MI KÖZELÍT FELÉNK? – 1. Hogyan látjuk ezt?* A kikerülhetetlen halál közelít felénk és a jogos ítélet? A pusztulás ér el bennünket, majd a nagy semmi? Vagy nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hanem együnk és igyunk? (1Korinthus 15,32) Netalán remélhetünk valami jobbat? – 2. Az Ige szerint nagy próbatételek közelítenek meg minket. – A testi nyomorúsághoz, éhséghez és szomjúsághoz (16–20) járul a lelki: kiveszett az emberekből az öröm, csak bulik és partik vannak, meg „kedélybetegek” (12; 16). – A testi és lelki nyomorúságot tetézi a legnagyobb, a hitbeli nyomorúság. A legyőzött nép templomát lerombolták. Nincs istentisztelet (9). Van miért keseregni (8). Van miért sírniuk a papoknak (13). Van miért sóhajtozni, böjtölni és közben nem kiáltozni, hanem az Úrhoz kiáltani (14). Isten népének élete alapjaiban rendült meg. – 3. Hitben járva még ezekben is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten, összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet! (12; 16)**

1Korinthus 9,24–27

471. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Vihart látunk a távolban, vagy reméljük a napsütést, esetleg hagyjuk ezt az egész kérdésfelvetést?

** – 3. Hitben járva még ezekben az ítéletes nyomorúságokban is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten: összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Nem veti el az Úr az Ő népét, de megpróbálja, neveli, ébreszti, érleli, erősíti; – hogy végre Őhozzá forduljunk. – Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet; – és a nyomorúság idején sem hagy el bennünket az öröm és a bizonyosság (12; 16).