Az „ördög ördögözi” le azt az egyetlent, akinek hatalma van felette.

** – Jézus Krisztus feltámadott (Lukács 24,23), Igéje ma is munkál, megtart, hogy aztán mi is megtarthassuk Igéjét (52).

– Amikor hatalmas vihar támad, gyufaszálként tarol mindent maga előtt, és egy pillanat alatt semmivé válik az ember, minden alkotásával együtt.

– Az Isten hatalma és az ember nyomorúsága, két világ találkozása, amely villámokat szór, hogy kidöntse régi életünk hatalmasan gonosz önhittségét, és helyébe új és örök életet ültethessen az Isten.

MI A FONTOSABB: a Jézus Krisztusba vetett hitem, vagy a földi „meghatározottságom”? – 1. Az, hogy „kitől” származunk, mint emberek, meghatározza önazonosságunkat, identitásunkat, környezetünket, a minket ért hatásokat. Ez fontos, nagyon fontos! Fontos egy határig! – 2. De ha ezt nem követi, egy adott ponton nem írja felül annak felragyogása, hogy elsősorban Isten gyermekei vagyunk, akiket a Jézus Krisztus megváltott, akkor az ördög kezd el dobálózni velünk, és saját emberi származásunk ürügyén gyilkos indulatban egymásnak taszít bennünket (44). – 3. A zsidók büszkén emlegették, hogy ők „kicsodák”, hogy ők Ábrahám utódai, és ezért még ölni is készek voltak!? Jézus Krisztus ügyét, keresztyén identitásunkat meddig, hogyan, milyen eszközökkel védhetjük? Isten eszközeiként védhetjük, védenünk kell az Úr ügyét: – „Ábrahám engedelmes hitével” (39), – a krisztusi igazság tiszta igei megértésével (42–43), – annak szelíden bátor megvallásával és cselekvésével (40), – valamint az Isten és a ránk bízottak szeretetével, amiből minden más helyes, valós, konkrét szeretet következhet (42).

Példabeszédek 16,1–15

269. dicséret

MIT JELENT JÉZUS KRISZTUSBAN HINNI? – 1. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti: Felismerni a keresztre felemelt; – a népéért, így értem is meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban a megváltó Isten Fiát, mint életünk egyetlen megoldását (25–31). – 2. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy az Ő tanítványai leszünk, de nem mint valamiféle „megvilágosodottak”, akik tudják, és tűzzel–vassal érvényesítik az igazságot. Az élő Isten igazsága nem megkötöz, hanem szabaddá tesz, vagyis Isten igazsága az embereknek „hasznos”, „használ”, áldás, üdvösség: – ebben a világban útmutatás, vigasztalás; – odaát örök élet, maradéktalan megoldás. Gondoljuk át: megkötöz–e a szolgálatunk, minket és másokat is, vagy szabaddá tesz? (31–33) – 3. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy világossá lesz számunkra: Őnélküle a legnagyobb „szabadság” is halálosan nyomorult szolgaság, Ővele azonban már itt is valósággal szabadok leszünk. Itt az Ő „óvó kalitkájában” tapasztaljuk meg ezt, mert boldog az, aki „az Úr kalitkájában” szabad; – odaát majd hiánytalanul, és Istennek kedves tökéletességben leszünk szabadok… (34–35).

Példabeszédek 15,16–33

273. dicséret

AZ EMBER ALAPÁLLAPOTA EZ: – 1. Meghalunk bűneinkben, elemésztjük egymást, önmagunkat, a világot; – és a magunk erejéből nem juthatunk a mennybe, oda, ahonnan Jézus Krisztus jött, és ahová megy (21). Shakespeare drámája, a „Titus Andronicus” tele van borzalommal. A darab egyik rendezője azt nyilatkozta róla: igen, ilyen az ember, Jézus Krisztus nélkül ilyen! Valóban, a borzalmakat különböző módon és különböző leplezettségi szinteken műveljük, de a helyzet valójában minden korban ez.  – 2. A legnagyobb nyomorúságunk azonban az, hogy fel sem fogjuk, mekkora a baj, nem értjük, amikor bűnről van szó. Hallatán felnevetünk, vagy olyan buta, sőt botrányos dolgokat kérdezünk, mint itt a farizeusok, amellyel eláruljuk, hogy fogalmunk sincs helyzetünkről (22).* – 3. A megoldás csak az, hogy az Úr, aki fentről jött, elhozza nekünk „lentieknek” a menny gazdagságát (23), aztán majd felvisz magához, mint ahogy a tárnában rekedt bányászokat, végül mégis kimenthetik a halálos mélységből. Ez a megváltás.**

Példabeszédek 15,1–15

97. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Olyan ez, mint amikor valaki blöfföl, mintha képben lenne, de a következő mondattal elárulja teljes tudatlanságát.

** – 4. Micsoda kegyelem: Az Úr mégis szól hozzánk, még mindig szól, Igét ad, és azt ígéri, hogy keresni fogjuk Őt.

Kegyelme által pedig nem hiába kereshetik Őt népének gyermekei, és nem hiába hihetik, hogy Ő a Megváltó.

