Bizonyosság, reménység és öröm hatja át az apostol szavait, pedig fogságban szenved, amit felvállalt az evangéliumért (8). Megszégyenítő ez a körülményektől független reménység ránk nézve, akik annyit panaszkodunk, az egyházzal és saját ügyeinkkel kapcsolatban is. Pedig akire az Úr az evangélium drága kincsét bízta, annak bizonyosságot és reménységet is ad mindenkor. Talán éppen ez a jele annak, hogy valóban az Ő szolgái vagyunk-e? Ez a reménység abból a bizonyosságból fakad, hogy az élő Isten, már az idők kezdete előtt gondoskodott rólunk, mint az Ő győztes ügyének szolgáiról (9). Ezt a tényt Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra világossá tette, nyilvánosságra hozta, amikor feltámasztotta Őt a halálból, és elhozta számunkra az elmúlhatatlan életet (10). Tehát Isten embere soha nem veszítheti el reménységét, hanem mindenkor meggyőződéssel őrzi, hirdeti és éli, ezáltal továbbadja az evangéliumot (11-14). Reménységünket az se törje meg, ha emiatt sokan elfordulnak tőlünk (15), mert Isten mindig ad mellénk testvéreket, hűséges segítőket (16-18). Az igazi megújulás mindig ebből a reménységből fakad.

Zsoltárok 67

67. zsoltár

Földi életünknek csak akkor van értelme, ha azt a Krisztus Jézusban nyert örök élet ígéretének távlata szerint éljük meg (1). Így lehet áldássá ez a földi élet is. – 1. Így lehetnek igaz testvéreink, munkatársaink, bajtársaink (Filippi 2,25), mint Pálnak Timóteus, akikben nem csalódhatunk a legnehezebb időkben sem (2). – 2. Így élhetünk mindenkor hálaadással, tiszta lelkiismerettel és imádsággal, szolgáló életet, ahogy ezt Pál apostol is megélte (3). – 3. Ekként lehetséges megszomorodni és sírni a világ sokféle nyomorúságán, ugyanakkor mégis mennyei örömmel megvigasztalódni (Máté 5,4), mert Jézus Krisztusban már miénk az egyetlen, tökéletes megoldás (4). – 4. Az örök élet távlataiban élve lehetséges az, hogy soha ne csüggedjünk el, hanem az Úrban mindenre elégséges erőt (Filippi 4,13) nyerjünk; - ennek a mennyei erőnek pedig ebben a világban része a bölcs szeretet és a „dolgokat” átlátó, illúziók nélküli józanság (7).

Zsoltárok 66

66. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

– 5. Kegyelem alatt vagyunk, ha Krisztus Jézusban való élet ígéretét nagyszüleink és szüleink megtanították nekünk, és elénk élték azt; - áldott legyen emlékük, mert az Isten eszközei voltak ebben (5). Ugyanakkor a hit nem örökölhető, mert az minden egyes ember életében Isten kegyelmi ajándéka. Ezt a kegyelmi ajándékot gerjesztették fel az életünkben mindazok, akik bármilyen módon megérintettek bennünket, „kézrátételként”, a Jézus Krisztus evangéliumával. Ezt a kegyelmi ajándékot tartósan mi sem rejthetjük el sokáig magunkban (6).

– 1. Isten embere kerüli azt a tévedést, miszerint a megváltás evangéliuma valamiféle társadalmi reform lenne csupán, amely ebben a világban gyarló módon mindig csak úgy működik, hogy úr és szolga helyet cserél, vagy pedig a határtalan szabadság mindenkit „rabszolgává” tesz. Tehát a sanyargatás soha nem szűnik meg, mert az embernek, az emberi társadalomnak, a bűn rontása miatt Jézus Krisztus megváltó irgalmára van szüksége (1-2). – 2. Az Isten embere kerüli azt a tévedést is, amely a hitigazságok bizonyosságával esik neki mindenféle tévtanítóknak. A hamis tanítást mindig világosan cáfolni kell. De az „igaz hitű” ember valójában mindenben tévelygést lát. Miközben éppen Jézus Krisztus megváltó evangéliumát halványítja el az egészséges és igaz tanítás nevében indított vitatkozás, szóharc, amely tele van felfuvalkodottsággal (3-5).* – 3. Az Isten embere kerüli azt a tévedést, amit a pénz szerelme okozhat ebben a világban. Isten megadja azt, amire szükségünk van. Ez elég, hiszen semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle (6-10). - Szép harc a hit harca, amely a Szentlélek józansága által kerülheti csak el ezeket a tévedéseket (12).

Zsoltárok 65

65. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Kemény, ítéletes szavakkal jellemzi ezt a lelkületet Isten Igéje, mert nemcsak tudatlannak, betegesnek, megbomlott elméjűnek nevezi azt, hanem istenkáromlónak, amelyben valójában a gonosz munkál, és az élő hitből nyert új életet önző kegyességi nyerészkedéssé torzítja (3-5).

- Ez az „igaz hitű” lelkület valójában irigységet, viszálykodást és bomlasztó gyanúsítgatást támaszt.

A mai igeszakasz első két versére figyelünk csak. Ravasz László magyarázatánál pontosabban nem lehet ezt a nehéz témát helyére tenni. „ – 1. A rabszolgák megtérésével és a gyülekezetbe való felvételével gyakorlati kérdések állottak elő. Más és más lett a helyzet aszerint, hogy uruk pogány volt, vagy keresztyén. – 2. A pogány úrnak tapasztalnia kell, hogy a keresztyén rabszolga még jobban végzi munkáját, mint pogány korában. A Krisztusban nyert szabadság nem lehet jogcím a lazaságra. A keresztyén rabszolga pogány urával apostoli tisztet kell, hogy végezzen: nyerje meg őt a Krisztusnak, példaadó életével. Ez egyik legszebb fejezete a misszió világtörténetének. – 3. Ha keresztyén az úr, a rabszolga ne akarja a Krisztusban nyert egyenlőséget társadalmira átcserélni. Viszont itt a gazdát terheli az a nagy felelősség, hogy a rabszolgának igazán testvére legyen. Úrra, szolgára egyaránt áll Jézus Krisztus követelménye: higgy és szeress!”

