AZ ÉLŐ HITRŐL… – 1. A sokaságból sokan hittek Jézus Krisztusban, hallva tanítását, látva csodáit (31). De még többen voltak azok, ide értve a kor vallási és világi vezetőit is, akik nemhogy nem hittek Őbenne, hanem irigykedve, gyilkos indulattal vagy közömbösen szemlélték tevékenységét, miközben semmit nem értettek „az egészből”. – 2. Döbbenetes szembesülni ezzel az értetlenséggel, amikor Jézus Krisztus tanít, és a hallgatóság jó részének fogalma sincs, hogy miről van szó. Jézus Krisztus arról szól, hogy az Atyától jön, és keresztáldozata, feltámadása után visszatér az Atyához, hogy Övéinek ott helyet készítsen (33). Erre többen hangosan tanakodtak egymás között, hogy hova akar ez menni, hogy nem találjuk, elutazik valahova? – 3. Ma ennél rosszabb a helyzet.* Ennek ellenére mi ne akarjuk a kelleténél jobban megmagyarázni az Igét, ne akarjunk hatni, ne akarjuk kiszolgálni a ma emberének elvárásait, hanem egyszerűen hirdessük a ránk bízott üzenetet hűségesen, hiszen Istennek Szentlelke az, aki érthetővé, élővé és hatóvá teszi az Ő szavát emberekben (39). Persze alapvető követelmény, hogy mindig beszéljünk érthetően, életszerűen, világosan, szemléletesen, értelmesen és felkészülten; – de a lényeget mindig az Úr cselekszi!

Példabeszédek 13,1–14

251. dicséret