ELGONDOLKODTATÓ ADATTAL SZEMBESÜLTEM A NAPOKBAN. – 1. Munkálkodásunk érdemi része tíz százalék alatt van, a többi kilencven százalék ezek hátterét, adminisztrálását, reklámozását, ügyintézését teszi ki. Valóban egy halálosan fárasztó, „túlfeszített semmittevés” az, amibe a ma embere belefárad. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogyha csak az elektromos üzeneteimet naprakészen kezelhetném, azzal kitölthetném a teljes napot. Csakhogy azt érzem, noha nagyon elfáradtam, alig végeztem értelmes munkát ezzel. Mi irányítjuk az ügyeket, vagy az ügyek uralkodnak felettünk? – 2. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ezek az ügyek azonban még egyházi színezettel is többnyire saját „házunk” díszes építését jelentik (4). – 3. Felmerül a kérdés, hogy ezek az ügyintézések mennyiben szolgálják az Úr ügyét, még ha tematikájában egyházi ügyekről van is szó. Mennyi okoskodás, stratégia, levelezés, jogászkodás vonja el a figyelmünket, szívja ki erőinket, de épül–e ezek által „az Úr háza”, az Isten országa, Jézus Krisztus királysága?

1Korinthus 16,1–12

272. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Haggeus próféta, Zakariással együtt akkor prófétáltak, amikor Kr. e. 538–ban Kürosz perzsa király a Babilonba száműzötteknek megengedte, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és felépítsék a lerombolt templomot.

– A hazatértek el is kezdték a munkát, de a létfenntartási gondok és a politikai nehézségek hamarosan megállították őket ebben a szent szolgálatban.

– Ebben a helyzetben figyelmeztette őket Haggeus és Zakariás próféták szava, amelynek nyomán újra indult a templom építése (Ezsdrás 5,1; Zakariás 6,9–15; 8,9–13).

– Ebben az időben Zerubbábel volt a perzsa király júdai helytartója, a vallási vezetőt pedig Jósua főpapnak hívták.