Zsoltárok 64

64. zsoltár

Ha alaposabban vesszük szemügyre a bibliai tisztségeket, valójában egy tisztséget nevezhetünk meg (22).* Ez a presbiteri tisztség volt, amely munkájuk szerint négy területre „szakosodott” (17): igehirdető (püspök), tanító (professzor), kormányzó (ez a tényleges értelemben vett presbiter) és a szertetszolga (diakónus).** Ezek a munkások méltók arra, hogy szolgálatukból megéljenek (18), ahogy a terhet cipelő ökör is méltó az élelemre (5Mózes 25,4; 1Korinthus 9,9), ahogy a földművelő és méltó munkája gyümölcsére (Lukács 10,7). Az igehirdetők és tanítók kétszeresen megbecsültek voltak, tisztségük fontossága okán (17). A bevált „presbitereket” szilárdítsuk meg (21), ne adjunk hitelt velük kapcsolatban a pletykáknak, hanem tiszteljük és szeressük őket (18). Ugyanakkor „a fizetett egyházi szolga” különös felelősséggel tartozik. A fizetett szolgának soha nem lehet igaza, hanem Jézus Krisztusban élve, mindenkivel meg kell találnia a hangot. Ha a fizetett szolga körül mégis, akár gyülekezetet megbontó ügy támad, akkor csakis ő marasztalható el, nyilvános feddéssel (20).***

Zsoltárok 63

63. zsoltár

* … amely elhivatáson, és a kegyelmi ajándékok felismerése, elismerése, képzéssel való megszilárdítása után hivatalos szolgálatba állításon alapult

** Tehát kezdetben az itt említett tisztség a mai lelkipásztor és presbiter tisztségét egyaránt magába foglalta.

*** Ezért, ha súlyos a körülötte támadt ügy, akkor részrehajlás nélkül vizsgáljuk ki a vele kapcsolatos panaszt, miközben számoljunk azzal, hogy mindegyik „párt” magának akarja az igazat. Nehéz, súlyos ügyek ezek a mindennapokban, ma is. Ilyen helyzetekben azonnal, könyörtelenül támad ó-emberi természetünk, és ezekből szinte egyik résztvevő sem kerülhet ki tisztán, ezért nagy áldás, ha elkerülnek bennünket a „ragacsos” történések (22).

Az „özvegyek” közé felvettek egyházi tisztségviselőnek számítottak. Az apostol által felsorolt követelmények szerint azok lehettek e tisztségben szolgálatot végzők, akik hatvan évnél idősebbek, előéletük mintaszerű, korábban jó hitvesek, gondos anyák voltak, valamint családi életük idején is végeztek valamiféle szeretetszolgálatot, és most nincs senki hozzátartozójuk. Azok lehettek „gyülekezeti özvegyek”, akik özvegységüket hittel hordozták, reménységüket az Úrba vetették, és kegyességük láthatóvá lett rajtuk. Ezek a „gyülekezeti özvegyek” a szeretetszolgálat hivatalos cselekvői voltak, amikor pedig egészségük megromlott, akkor róluk is gondoskodtak (9-14). Lám, a gyülekezet egy nagy család, ahol szeretik egymást és gondoskodnak egymásról, miközben együtt várják Megváltójuk eljövetelét. A gyülekezetben azonban alapvető szerepe van a hívő családoknak, akik saját szeretteikről, özvegyeikről gondoskodni tartoznak, vagyis a legfontosabb szeretetszolgálatot mindig maga a család végzi a sajátjai körében (4-6).*

Zsoltárok 62

62. zsoltár

* Sokkal kevesebb lenne ezen a világon a „látható” és nem enyhített nyomorúság, ha minél több hívő család végezné ezt az alapvető szolgálatot (16).

Pál és Timóteus korában az idősek tekintélye meghatározó volt, abban az értelemben mindenképpen, hogy a fiatalabbnak tisztelettel, tanulva és érlelődve ki kellett várnia a sorát. Az ifjabb tekintélyét példaadása jelenthette. A gyülekezetben ez a példaadás hitben, azaz beszédben és életfolytatásban mutatkozhatott meg. Az időskor sem lehet önmagában érdem, de az, ami manapság folyik, hogy az ifjúkor és a szépség szinte önmagában ad tekintélyt és előremenetelt, mindenképpen ellenkezik az Isten akaratával (12). Ennek tarthatatlanságáról az idő könyörtelen múlásával gondoskodik is az Úr. Aki hitben jár, nem él vissza fiatalságával és szépségével, hanem fiatalkora, tehetsége, adottságai ellenére is Jézus Krisztus megváltó szeretetében él példaadó, tiszta életet (12). Ez szinte előírásszerűen fontos, ha az illető fiatal hivatalosan szolgálatba állított egyházi ember, mint amilyen Timóteus is volt (13-14). Sajnos, sok a „szépelgő” fiatal közöttünk is.*

Zsoltárok 61

61. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Tágabban megfogalmazva az üzenetet, mondjuk ki, hogy amit kaptunk az Úrtól, ahhoz hívő, megfeszített, küzdelmes és imádságos szorgalmunkkal mindannyiunknak hozzá tenni legalább annyit, amennyit kaptunk.

- Tehát törődjünk, foglalkozzunk azzal, ami nekünk adatott és ránk bízatott (15).