Az ilyenek nem vesznek el (25).

Nem veszhetünk el bűneinkben!

NE FÉLJ ISTEN NÉPE, NEM NYEL EL A SÖTÉTSÉG! – 1. Sokféle sötétség van, a félhomályon át a borús esős és teljes sötétségig; – a lelki, szellemi, hitbeli sötétségről nem is beszélve. A sötétség félelmetes! Ha nem virrad, egy idő után elsorvadunk, belehalunk a sötétségbe, akárcsak a növények. – 2. Persze világosság is sokféle van: ragyogó napfény, csillogó, pazar pompa, de ezek ideig való, csalfa „fényességek”, előbb–utóbb leáldoznak. – 3. Jézus Krisztus a világ világossága, az egyetlen biztosan eligazító, maradandó, örök világosság (12). Jézus önkijelentésében a „világ világossága” azt is jelenti: Ő az igazi, egyetlen, valóságos világosság, amely ragyog, de nem vakít el, vezet és nem vezet félre, felragyog és nem fogyatkozik el, hiszen Ő feltámadás és az örök élet (János 11,25; Ézsaiás 60,19). – 4. Ha más valaki mondana ilyen nagyokat ígérő dolgokat magáról, joggal kételkedhetnék (13–14); – és kételkedjek is, mert „test szerint”, gátlástalanul hazudik a ma embere, felmagasztalva magát (15). Jézus Krisztust azonban az Atya igazolja, feltámadásában végérvényesen hitelesítette Őt.*

Példabeszédek 14,19–35

504. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tehát Jézus Krisztus nem egyedül van, a mindenható Isten van vele, és Őáltala velünk (16).

– Jézus Krisztus tudja, honnan jött és hová megy, és azért jött, hogy ezt mi is tudjuk, és ezen az úton Ővele járhassunk (14).

MILYEN INDÍTÉKOK REJTŐZNEK szavaink és tetteink mögött? – 1. Az írástudók és a farizeusok Isten törvényére és a házasság tisztaságára hivatkozva vezetik Jézus elé a megkövezésre ítélt házasságtörő asszonyt (1–6). Valójában azonban nem az Isten törvénye, nem a házasélet tisztasága iránti buzgóság szorongatja őket, hanem az irigység, a Jézus iránti gyűlölet, valamint egy rejtett agresszivitás, amely ott feszül bennük, mindannyiunkban, és ezerféle módon törhet felszínre. – 2. Valaki egyszer felvetette nekem: tényleg a házasság tisztasága iránti buzgóságunk indít bennünket arra, hogy az elváltak felett pálcát törjünk, ezzel is védve Isten vitathatatlan életrendjét; – vagy pedig egy rejtett irigység, amely saját házasságának romjai alatt nyög, és frusztráltan tekint azokra, akik valamilyen formában, de megpróbáltak ebből kilépni, és valóban újat kezdeni?* – 3. A másikat megköveznénk, magunkat viszont felmentjük (7).** Jézus Krisztus homokba írja bűneinket, eltörli azokat, megadja az új kezdetet, de csakis Ővele, amely ettől kezdve kizár minden látványos eltévelyedést, de a másik megkövezését is (8–11).

Példabeszédek 14,1–18

484. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Maga a kérdésfelvetés is merész, hiszen ebben a sokféle módon parázna világban nem adhatunk teret semmiféle kilengésnek, hanem csak a hűségnek, még a próbatételek árán is, komolyan véve az apostol intését, miszerint egy házasságban a hitetlen is meg van szentelve a hívő által (1Korinthus 7,14).

– Ennek ellenére mégis elgondolkodtató, hogy mi vezet bennünket, ha felvetünk egy problémát, mert bizony gyakran emberi gyarlóságainkat takargatjuk Istennel, Igével, igazsággal…

** Engem már oktattak ki elvált hívők is hitből és házasságból…

KICSODA JÉZUS? – 1. Voltak Jézus hallgatói között olyanok, akikre mély hatást tettek szavai, ezért ezek nagy prófétának tartották Őt, de ez önmagában kevés. Ez még nem az üdvözítő felismerés (40). – 2. Voltak a sokaságban mások, akik már felismerték benne a Krisztust, de mivel ezek nagy igeismerők voltak, fennakadtak azon, hogy Jézus Galileából jött, hiszen hiányos ismereteik miatt nem tudták, hogy Jézus valójában Betlehemben született, ahogy ezt a próféta megírta (Mikeás 5,1). Sok okoskodó teológust szorongat és tart fogva a nagy de mégsem lényegi és valós „tudománya” (41–42). – 3. Voltak azonban olyanok, akiknek megnyílt a szemük, és Jézusban meglátták a Megváltót (41). – 4. Legtöbben azonban azok közé tartoztak, akik meghasonlottak Őmiatta (43–44). Ahol Ő jelen van, ott meghasonlás is támadhat, a „hamis békesség” helyén...**

Példabeszédek 13,15–25

149. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Az Alpok autópályáin haladva egyik alagút követi a másikat. Ezek között vannak egészen hosszúak, akár nyolc, tíz kilométeresek is. Hosszú úton, amikor a vezető és az utas már amúgy is kimerült, megterhelők, félelmetesek ezek az alagutak, főleg, ha egymás után több mély alagút is követi egymást. Szinte „megváltásként” várjuk a bezártságban, a szűk, sötét, hosszú betongyűrűben haladva a fényt az alagút végén.

