MINDIG TISZTELTEM A SZORGALMAS EMBEREKET.*  – 1. A krisztusi ember hűséggel, odaszánt szorgalommal teszi a dolgát a maga helyén, a maga Istentől kapott keretei között; – ugyanakkor nagyon vigyáz arra, hogy odaadó szorgalma mindenben Isten dicsőségét és a rábízottak javát szolgálja, miközben arra is figyel, hogy munkálkodása senki számára ne legyen tolakodóan elviselhető teherré, és az ő életében se legyen szorgalma egy ponton lelketlen és öncélú gürcöléssé. – 2. Isten folyamatosan munkálkodik értünk, erőlködésünket megáldó hatalmával és gondviselő szeretetével (16). Az Ő munkálkodása a biztosítéka annak, hogy a mi munkánk sem hiábavaló (1Korinthus 15,58). – 3. Isten folyamatos munkálkodása örökké áldott, ezt mutatta meg Jézus Krisztus feltámadásában és a Szentlélek kitöltésében (21). Ez az áldás hit által a miénk is. – 4. A mi Urunk azt mondja itt: „Akik a jót tették, az életre támadnak fel…” (29). Jót cselekedni ennyi, szorgalmasnak lenni, erőlködni, és hinni, hogy az Úr megáldja azt. Tehát nem érdemszerző jócselekedetekről van itt szó. Tedd a dolgod szíved utolsó dobbanásáig.

Példabeszédek 6,20–35

6. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Láttam azt is, ahogy zseniális emberek szorgalom nélkül semmivé lettek, és eltékozolták Istentől kapott tálentumaikat.

– Szorgalom, munkálkodás, odaszánt tevékenység nélkül Isten ugyanis nem áldja meg a tehetséget sem; – de a „kevésbé tehetséges” is áldottá lehet szorgalmával és kitartásával.