Bármihez közeledünk, mindig „ELŐÍTÉLETEKKEL”, egy előzetes tudással, bennünk lévő érzésekkel és szándékokkal tesszük ezt. – 1. Példaként: Van, akinek az Edda zenéje, mint minden rockzene, határozottan elítélendő; – de vannak olyanok, akiknek a zenekar kezdeti lemezei akaratlanul is a felhőtlen fiatalságuk éveit, vagy akár életüket meghatározó eseményeket idéznek fel bennük. – 2. A Biblia olvasásával is ez a helyzet: mindig egy előzetes előítélettel közeledünk az Íráshoz. Jézus Krisztus szava most ezeket egyszerre kitörli, és egy vitathatatlan „írásmagyarázati eligazítást” ad nekünk. – 3. Mi a magunk dicsőségét keressük még az Igékben, a Bibliával való foglalatosságunkban is, mert mi mindig önmagunkról teszünk bizonyságot, egymástól fogadunk el dicsőséget, és a magunk nevében jövünk (42–44). Mi az Írásokból rendszert alkotva fixáljuk a tant, és ahhoz kötjük az örök életet (39). – 4. Urunk erre határozottan nemet mond,* hiszen az Írások mindenben Őróla és üdvözítő szándékáról tesznek bizonyságot. Nem létezik másfajta keresztyén írásmagyarázat, csak a „krisztocentrikus”.

Példabeszédek 7

1. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez még akkor is így van, ha ez az örömhír ebben a világban nem választható el egy mindig tisztuló, megfogalmazott hitvallástól.