– Jézusban meglátni a Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót, talán ehhez az élményhez lehetne hasonlítani: „kijutni végre az alagútból”…

– Hiszen valóban a feltámadott Úr Jézus Krisztus életünk alagútjának egyetlen biztos, üdvösséges megérkezési lehetősége; – noha ezt az életfontosságú felismerést e világból vett példával soha nem lehet tökéletesen szemléltetni.

** – Odaát majd békességünk lesz, és nem szenvedünk a meghasonlástól.

– Ezért itt van erőnk hitet vallani; – Őérte, ha kell, békétlenséget is felvállalni; – az Ő kegyelméből.

AZ ÉLŐ HITRŐL… – 1. A sokaságból sokan hittek Jézus Krisztusban, hallva tanítását, látva csodáit (31). De még többen voltak azok, ide értve a kor vallási és világi vezetőit is, akik nemhogy nem hittek Őbenne, hanem irigykedve, gyilkos indulattal vagy közömbösen szemlélték tevékenységét, miközben semmit nem értettek „az egészből”. – 2. Döbbenetes szembesülni ezzel az értetlenséggel, amikor Jézus Krisztus tanít, és a hallgatóság jó részének fogalma sincs, hogy miről van szó. Jézus Krisztus arról szól, hogy az Atyától jön, és keresztáldozata, feltámadása után visszatér az Atyához, hogy Övéinek ott helyet készítsen (33). Erre többen hangosan tanakodtak egymás között, hogy hova akar ez menni, hogy nem találjuk, elutazik valahova? – 3. Ma ennél rosszabb a helyzet.* Ennek ellenére mi ne akarjuk a kelleténél jobban megmagyarázni az Igét, ne akarjunk hatni, ne akarjuk kiszolgálni a ma emberének elvárásait, hanem egyszerűen hirdessük a ránk bízott üzenetet hűségesen, hiszen Istennek Szentlelke az, aki érthetővé, élővé és hatóvá teszi az Ő szavát emberekben (39). Persze alapvető követelmény, hogy mindig beszéljünk érthetően, életszerűen, világosan, szemléletesen, értelmesen és felkészülten; – de a lényeget mindig az Úr cselekszi!

Példabeszédek 13,1–14

251. dicséret

Nem vesszük eléggé komolyan azt a bibliai parancsot, miszerint IMÁDKOZZUNK HIVATALBAN LÉVŐ VEZETŐINKÉRT (26), a saját tanítóinktól, főnökeinktől kezdve el egészen a világ nagy vezetőinek soráig, mindenkiért (1Timóteus 2,2). – 1. Az ő megtérésük sokat enyhítene a világ nyomorán és szenvedésén. Felelős társadalomtudósok ma is azt állítják, hogy a világ minden látványos nyomorúságát, még mindig kezelni lehetne, ha a világ felelős vezetői, és a mögöttük lévő érdekkörök ezt akarnák és engednék. Most nem az igazságosság e-világban kialakítandó utópiájáról beszélek, mert az igazságosság mindig viszonylagos, hanem a tényleges nyomor és szenvedés megoldásáról. – 2. Ehhez azonban meg kellene térni, és az Úr Jézus Krisztust követve, az Ő lelkületével, Isten országát építve kellene kormányozni a világ ránk bízott részét. Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka (28–29).* – 3. Ne szűnjünk meg imádkozni a vezetőinkért!

Példabeszédek 12,18–28

146. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka.

– Ezt a mai Ige is egyértelműen hangsúlyozza: vannak, akik felismerték Jézus Krisztusban az Urat, az élő Isten küldöttét; és vannak, akik nem ismerték fel, és így élnek továbbra is a maguk halálosan önző módján (28–29).

– Bizony ezek az utóbbiak vannak sokkal többen a világban, mindenféle vezetőket is ideértve.

MINŐSÍTETT IDŐK… – 1. Késésben vagyunk, mert egy baleset miatt dugóba kerültem. Nagy távolságot kell megtenni, és nem lehet elkésni! Ahogy szabaddá válik a pálya, gyorsan suhanok a cél felé. Az autópálya vezet, mutatja a biztos irányt. Van még itt ezer út, de most félre rántani a kormányt, bármiféle meggondolatlan irányt váltani, a biztos halált jelentené.* – 2. Igen, vannak olyan helyzetek, amikor egyértelműen világossá lesz, hogy mi az Isten akarata, és ettől eltérni halálos mutatvány! Vannak olyan helyzetek, amikor nem elmélkedés, okoskodás, teológiai bölcselkedés kérdése az Isten akaratának cselekvése, hanem egyenesen élet-kérdés! – 3. Jézus Krisztus eljövetelével pedig mindez üdvösségkérdés lett, abban a tekintetben mindenképpen, hogy felismerjük-e Őbenne az Úr üdvözítő akaratát, és ahhoz akarjuk-e igazítani az életünket; vagy tovább vitázva keressük a magunk dicsőségét, még az Írásokra, annak tanításaira hivatkozva is, ezzel pedig valójában „megöljük” az Úr kegyelmét (14–19).