- Az ugyanis nem működik, hogy az öt tálentumos „örök fiatalok” vígan megélnek abból az ötből, ami amúgy is az övék: - aki egyet kapott, legalább még egyet, aki ötöt kapott, legalább még ötöt tegyen hozzá a rá bízott ügyhöz (Máté 25,14-30).

- Tehát fiatal és idős egyaránt legyen alázatos és szorgalmas, és a fiataloknál, a nagyobb kísértés miatt ez különösen érvényes (15-16).

A hitnek és az igaz tanításnak (6), valamint a kegyességnek (7), valójában pedig minden vallásnak ez a mércéje: megvan-e benne az élet ígérete, amely áthatja a jelent és reménységgel kiteljesedik a jövőben, valóságos megoldást, azaz üdvösséget ajándékoz, mégpedig minden emberre tekintettel (8-9). Az „igaz” hit és tanítás hasznos, mégpedig ténylegesen, életmentő módon hasznos, üdvösségesen hasznos (7). Az igaz hit és tanítás táplál, tehát éltet, és nemcsak reguláz. Így lehetünk jó szolgái a feltámadott Úrnak (6-7). Egyik ismerősöm vágta az arcomba: minden „vallási köntös”, legyen az keresztyén, vagy nem keresztyén, igazából nem más, mint monda, emberi önző kitaláció, a másik „megkötözése”, és saját magunk egyéni és csoportos képviselete, ki tudja milyen mélységes, gyarló okokból (7-8). Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem vallásalapító volt, hanem Isten Fia, Megváltó, de tudjuk-e Őt úgy „képviselni”, hogy üdvösségesen hasznosak legyünk az emberek számára.*

Zsoltárok 60

60. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- Ennél azért bonyolultabb a kérdés, de a mai Ige üzenetét napjaink történéseinek tükrében komolyan megszívlelve, el kellett gondolkodnom ezen a kemény kritikán.

- Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem vallásalapító volt, hanem Isten Fia, Megváltó, de tudjuk-e Őt úgy „képviselni”, hogy üdvösségesen hasznosak legyünk az emberek számára.

- A többi az Úr „dolga”, és Ő jól teszi a dolgát (10).

Az egyházat, annak zarándokútján, folyamatosan támadták. Ma is így van ez, kívülről és belülről egyaránt szabdalják az Úr ügyét, de azon semmiféle gonosz nem vehet diadalmat (Máté 16,18). Belülről a „tévtanítók” támadnak. Valóban hazug és nagy trükk, hogy a lényegtelen dolgokat kiemelve tereljük el a lényegről a figyelmet, rossz lelkiismeretet támasztva másokban (1-2). Eleve hibás a felvetés: mit nem szabad annak, aki Jézus Krisztusban hisz (3-4). Mit nem szabad? Vég nélkül lehetne sorolni azt a listát, amit az egyházon belüli tévtanítók ezzel kapcsolatban, csak erre fókuszálva megfogalmaztak. Ezt a listát úgy összegezhetjük, hogy nem szabad „élvezni”, minden tilos, amit örömöt okoz. Szenvedj! Maga az Ige tiltakozik ez ellen a hamis tanítás ellen, kimondva, hogy mindent szabad, amivel hálaadással élnek (3-4).

Zsoltárok 59

59. zsoltár

* A teljes magyarázat:

- Remélem, nincs üldözési mániám, nem szeretném, ha lenne. Beteg az olyan ember, aki élvezi azt, ha őt nem szeretik, és nem próbál értelemesen (bár nem minden áron) tenni valamit azért, hogy szeressék.

- A fenti lelkülettel, de mégis ki kell mondanom, hogy az egyházat, annak zarándokútján, folyamatosan támadták. Ma is így van ez, kívülről és belülről egyaránt szabdalják az Úr ügyét, de azon semmiféle gonosz nem vehet diadalmat (Máté 16,18).

- Néha megdöbbentő, mennyire gyűlöletesek vagyunk sokak előtt. De ez jel, megmondta ezt nekünk, a mi Urunk, hogy így lesz (János 15,18-21).

- Belülről a „tévtanítók” támadnak. Valóban hazug és nagy trükk, hogy a lényegtelen dolgokat kiemelve tereljük el a lényegről a figyelmet, rossz lelkiismeretet támasztva másokban, mindezt képmutató módon gyakorolva, mert amit másokkal kapcsolatban megjegyzünk, az valójában minket is terhel. Tartott már nekem előadást elvált ember a jó házasságról (1-2).

- Eleve hibás a felvetés: mit nem szabad annak, aki Jézus Krisztusban hisz (3-4). Mit nem szabad? Vég nélkül lehetne sorolni azt a listát, amit az egyházon belüli tévtanítók ezzel kapcsolatban, csak erre fókuszálva megfogalmaztak. Ezt a listát úgy összegezhetjük, hogy nem szabad „élvezni”, minden tilos, amit örömöt okoz. Szenvedj!

- Maga az Ige tiltakozik ez ellen a hamis tanítás ellen, kimondva, hogy mindent szabad, amivel hálaadással élnek. Az öröm nemhogy nem tilos, hanem inkább Isten ajándéka, amely odaát maradéktalanul kiteljesedik rajtunk. Ez persze azt is jelenti, hogy a hívő ember, Jézus Krisztusért, adott helyzetben felvállal szenvedéseket, lemond dolgokról, elenged örömöket, főleg azokat, amelyek úgy lesznek örömökké, hogy másoknak szenvedést okoznak, miközben őt magát is meggyengítik a hitben (3-4).

