AZ AZ IGAZI ELEDEL, ami éltet, minden körülmények között, testet és lelket értelemmel, reménységgel, erővel ruház fel, még a halál árnyékában is… – 1. A „testi eledel” fontos, ebben a világban, de önmagában semmit sem ér, csak hizlal, megkeményít, harácsolóvá és önzővé tesz. Zsigerből erre vagyunk ráállítva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ…” (József Attila) A tanítványok el is árulják, csak erre a srófra jár az agyuk. Nem értik, hogy Jézus mire mondja azt, hogy Őneki van eledele, talán hozott neki valaki enni? (31–33) – 2. Jézus eledele az, hogy teljesítse Isten akaratát, hogy bevégezze az Istentől Őrá bízott küldetését. Ez életének öröme, tartása, „eledele” (34). Jézus ezt azzal a bizonyossággal tette, hogy szolgálata nem hiábavaló, lesz aratás, áldás, „eredmény”, megváltás (35–38). – 3. A mai „boldogság, öröm és élvezetcentrikus” kultúrában csak Isten Lelke döbbenthet rá bennünket arra, hogy van ennél „több” is, örök életre tápláló eledel, az Úr követésében! Önélküle a „semmit” markolásszuk, és mint a víz, kifolyik a kezeink közül az élet! Ővele adataik igazi öröm is, mert jó örülni, és mi sem szeretünk szenvedni! De az Úr követésében itt ezt is felvállaljuk. Életünknek ugyanis nincs „tápláléka”, értelme, „be és kifolyása” Jézus Krisztus nélkül, és megpossad, mint a holt víz.

Példabeszédek 5,1–14

205. dicséret