Példabeszédek 12,1–17

127. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Megértettem, mit jelent a biztos út és irány, hogy milyen áldás ez a kivételezett helyzetekben, amikor nincs vita!!!

A NYILVÁNOSSÁG a legnehezebb ügy. – 1. Mennyire mutathatja meg magát egy hívő ember a nyilvánosság színpadán? Mennyire élhet ezzel a lehetőséggel az egyház?  – 2. Ne a saját meglátásainkra hagyatkozzunk most a témával kapcsolatosan: – miszerint akit nem ismernek, az nincs is; – meg hogy az embernek szüksége van arra, hogy megmutassa magát másoknak; – aztán hogy az Ige terjesztésében is fontos az ismertség. – 3. Jézus Krisztus értékelése egyértelmű a nyilvánosság kapcsán (4–5). Jézus eleve gonosznak nevezte a nyilvánosságot (6–7); – abban a formában mindenképpen, ahogy azt mi emberek használtuk és használjuk… – 4. Persze, nyilvánosság nélkül nincs élet, de nem mindegy, hogy milyen célból, milyen szinten és mikor történik mindez. Jézus Krisztus számára akkor jött el a nyilvánosság ideje, amikor annak itt volt az Istentől rendelt „órája”, és az nem „tündöklés” és „diadalmenet” volt, hanem szenvedés és kínhalál (8). Jézus azonban feltámadott a halálból, mert Ő a Megváltó. Azóta egyetlen legitim nyilvánosság létezik, az Őróla való önzetlen, tiszta, hiteles bizonyságtétel (10–13).

Példabeszédek 11,16–31

75. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

A NYILVÁNOSSÁG a legnehezebb ügy.

– 1. Mennyire mutathatja meg magát egy hívő ember a nyilvánosság színpadán?

Mennyire élhet ezzel a lehetőséggel az egyház?

Miközben a nyilvánosság eszközei technikailag szinte „végtelen” lehetőségeket kínálnak manapság, de éppen ezzel egyenesen arányban lesznek hatástalanná és halálosan veszélyessé is ezek a „felületek”.

– 2. Ne a saját meglátásainkra hagyatkozzunk most a témával kapcsolatosan:

– miszerint akit nem ismernek, az nincs is;

– meg hogy az embernek szüksége van arra, hogy megmutassa magát másoknak;

– aztán hogy az Ige terjesztésében is fontos az ismertség.

– 3. Jézus Krisztus értékelése egyértelmű a nyilvánosság kapcsán, amikor a testvérei, akik ugyancsak nem hittek benne, nyilvános fellépésre bíztatták (4–5).

Jézus eleve gonosznak nevezte a nyilvánosságot (6–7); – abban a formában mindenképpen, ahogy azt mi emberek használtuk és használjuk: cirkusz, magamutogatás, öncélú hiúság vására, nyilvánosház, paráznaság, manipulálás...

– 4. Persze, nyilvánosság nélkül nincs élet, de nem mindegy, hogy milyen célból, milyen szinten és mikor történik mindez.

Jézus Krisztus számára akkor jött el a nyilvánosság ideje, amikor annak itt volt az Istentől rendelt „órája”, és az nem „tündöklés” és „diadalmenet” volt, hanem szenvedés és kínhalál (8).

Nekünk pedig a nyilvános tündöklés kell, kizárólag.

– 5. Jézus azonban feltámadott a halálból, mert Ő a Megváltó.

Azóta egyetlen legitim nyilvánosság létezik, az Őróla való önzetlen, tiszta, hiteles bizonyságtétel.

A többi, minden fajtájával együtt, „pornográfia és bűnözés” (10–13).

– Zárásként: Már értem, ahogy öregszik az ember, egyre boldogabb, ha épségben lemászhat a nyilvánosság fájáról, és az Úr kegyelméből nem lett az számára bitófává.

Bizony, a kivételektől eltekintve, csendesen, névtelenül sokkal többet tehetünk egymásért, mint nyilvánosan.

A „valóban elhívott nagyok” kivétele csak erősíti ezt a „szabályt”.

A nyilvánosságban ugyanis többnyire mindig csak rólunk van szó.