Az élő hit igazságának oszlopa és alapja Jézus Krisztus, aki nem mások életét vette el az igazságért, hanem mások életét szilárdította meg az Ő irgalmas igazságában (14). Mi már gyanakodva tekintünk mindenkire, aki az igazság nevében lép fel, pedig „könnyű” tesztelni az „illetőt”: aki irgalmatlanul öl és pusztít az igazság nevében, az valójában a gonosz hamisságát képviseli, - „az ügyes”, de kárhozatos trükkösét (15). Fontos, hogy személyesen bátorítsuk egymást a hitben. Pál tervezi, hogy meglátogatja Timóteust Efézusban, és személyesen bátorítja majd a kisázsiai gyülekezeteket (14), az irgalmas és megváltó igazságban, azaz Jézus Krisztusban, aki megjelent testben, igaznak bizonyult a Szentlélek által, amikor nem másokat bántott, hanem Ő halt meg másokért (16). Jézus Krisztus az egyetlen király, az igazság bűnt és halált legyőző királya. Igazságnak csak a megváltó, irgalmas hatalmat nevezhetjük, aki legyőzi a bűnt és a halált. Nem lehet igazság ott, ahol bűnös és halálos eszközökkel maga a bűn és a halál arat, az igazságot emlegetve.

Zsoltárok 58

58. zsoltár

* A teljes magyarázat:

- Az élő hit igazságának oszlopa és alapja Jézus Krisztus, aki nem mások életét vette el az igazságért, hanem mások életét szilárdította meg az Ő irgalmas igazságában (14). Ezért az élő Isten egyházának oszlopa is csakis az Úr Jézus Krisztus, - aki nemcsak ezt az életet jobbítja meg, - hanem hatékonyan segít ott is, ahol ebben a világban nincs megoldás, azaz Ő megvált, üdvözít, megszabadít ebben a világban, - és ha kell, kiszabadít ebből a világból az örök élet teljességére.

- Mi már gyanakodva tekintünk mindenkire, aki az igazság nevében lép fel, pedig „könnyű” tesztelni az „illetőt”: aki irgalmatlanul öl és pusztít az igazság nevében, az valójában a gonosz hamisságát képviseli, - az ügyes, de kárhozatos trükkösét (15).

- Fontos, hogy személyesen bátorítsuk egymást a hitben. Pál tervezi, hogy meglátogatja Timóteust Efézusban, és személyesen bátorítja majd a kisázsiai gyülekezeteket (14) az irgalmas és megváltó igazságban, azaz Jézus Krisztusban.

- Jézus Krisztus az, aki megjelent testben, igaznak bizonyult a Szentlélek által, amikor nem másokat bántott, hanem Ő halt meg másokért, - és halálának megváltó páratlanságát igazolta az Isten, az Ő feltámadásában és mennybemenetelében (16).

- Jézus Krisztus az egyetlen király, az igazság, bűnt és halált legyőző királya.

- Igazságnak csak a megváltó, irgalmas hatalmat nevezhetjük, aki legyőzi a bűnt és a halált.

- Nem lehet igazság ott, ahol bűnös és halálos eszközökkel maga a bűn és a halál arat, az igazságot emlegetve.

- Hisszük, hogy ma is, amikor hirdetik ezt az igazságot mindenütt, megmozdulnak rá angyalok és emberek egyaránt, a Szentlélek által. Aki nem mozdul erre, az valójában halott (Jelenések 3,1).

Tegyünk most egy fontos, ide vonatkozó, tanító „kitérőt”. Két alapvető tisztség létezik az egyházban: az Ige szolgálata és a szeretetszolgálat (Cselekedetek 6,1-4; Filippi 1,2). Ezek közül is kiemelkedik az Ige szolgálata, hiszen a diakónusok tisztsége azért jött létre, hogy ezáltal az Ige szolgái csak ennek élhessenek. A püspök ebben az értelemben a gyülekezet vezetője. Az egyházszervezeti, e-világi kényszer miatt ez a vezetés más szinteken is megjelent.* Nagy áldás, ha a püspök ezen a szinten is elsőrenden az Ige szolgája, Jézus Krisztus evangéliumának követe, és nem adminisztrátor. Az Ige szolgálatát teszi láthatóvá, hitelessé, a szeretetszolgálat, a diakónia minden fajtája. De soha ne feledjük el, hogy Jézus Krisztus ügye mindig több, mint szeretetszolgálat, hiszen a szegénység és gazdagság kérdését itt mi soha nem fogjuk megoldani, csak enyhíthetjük azt. Valójában megváltásra van szükség. Ezért jött Jézus Krisztus (1Timóteus 1,15).

Zsoltárok 57

57. zsoltár

* Ez kivédhetetlen, a kisegyházak sem tudják kikerülni, lehet másnak nevezni, nem püspöknek, mégis ugyanarról van szó: valaki megbízást kap a felelős vezetésre és képviseletre.

Milyen legyen a „püspök”, a gyülekezeti és egyházi vezető? – 1. Legyen igei-lelki vezető, aki mindenekelőtt tanításra alkalmas (2), és ehhez kapcsolódóan tud szeretni, aki vendégszerető, pásztori lelkületű. Tehát először is legyen az Ige szolgája. – 2. Aztán legyen hiteles vezető, vagyis feddhetetlen, tisztességes, megbízható (2); családi életében legyen példa (4-5). A feddhetetlenség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy a tetten érhető bűnöktől mentes az élete, aki a kívülállók előtt is elfogadott (3). – 3. Legyen bibliai értelemben bölcs vezető, megfontolt (2), nem viszálykodó, hanem megértő, aki nem első indulatból dönt, és soha nem dönt személyes sérelemből, és az evangéliumot végképp nem erőszakosan, viszálykodást támasztva hirdeti, mert az Isten Igéje úgyis elvégzi azt az elválasztást, amit el kell végeznie. Nem pénzsóvár, mert itt bukik meg leginkább a bölcsesség (3). – 4. Végezetül legyen érett hitű vezető, ne újonnan megtért, mert azok könnyen felfuvalkodnak (6).**

Zsoltárok 56

56. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

Magáról a tisztségről majd holnap szólunk. Tisztségekre nem szabad törekedni, viszont a még több szolgálatra törekedhetünk, és ha ez a szent, önzetlen törekvés egyezik az Isten elhívó akaratával egy konkrét területen, akkor abból egy időre látható tisztség is lehet. Mindig a tisztségben vizsgázunk igazán, hogy önmagunkat, vagy tényleg a Jézus Krisztus ügyét képviseljük-e. Minden gyarló emberi, önmegvalósító törekvés az egyházban szánalmas és nem kívánatos (1).