Jó lenne VÉGRE KOMOLYAN VENNÜNK JÉZUS KRISZTUS KIJELENTÉSÉT, az egyház szolgálatát illetően is. Még akkor is, ha kemény és egyértelmű beszéd ez, amin megbotránkozhatunk, hiszen mi gyakran a „homályos” dolgokat szeretjük, a zavarosban ugyanis engedély nélkül lehet halászni (60–61) – 1. A lényegi dolgok nem rajtunk múlnak, az élő hit tekintetében végképpen nem (63–65). – 2. Az élő hit pedig csakis az, amit Péter hitvallása fogalmaz meg a Szentlélek által: „Uram, kihez mennénk, örök élet beszéde van nálad” (68–69). Tartalmában ez ugyanaz a hitvallás, amit Péter korábban megfogalmazott, miszerint Jézus Krisztus az Isten Fia, vagyis a Megváltó (Máté 16,16). – 3. Az élő hit mindenestől az Isten ajándéka; – hiszen, ha „sokan lebzselnek” is az Úr körül, Őrá hivatkozva, attól még lehetnek ma is körülötte Júdások. Lám, ez is a tizenkettő közé tartozott, „testben” (70–71).*

Példabeszédek 11,1–15

458. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. Áldott legyen az Isten, hogy minket kiválasztott, hitre hívott, és arra méltatott, hogy Őróla tehessünk bizonyságot. A többi nem a mi dolgunk. Erőlködünk, naponta Őhozzá járulunk erőért, de csakis Ő adja az áldást (66–67).

VOLTÁL MÁR IGAZÁN ÉHES? – 1. Nem arra az éhségre gondolok, amit azért vállalunk, hogy az egészségünk, vagy a megjelenésünk érdekében csökkenjen a testsúlyunk.* – 2. De össze sem hasonlítható ez az önkéntes elhatározásból fakadó folyamatos „diéta” azzal a éhségérzettel, amikor azért éhezünk, mert ténylegesen nincs mit enni. Ekkor „bepánikol” a test, és velőig hatolóan elkezd szenvedni, védekezni, miközben számos testi folyamat indul meg a „hústestünkben”.** Egy ilyen konkrét testi megpróbáltatás során eltörpülnek a „jóléti társadalmak” mai kérdései az egyén kiteljesedéséről, szabadságáról, boldogságáról, életének értelméről, mert egy idő után csak enni és inni akarnánk…*** – 3. Jézus Krisztus pont ezt a tapasztalatot használja fel „képként” az Ő személyének, küldetésének megértetésére: Ővele kapcsolatban lenni olyan, mint ilyen éhesen „Őt enni és inni”. Az ember számára egyetlen esély csak az, hogy Ővele úgy „egyesülni”, mint ahogy az ételt és az italt magáévá teszi az éhező–szomjazó szenvedő. Persze ez az Ige, több mint kép és hasonlat, maga az egyetlen üdvösséges megoldás és megváltás, testnek és léleknek egyaránt, még akkor is, ha közben itt valami oknál fogva mégis éhen haltunk.****

Példabeszédek 10,17–32

450. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a „diétázós” próbatétel sem kellemes érzés, mert a hatékony fogyókúra lassú és hosszú „böjtöt” igényel, és ez megviseli a testet és az idegrendszert.

** Persze mindig az egész ember szenved, ennek a testi gyötrelemnek is számos lelki vonatkozása van, még inkább idegi, egy sereg testi reakcióval.

*** A testi éhezés és szomjazás egy bizonyos pontján bármit „széttépne” a nélkülöző, csak hogy ehessen és ihasson. Ettől kezdve nincs lelkizés. Hála Istennek, nekünk fogalmunk sincs erről a tapasztalatról.

**** Tegyük hozzá mindehhez: az Úr tudja, hogy mikor engedi el övéit ebből a világból, mikor engedi őket belehalni valamibe (nem meghalni, hanem belehalni valamibe, azaz innen elmenni). Ő tudja, mennyit bírunk, és mikortól nincs értelme életünknek ebben a világban időzni; – vagy azért, mert nem hagy tovább szenvedni; – vagy azért, mert amúgyis elvégeztük a feladatunkat; – vagy éppen azért, mert közben annyit változott körülöttünk a világ, hogy mi már abban nem találnánk a helyünket; illetve annyira megromlott a világ, hogy abban már nem is jó élni, és a nagy ítélet elől hazahív.

Mindenhol, mindenféle formában ZÚGOLÓDÁST hallunk. – 1. Mindenki elégedetlen, semmi sem jó, minden pocsék. Persze tényleg sok minden nem jó. A zúgolódás természete azonban az, hogy a zúgolódónak soha, semmi nem lesz jó, még ha „tótágast” áll is a másik. A zúgolódás ó–emberi természetünk része, ami rombol, rosszindulatú, kérlelhetetlen és álnok, miközben „tele pofával” mondja, ömleszti ránk méltatlankodásának és felháborodásának elemésztő tengerét. A zúgolódás felforgatja, felégeti, megsüketíti a világot (41). – 2. Minden zúgolódásban van valami „istentelen”, valami örök lázadás a megváltás és a Megváltó ellen. Minden zúgolódás megbotránkozás Jézusban, akiben csak a názáreti ács fiát látjuk, és nem a Megváltót (42). – 3. Akinek ugyanis az Úr Jézus Krisztus a Megváltója, annak minden nap, minden körülmények között van miért hálát adnia, ezért mindig ez életének alaphangja, így soha nem zúgolódik. Persze észreveszi, és tevékeny szeretettel javítja azt, ami a saját helyén nem az Isten akarata szerint való, azaz nem jó.*

Példabeszédek 10,1–16

432. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Na, de senki sem jöhet az Úrhoz, ha az Atya nem vonzza az örök élet bizonyosságának öröméhez, és nem ad neki ebben a világban mindenkor hálaadó szívet, és nem törli el zúgolódó természetét (43–51). – Az Ő kegyelme nélkül marad a zúgolódás, amibe szép lassan majd belefulladunk. Ne így legyen! Könyörülj!

Őszinték leszünk Urunk, de ŐSZINTESÉGÜNKET IMÁDSÁGKÉNT FOGALMAZZUK MEG. – 1. Nagyon éhesek és szomjasak vagyunk, sokszor szó szerint, még inkább átvitt értelemben, és ezerféle módon. Ez még akkor is igaz, ha jóléti társadalmunk határtalanul önzően csak az egyén boldogságára koncentrál, és egészségtelenül élmény- és élvezetcentrikus (35). – 2. Köszönjük, hogy te azért jöttél, hogy teljesítsd az Atya akaratát, mert mi csak a magunk akaratát vagyunk képesek teljesíteni, még a Te nevedben is. Hálával magasztalunk azért, hogy a Te akaratod az, hogy nekünk örök életünk legyen, és az örök élet konkrét valóság, vagyis feltámadás (38–40). – 3. Áldott légy azért, hogy hihetünk Tebenned (37), mert mi csak úgy tudunk Istennek tetsző dolgokat cselekedni, hogy hiszünk abban, akit az Isten elküldött értünk (28–29). De ez a hit is a Te ajándékod.

Példabeszédek 9

228. dicséret

Tihanyban, a szabadstrandon egy gyönyörű HOMOKVÁRAT LÁTTAM. – 1. Homokszobrász alkotása lehetett. Mestermű volt: bástyákkal, falakkal, lőrésekkel, kapukkal, tornyokkal, belső és külső udvarokkal megformálva. Mindenki csodálta, fényképezte, és még a gyerekek is kímélték. Aztán jött az éjszakai vihar, és másnapra nyoma sem volt a nagy gonddal és fáradtsággal megépített monumentális építménynek; – csak homokos, sáros iszap maradt utána. – 2. Vegyük komolyan Jézus Krisztus Igéjét, benne a féltő szeretettel teli figyelmeztetést! Vegyük komolyan az Őtőle kapott földi életünket, feladatunkat; – de ne tulajdonítsunk annak a kelleténél nagyobb fontosságot. Porszem az életünk, jelentéktelen, egy éjszakai vihar elmossa. – 3. Feltámadott Urunk azonban számon tartja népét, és benne a mi életünket is. De éppen ebben bízva, komolyan a fenti Igét, hiszen csak az marad meg az itteniből is az örök életre, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus követésében tettünk. Mi pedig mennyi hiábavaló dologért fáradozunk…

Példabeszédek 8,22–36

248. dicséret

Merjük ÁTVITT ÉRTELEMBEN is megközelíteni ezt a gyönyörű igerészt. Ezzel nem magyarázzuk félre az Igét, sőt közelebb jutunk annak valódi üzenetéhez. – 1. Sötétben hajóznak a tanítványok hazafelé, Jézus nélkül teszik ezt, közben vihar támad, és háborog a tenger; – amikor pedig a tenger közepén jártak, és nagyon vágytak már a hazaérkezés biztonságára; – akkor egyszerre elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak érezték életük utazását, és úrrá lett rajtuk a reménytelenség okozta félelem. – 2. Nincs mit kertelni, életünk „hajózása” pont ilyen. – 3. Nem az a csoda, hogy Jézus a tengeren jár, hanem az, hogy tud tanítványai félelméről, akik Őnélküle indultak útnak, és mégsem hagyja őket magukra, hanem közeledve hozzájuk, bíztatóan szólítja meg őket. A tengeren járás csodája „csak” annyit hivatott bizonyítani, hogy kicsoda az a Jézus, aki itt szól. Ő a megváltó Úr, akinek szava teremt és újjáteremt, így a félelmeket is elveszi, biztos partra vezet.