** Ez valóban így van ma is. Az újonnan megtértek heve mindent vinne, ha engednénk, mert ők aztán egyszerre mindent jobban tudnak, és ami előttük volt, az mind hiábavaló, majd most… Adj Urunk, ilyen vezetőket nekünk, a Te népednek!

– 1. Szemléltetés. Egy börtönben végeztem szolgálatot. Az ottani börtönlelkész jött ki elém. Hivatalosan azonban egy ott szolgáló börtönőr hölgyet küldtek értem, aki elkésett, mert addigra én már bejutottam. Úgy lealázott bennünket ezért, mintha az ottani flasztert törölték volna fel velünk. Mi ketten férfiak, keresztyén férfiak pedig csak nyeltünk. Magamban azért megfogalmaztam néhány dolgot. –  2. Magyarázat. Ezekből ide tartozik az, amit az igeszakasz kiemel, miszerint a bibliai rend „patriarchális” és nem „matriarchális”, amely a férfi elsősége mellett döntött (13-14), de bibliai értelemben, miszerint az „elsőség” nem agresszív uralkodás, hanem mindig a másikért felvállalt felelősség, gondoskodás. Ebben a rendben bontakozhat ki a férfi és a nő élete is. Ebben a rendben mindegyikőjüknek adott a sajátos legszebb feladata (15). Az azonban lehetetlen, hogy a férfi meggyengül, és a nő uralkodik, amelynek csak egyik formája a „tanítás” (11-12). Ugyanakkor az is lehetetlen, hogy a férfi félreérti felelősségét és visszaél azzal. Számos kegyesség és világvallás „ó-emberi” módon téved ezen a területen. – 3. Alkalmazás. Hívő férfiak és nők, van még feladat itt, mert akárcsak a világban, közöttünk is felborult a bibliai rend (8-10).* Egyébként pedig minden tiszteletem és hódolatom a nőké, tehetetlen senkik vagyunk mi férfiak nélkülük...

Zsoltárok 55

55. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- A „hívő” férfiak nem tudnak igazán imádkozni, és jól élni az Úrtól kapott feladatukkal (8), a „hívő” nők pedig sokféleképpen élnek vissza nőiességükkel (9-10).

- Az Úrtól rendelt mederben kellene maradni, és akkor lehetne „emberségesebb” és veszélytelenebb a férfi és nő kapcsolata, még a vallásokban, talán még a „hívők” között is.

Ha Jézus Krisztusról tanúskodunk, igazságot szólunk, nem hazudunk (7) – 1. Tanúskodásunk imádság az igazságért. Imádkozzunk azért (1), hogy minél többen eljussanak az igazság megismerésére (4). Az igazság Jézus  Krisztus által tapasztalható meg. Az igazság nem valami elmélet, mert akkor csak önző emberi igazságainkkal vagdossuk egymást. Az igazság Jézus Krisztus megváltó kegyelmében mutatkozott meg. Az igazság a leghatékonyabb cselekvés az emberért: – közbenjárás, szeretet, váltság. Ezt cselekedte Isten egyszülött Fiában (4-6), mert azt akarja, hogy minden ember eljusson az üdvözítő igazságra (4). – 2. Tanúskodásunk minden embernek szól. A „mindenki” itt nem számot jelent, hiszen ez Isten döntése, nem ránk tartozik, hanem azt, hogy minden népnek szól az evangélium, zsidóknak és pogányoknak (7), és minden vezetőnek is. – 2. Tanúskodásunk a vezetőknek is szól. Értük különösen könyörgünk, hogy jussanak el az igazság  ismeretére, mert emberileg tőlük függ az életünk (2).*

Zsoltárok 54

54. zsoltár

Kiegészítések az igeszakaszhoz:

- A gonosz pedig sok barbárt juttathat hatalomra.

- Hála az Úrnak, hogy az Ő kezében van az életünk, és Ő elvégzi, hogy legyenek olyan vezetőink, akik a rájuk bízottakért szolgálnak, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk, kegyességben és tisztességben (2), a bajokat pedig hitben hordozhassuk el.

Az itt olvasható utasításnak hivatalos érvénye van, amely az igaz tanítás hű megőrzésére és továbbadására vonatkozik.* Valóban, ez már egy intézményesült egyház, igaz tanítással, szemben a tévtanításokkal. Itt az egyház vezetői már hivatalosan is megszólalnak, nemcsak Igét hirdetnek és szeretetszolgálatot végeznek, hanem parancsokat adnak, védik az egyházat (18-19). Később aztán kiderült, hogy az igaz tanítást, Jézus Krisztus személyével, az evangélium tartalmával, valamint az Ószövetséghez, a törvényhez való viszonyával kapcsolatosan, és más területeken is, szinte folyamatosan pontosítani kellett és kell. Ez létkérdés. Ugyanakkor éppen ebben a kivédhetetlen „pontosításban”, amelynek során megfegyelmezzük, a jobbítás szándékával „kizárjuk” azokat, akik ettől eltérnek (19-20); - éppen ebben a szakadatlan „nemes harcban” vész el a lényeg, a megváltó krisztusi szeretet evangéliuma. Hány ilyen „pontos” tankeresztyénnel találkoztam már, de Jézus Krisztus arcát alig-alig láttam rajtuk… Kár!