Példabeszédek 8,12–21

278. dicséret

A régi „királyt” mindig megunjuk, mert előbb-utóbb csalódunk benne. Aztán JÖN AZ ÚJ „KIRÁLY”, akit eleinte felruházunk álmainkkal és minden várakozásunkkal, mert majd „paradicsommá” teszi az életünket. – 1. Nekünk olyan király kell, aki megoldja a „kenyérgondjainkat”. Ez a kifejezés itt azt jelenti, hogy nekünk olyan király kell, aki mindenben maradéktalanul mindenkinek a legjobb, legboldogabb életet biztosítja ezen a földön, azaz tejben és vajban fürdet bennünket. Az az érdekes, hogy még el is hisszük, hogy ebben a világban ez lehetséges. Aztán az adott királynak ez nem sikerült, akkor jönnek a kritikák, és majd várjuk az új királyt. – 2. Jézus Krisztus az ötezer ember megvendégelése után azonnal visszavonul, amikor ilyen kenyérkirállyá akarják tenni Őt. – 3. Ezzel az Úr Jézus Krisztus egyértelműen jelzi; – hogy csodája, az ötezer ember megvendégelése csupán egy messiási jel volt, – amely pont arra utal, hogy ebben a világban csak Ővele kezdődhet el valami jobb, – de csakis Ővele számolhatunk le minden fent említett illúziónkkal, hiszen ez a bűnös világ megváltásra szorul, vagyis itt soha nem lesz igazság. – Ő a Megváltó, jelzi ez a csoda, aki majd „odaát” érvényesíti maradéktalanul üdvösséges igazságát és rendjét.

Példabeszédek 8,1–11

486. dicséret

Bármihez közeledünk, mindig „ELŐÍTÉLETEKKEL”, egy előzetes tudással, bennünk lévő érzésekkel és szándékokkal tesszük ezt. – 1. Példaként: Van, akinek az Edda zenéje, mint minden rockzene, határozottan elítélendő; – de vannak olyanok, akiknek a zenekar kezdeti lemezei akaratlanul is a felhőtlen fiatalságuk éveit, vagy akár életüket meghatározó eseményeket idéznek fel bennük. – 2. A Biblia olvasásával is ez a helyzet: mindig egy előzetes előítélettel közeledünk az Íráshoz. Jézus Krisztus szava most ezeket egyszerre kitörli, és egy vitathatatlan „írásmagyarázati eligazítást” ad nekünk. – 3. Mi a magunk dicsőségét keressük még az Igékben, a Bibliával való foglalatosságunkban is, mert mi mindig önmagunkról teszünk bizonyságot, egymástól fogadunk el dicsőséget, és a magunk nevében jövünk (42–44). Mi az Írásokból rendszert alkotva fixáljuk a tant, és ahhoz kötjük az örök életet (39). – 4. Urunk erre határozottan nemet mond,* hiszen az Írások mindenben Őróla és üdvözítő szándékáról tesznek bizonyságot. Nem létezik másfajta keresztyén írásmagyarázat, csak a „krisztocentrikus”.

Példabeszédek 7

1. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez még akkor is így van, ha ez az örömhír ebben a világban nem választható el egy mindig tisztuló, megfogalmazott hitvallástól.

MINDIG TISZTELTEM A SZORGALMAS EMBEREKET.*  – 1. A krisztusi ember hűséggel, odaszánt szorgalommal teszi a dolgát a maga helyén, a maga Istentől kapott keretei között; – ugyanakkor nagyon vigyáz arra, hogy odaadó szorgalma mindenben Isten dicsőségét és a rábízottak javát szolgálja, miközben arra is figyel, hogy munkálkodása senki számára ne legyen tolakodóan elviselhető teherré, és az ő életében se legyen szorgalma egy ponton lelketlen és öncélú gürcöléssé. – 2. Isten folyamatosan munkálkodik értünk, erőlködésünket megáldó hatalmával és gondviselő szeretetével (16). Az Ő munkálkodása a biztosítéka annak, hogy a mi munkánk sem hiábavaló (1Korinthus 15,58). – 3. Isten folyamatos munkálkodása örökké áldott, ezt mutatta meg Jézus Krisztus feltámadásában és a Szentlélek kitöltésében (21). Ez az áldás hit által a miénk is. – 4. A mi Urunk azt mondja itt: „Akik a jót tették, az életre támadnak fel…” (29). Jót cselekedni ennyi, szorgalmasnak lenni, erőlködni, és hinni, hogy az Úr megáldja azt. Tehát nem érdemszerző jócselekedetekről van itt szó. Tedd a dolgod szíved utolsó dobbanásáig.

Példabeszédek 6,20–35

6. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Láttam azt is, ahogy zseniális emberek szorgalom nélkül semmivé lettek, és eltékozolták Istentől kapott tálentumaikat.

– Szorgalom, munkálkodás, odaszánt tevékenység nélkül Isten ugyanis nem áldja meg a tehetséget sem; – de a „kevésbé tehetséges” is áldottá lehet szorgalmával és kitartásával.