Zsoltárok 53

53. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

Timóteus kézrátétel, imádság és Lélek által kapott, kimondott Igék („prófécia”) által lett szolgálatba állítva. Ez ad erőt és bátorságot Timóteusnak ahhoz, hogy a hit harcát, a nemes harcot jó lelkiismerettel megharcolja, és hitéhez hűséges legyen mindhalálig (Jelenések 2,10).

– 1. Minden az Isten magasztalásával kezdődik. Isten népe leborul az örökkévaló király előtt; - aki láthatatlan, de Jézus Krisztusban egyértelműen megmutatta magát; - aki egyedül halhatatlan, és aki Jézus Krisztusban visszaadta nekünk az örök életet; - aki egyetlen, vagyis rajta kívül nincs más Isten (17). – 2. Isten magasztalásából hálaadás fakad, hiszen bőségesen megtapasztaltuk az Ő kegyelmét, amely alapvetően formált át bennünket, akárcsak az apostolt. Ezt a fordulatot hangsúlyozza Pál is: ilyen voltam, de Isten bőséges kegyelme által mássá lettem: újjászülettem.* Isten kegyelme Jézus Krisztusban megtart bennünket, hogy „ne hulljon alá” az életünk a kiszámíthatatlan mélységekbe. Isten kegyelme megtart, azaz megvált, megbízhatóvá formál és szolgálatra rendel (12-14). – 3. Jézus Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket megtartsa, akik között az első vagyok én. Mindannyian csak így járulhatunk Urunk elé. Igaz ez a beszéd és elfogadásra méltó. Boldog az a nép, boldog az olyan ember, aki a sokféle beszéd, inger, csillogás rengetegében meghallja az Úr igaz, megtartó szavát és elfogadhatja azt (15-16).

Zsoltárok 52

52. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Milyen volt az apostol?

- Káromló, másokat üldöző, erőszakos, hitetlenségében tudatlan ember volt.

- Ma is ilyen az az ember, az a csoport, az a nép, amely nem tapasztalta meg az élő Isten Jézus Krisztusban újjászülő kegyelmét.

- Ne csodálkozzunk, hogy káromlás, agresszivitás, az erőszak megannyi fajtája tombol mindenütt, még vallási köntösben is, mert lehet valaki zseniális ember, - élő hit nélkül mégis tudatlan, és éppen ezért életveszélyes másokra nézve.

Pál hangsúlyozza, hogy ő elhívott apostol, aki a megtartó Isten, és Krisztus Jézus rendelése szerint lett szolgálatba állítva. Nincs fontosabb annál a bizonyosságnál, amely életünk tartalmát, szolgálatát, fáradozását az élő Istennel hozza kapcsolatba. Aki hiszi, hogy küldetése van az Úrtól, az élhet az Isten dicsőségére és mások javára, valóban „nagy” életet, vagyis tartalmas és értelmes életet. Ezt a bizonyosságot azonban csak egy hajszál választja el a világ legnagyobb tévedésétől, miszerint az ember a saját elhívását félreérti, önzővé és kibírhatatlanná lesz, és már Istenre hivatkozva is csak saját magát építi. Nagyon gyakori ez a tévedés. Az Isten őrizzen meg bennünket az ilyen értelemben „küldetéses” emberektől. Akit valóban a megtartó Isten, és az örök reménységet ajándékozó Jézus Krisztus rendelése állított szolgálatba, az másokat is megtart, reménységre hangol (1-2).*

Zsoltárok 51

51. zsoltár

Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:
- Ha keresztyén szolgálatunk nyomán bizalmatlanság, félelem, reménytelenség támad, vagy egyszerűen valamiféle taszító, „idegen” benyomást, és értelmetlen vitákat támasztunk, - akkor bizonnyal nem az Urat képviseljük, hanem mint akkoriban, hiábavaló tévtanításokat, amelyek nem Isten üdvözítő tervének megvalósulását szolgálják (3.4).
- Több hitre, és ebből következően, több szeretetre lenne szükségünk, hogy ne csak a tanhoz, a törvényhez ragaszkodjunk, hanem inkább annak lényegéhez, Jézus Krisztushoz (5-6), és ne csak beszéljünk arról, hanem hitelesen éljük is azt (8-11).

Jézus Krisztus a békesség Ura. – 1. Ez a békesség azonban ebben a világban nagyon sokszor harcot jelent, kemény küzdelmet: a hit harcát, Jézus Krisztus ügyének bátor felvállalását, ezáltal sok területen hitbeli döntést, bizonyságtevő választást, meghasonlást (Máté 10,34; 12,51). – 2. Ugyanakkor Isten népe és a hit embere ezt a harcot békességben vállalja fel. Pontosan ez a Jézus Krisztusban nyert békesség titka, miszerint a hívő ember minden körülmények között, még harcaiban is békességet nyert ember. – 3. Ez a békesség ugyanis bizonyosság, amely azonban soha nem kezdeményez harcot, egyszerűen csak képviseli a rá bízott ügyet, és békességben felvállalja ennek következményeit, miközben ez a bizonyosság végképp nem megy bele ócska, értelmetlen, pitiáner, vagy gyarló érdekeken alapuló küzdelmekbe, amelyek méltatlanok Jézus Krisztus ügyéhez.*

Zsoltárok 50

50. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Az Úr legyen mindnyájunkkal, hogy miénk lehessen ez a békesség (16).

- Lám, Pál saját kézzel írt sorai nemcsak ezt a levelet teszik hitelessé (17), hanem egész életét, amely mindig Jézus Krisztus békességét hirdette, - azt a békességet, amelyet a feltámadott Úr teremtett meg Isten és az ember között (18).