A harmincnyolc éve beteggel együtt mi is átéljük, hogy „NINCS EMBERÜNK”. – 1. A mai Ige azonban azt hirdeti, hogy „van emberünk”. Isten ugyanis Jézus Krisztusban emberré lett. Ez az evangélium, a Biblia központi üzenete, amely köré minden rendeződik, mint vasreszelék a mágnes köré. – 2. Tehát van emberünk, ebből következően van megoldás. Az egyetlen élő Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy megoldást adjon az ember nyomorúságára. A megoldás több mint a testi gyógyulás. A megoldás az örök élet, az üdvösség, az Isten eredetei rendje, amelybe visszahelyezi az emberi életet, és amely által feltisztul, megbékül, meggyógyul, és rendeződik a jelen. Ez a „megoldás” persze lehet testi gyógyulás is, ha Isten úgy akarja, de annál mindig több; – akkor is a mienk, ha nincs testi gyógyulás. – 3. Tehát van emberünk, van megoldás, s ennek áldott következménye, hogy ebben a világban mi is egymás emberei legyünk, ne pedig egymás farkasai, vagyis figyeljünk sokkal jobban oda egymásra.

Példabeszédek 6,12–19

124. zsoltár

Ez a keresztyénség, HINNI AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS SZAVÁNAK! – 1. Hinni azt jelenti, hogy hiszek az Igének, amely Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. – 2. Hinni azt jelenti, hogy az Úr szavára, az Úr kegyelmére bízom magamat, a rám bízottakat, az egyházat, az Ő ügyét (47). – 3. Hinni azt jelenti, hogy tudom, a halálos világban csak Őhozzá fordulhatunk (47), mert csak az Ő cselekvő Igéje tart meg (50). – 4. Hinni azt jelenti, hogy ha nem történik csodás jel és gyógyulás, mint igeszakaszunkban, akkor is élő és ható az Úr Igéje, amely hatalommal szól és cselekszik (51–54). – 5. Hinni azt jelenti, hogy továbbadom az Ő Igéjét, a jó hírt, mint itt a királyi tisztviselő szolgái (51). – 6. Ha te így hiszel, akkor a házad népe sem marad hitetlen, mert az Úr őbennük is cselekszik majd (53).

Példabeszédek 6,1–11

262. dicséret

VALÓBAN JÉZUS KRISZTUS A VILÁG ÜDVÖZÍTŐJE! – 1. A világnak az üdvözítő Istenre van szüksége, minden kultúrának, nemre, korra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Arra az élő Istenre, aki nem odacsap, hanem egyszülött Fiában a mi terheinket, ítéletünket is elhordozza, hogy mi is mássá legyünk, irgalmasokká. Ő az üdvözítő, megváltó, szabadító, gyógyító; – Ő minden probléma valóságos megoldója, beleértve a bűnt, betegséget és halált (27–30). – 2. Jézus Krisztus a világ üdvözítője, aminek valóságát mi a saját életünkben tapasztalhatjuk meg. Az üdvözítő örömhírt másoktól hallhatjuk, hiteles életükre nézve láthatjuk. Ők az Isten eszközei lehettek az életünkben, de a hitet maga az Úr támasztotta bennünk. Az élő hit pedig csakis az, amely saját maga vallja, hogy Jézus Krisztus a világ üdvözítője (42). – 3. Ennek ismeretében hangsúlyozzuk, hogy legyenek áldottak azok, akik előttünk jártak, akik ezt az evangéliumot hirdették és élték közöttünk, mert mi az ő munkájukba állhattunk bele (38). „Új krisztusi generáció”: több alázatot!!! Több alázatot és reménységet: az aratás Ura garantálja az „eredményt”, nem a mi túlfeszített stratégiánk. Elég, ha az Ő akaratát megismertük, és azt teljesítjük (31–41). Nézzünk Jézus Krisztusra!

Példabeszédek 5,15–23

261. dicséret

AZ AZ IGAZI ELEDEL, ami éltet, minden körülmények között, testet és lelket értelemmel, reménységgel, erővel ruház fel, még a halál árnyékában is… – 1. A „testi eledel” fontos, ebben a világban, de önmagában semmit sem ér, csak hizlal, megkeményít, harácsolóvá és önzővé tesz. Zsigerből erre vagyunk ráállítva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ…” (József Attila) A tanítványok el is árulják, csak erre a srófra jár az agyuk. Nem értik, hogy Jézus mire mondja azt, hogy Őneki van eledele, talán hozott neki valaki enni? (31–33) – 2. Jézus eledele az, hogy teljesítse Isten akaratát, hogy bevégezze az Istentől Őrá bízott küldetését. Ez életének öröme, tartása, „eledele” (34). Jézus ezt azzal a bizonyossággal tette, hogy szolgálata nem hiábavaló, lesz aratás, áldás, „eredmény”, megváltás (35–38). – 3. A mai „boldogság, öröm és élvezetcentrikus” kultúrában csak Isten Lelke döbbenthet rá bennünket arra, hogy van ennél „több” is, örök életre tápláló eledel, az Úr követésében! Önélküle a „semmit” markolásszuk, és mint a víz, kifolyik a kezeink közül az élet! Ővele adataik igazi öröm is, mert jó örülni, és mi sem szeretünk szenvedni! De az Úr követésében itt ezt is felvállaljuk. Életünknek ugyanis nincs „tápláléka”, értelme, „be és kifolyása” Jézus Krisztus nélkül, és megpossad, mint a holt víz.

Példabeszédek 5,1–14

205. dicséret