- Minden békesség forrása Jézus Krisztus. Valóságos békesség csak Jézus Krisztusban van.

- Ez a békesség pedig mindig békét teremt (Máté 5,9), de Jézus Krisztust képviselve békességben felvállalja a szenvedést és a küzdelmet, amit szándékosan soha nem a saját önzése indított el.

Jézus Krisztus szeretetének nevében igenis rá lehet parancsolni testvérünkre, amikor arra szükség van (6). A hitből fakadó szeretet mindig a káosz veszélyét rejti magában. Erre sajnos gyakori példa az, hogy az egyházban gyakran olyan megjegyzésekkel, megoldhatatlan konfliktusokkal, kidolgozatlan struktúrákkal találkozunk, ami „világi” területen egyszerűen elképzelhetetlen. Itt mindenki egyenlő, szeretjük egymást, ezért nincsenek alá és fölérendelt viszonyok, így valójában mindenki azt csinál, amit akar, - a mi Urunk Jézus Krisztust, az Ő Igéjét és szeretetét emlegetve. Ez lehetetlen helyzeteket eredményez Isten népe között, miközben az egyházban káoszt teremtő emberek a világban pontosan tudják a helyüket. Tehát a tétlenség csak az egyik nagy probléma, ami manapság úgy jelentkezik, hogy az illető abban tétlen, ami a feladata lenne (6-7). Az egyházban sokan szereptévesztésben vannak. Itt mindenki mindent tud, és jobban tud, - itt mindenki következmények nélkül véleményezhet, okoskodhat, buzoghat ott, ahol semmi keresnivalója nem lehetne, - miközben az illető az önzetlen szolgálatban tétlen, ezáltal haszontalan (11).*

Zsoltárok 49

49. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Hisszük, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretete szolgáló, szorgalmas, csendes, helyét megtalált, elégedett élettel ajándékoz meg bennünket (8-12).

- Az ilyen ember: intésében határozott, de nem durva.

- Az ilyen ember törekszik a jobbra (13), de nem lesz elviselhetetlenné az állandó kritikai észrevételeivel, mert tudja, hogy ezen a világon minden új megavul, mégpedig hamar. Odaát lesz csak maradéktalan valósággá a mi Urunk által hozott új (13-14).

Terjedjen az Úr Igéje! – 1. Ne mi „terjedjünk”, ne valami emberi gondolat, értelmezés, kegyesség terjedjen, „megerőszakolva” a másikat, hanem az Úr Igéje, a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliuma, a megváltás örömhíre terjedjen. Valójában csak erre van szükségünk (1). – 2. Éppen ezért imádságunk tárgya az Ige terjedése, mert ebben a világban mindig csak emberi gondolat, értelmezés, kegyesség formájában testesülhet meg az Úr Igéje. Az imádság arra vonatkozik, hogy könyörüljön rajtunk az Úr, miszerint emberi gondolataink, kegyességünk az Ő Igéje üzenetének, a megváltás örömhírének szolgálatába állhassanak. Imádságunk tárgya az, hogy az Úr őrizzen meg bennünket a gonosztól, amely magát terjeszti az Úr Igéje helyett (2-3). – 3. Ugyanakkor imádságunk tárgya az is, hogy adjon az Úr nekünk hűséget, erőt, szeretetet, irányítást, fegyelmet, állhatatosságot (3-5), hogy egymás iránti bizalomban, életünk utolsó pillanatáig hűségesek lehessünk az Úr Igéjéhez (Jelenések 2,10), és annak valóságos terjedését bízzuk csakis Őrá, hiszen nem mindenkié a hit (2).

Zsoltárok 48

48. zsoltár

– 1. Hálával tartozunk, mert Isten szeretete a Jézus Krisztusban kiválasztott bennünket, és a megszentelődés útján vezet bennünket az Ő dicsőségének teljessége felé (13-14). Ez így túl teológiai. Miről is van szó pontosan? Amikor az öreg magyar vizslánkat megfeddjük valamiért, és emiatt pár percre megsértődik, akkor is később ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen bizalommal fordul a „gazdihoz”, ahogy ezt egész életében tette. Minden hálaadás forrása az a tény, hogy az Úr kezdettől fogva maradéktalanul gondoskodott rólunk. – 2. Ebből a hálaadásból következik az Úr ügyéhez való hűség, amit az igeszakasz a keresztyén hagyományhoz, a keresztyén kultúrához való hűségnek nevez. Tehát a hagyománynak igei tartalma van. Ez a hűség a hétköznapok ránk bízott területein is megmutatkozik. Ez egy élő, eleven, megújuló, érlelődő hűség, és soha nem valami kibírhatatlan konokság és makacsság (15). – 3. Az Úr két legnagyobb ajándéka a hála és a hűség, amelyhez harmadikként társul a vigasztaló reménység, minden körülmények között (16-17). Kell-e ennél több?

Zsoltárok 47

47. zsoltár

A GONOSZ mindig úgy jelenik meg, hogy valaki istennek képzeli magát (4).* A sikerek, a hatalom nagy kísértés ilyen tekintetben. EGY OLIMPIAI BAJNOK nyilatkozta, hogy áldja az Urat, amiért két olimpiai arany között volt egy csúfos kudarca; - ez kellett. Isten hatalma Jézus Krisztusban legyőzte a gonoszt (8). Az Úr kegyelme az, hogy megkötözi, visszatartja, nem engedi teljesen szabadjára tombolását, bár sok a leplezett gonoszság (3-7). De amikor nyíltan határtalanná lesz a gonoszság (8), amikor Isten minden törvényét, életet szolgáló rendjét lábbal tiportatja velünk a gonosz; - akkor valóban közel van a mi Urunk, tehát legyünk készen. Ahol kiárad a bűn, ott megnövekszik a kegyelem (Róma 5,20). Ekkor az emberi bűn dinamitját leplezetlen, tömeges barbársággal robbantja fel a gonosz, bennünk és közöttünk. Egy hétköznapi, irgalmatlan érdekharc is lehet barbár. Mi Jézus Krisztusba vetett hittel tesszük a dolgunkat, nem találgatjuk az időpontokat (1-2), nem veszünk részt a sátán csalárd hazugságaiban (9-12), hanem bizonyosak vagyunk az Úr győzelmében és szabadításában (8).

Zsoltárok 46

46. zsoltár

* Gonosz az, aki fölébe emeli magát mindennek (4), aki az Úrra és másokra hivatkozva a saját érdekeit, dicsőségét, meglátásait szolgálja, ebből nem enged, és másokat akár halálosan is félrevezet, beáldoz (1-3).

Töredelmes szívvel szabad végigolvasnunk a mai szakaszt, hiszen amit akkor az apostol a thesszalonikai testvéreknek írt, az a Szentlélek által ma nekünk szól. Olyanok vagyunk-e, mi, az Isten népe, mint akikért hálát lehet adni, akiknek a hite nőttön nő, az egymás iránt való szeretetünk gazdagodik, és ez a hit és szeretet minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel? (3-4) Olyanok vagyunk-e, mint akikben „gyönyörködni” lehet, mint akikkel dicsekedni lehet (4), mert elhívatásukhoz méltóan megdicsőül bennünk az Úr Jézus Krisztus? (11-12) Hát, nem tudom? Ha ez alapján ítél meg minket az igazságos Úr, akkor mi is ítéletre juthatunk (5). Isten azonban úgy igazságos, hogy kegyelmes. Övéi ezt tudják, de ezzel soha nem élnek vissza, ezért Szentlelkének erejével igyekeznek méltóvá lenni az Úr szeretetéhez. Az Úr nem engedi bántani népét, megfizet a gyötrőinknek. De ez arra kötelez minket, hogy mi nem gyötrünk senkit, és nem kielégít bennünket ellenségeink majdani gyötrelme, hanem ebben a bűntől gyötrődő világban ENYHÜLÉSÉRT, irgalomért, megtérésért könyörgünk, még ellenségeinkre tekintve is (6-10). Köszönjük, Urunk, hogy Nálad rendeződnek a dolgok; - egyedül Te adsz enyhülést, üdvösséget. Adj sokaknak, adj nekünk is, mert sok minden fáj!

Zsoltárok 45

45. zsoltár

AZ ÉLŐ ISTEN A BÉKESSÉG ISTENE. Az ember pedig valójában egy időzített bomba, mindenki az, a legnyugodtabbnak tűnő ember is. KETYEG A BOMBA, aztán újra és újra robban, többnyire befelé, de gyakran kifelé is. Amikor egy egész csapat ember gyűlik össze valamiért, akkor még nagyobbat robbannak, ha pedig népek, akkor a robbanás óriási pusztításokat okozhat. Közben gyakran robbanunk befelé is, vagy különböző módokon próbáljuk megelőzni, késleltetni a robbanást; - de a végső robbanás, a halál senkinél sem maradhat el. Mivel a robbanás mindig pusztít, ezért nincs az a nemes cél, amivel igazolni lehetne bombasztikus békétlenségünket.* A megváltás nem más, mint éppen az, amit a mai igeversünk hangsúlyoz, miszerint maga a békesség Istene szentel meg bennünket teljesen, testünket és lelkünket egyaránt, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez nem egy passzív békesség, ahogy azt más világvallások tanítják, hanem egy aktív békesség, de soha nem romboló, hanem mindig építő békesség. Ez a békesség olyan békesség, amelyen keresztül nem a mi pusztító, robbanékony lényünk, hanem maga az Úr cselekszik bennünk és általunk (24).**

Zsoltárok 44

44. zsoltár

* Ez eddig mélypszichológia, éppen ezért kevés. Most jön az üzenet, az Ige, a teológia.

** Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Imádkozzunk egymásért (25), hogy az Isten békessége töltsön el minket (Filippi 4,7), legalább minket.

- Sokat ér a másik szent csókja, vagyis gyöngédsége is, hiszen rengeteg a durvaság ebben a világban; - de valójában az Úr ölelésére, szent csókjára van szükségünk, aki kegyelme által (28) egyedül képes az időzített bombát hatástalanítani bennünk (26).

Isten akarata az, hogy a javunkat szolgáló, KRISZTUSI JÓT TARTSUK MEG, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjunk (22). Hogyan lehetséges ez? – 1. Mindenkor imádkozzunk. Az imádság az ember állandó nyitottsága az élő Istenre. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy az Úr színe előtt élünk meg mindent, hálaadásban és örömben. Az imádkozó ember mindig felfedezi Isten ajándékait (16-18). – 2. Emberi viszonyainkat rendezzük. Vagyis az elöljáróinkat becsüljük, és nem becsméreljük; egymást intjük és bátorítjuk; elsősorban pedig mindenkihez türelmesek és „jók” vagyunk, a krisztusi „jó” „hegyi-beszédes mércéje” szerint (12-15). – 3. A Szentléleknek engedjünk. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek enged apja szeretetének, amikor annak feléje nyújtott kezét megragadja, hiszen ez a kéz őt védi, óvja, vezeti, erősíti. Nem minden felénk nyújtott kéz az Atya keze, ahogy nem minden beszéd prófétai szó. A prófétai beszéd: intés és bíztatás, igazság és szeretet egyszerre. Ezért mindent megvizsgálunk, az Atya kezét pedig nem ellökjük magunktól, hanem megragadjuk azt (19-22).

Zsoltárok 43

43. zsoltár