– 1. Hálával tartozunk, mert Isten szeretete a Jézus Krisztusban kiválasztott bennünket, és a megszentelődés útján vezet bennünket az Ő dicsőségének teljessége felé (13-14). Ez így túl teológiai. Miről is van szó pontosan? Amikor az öreg magyar vizslánkat megfeddjük valamiért, és emiatt pár percre megsértődik, akkor is később ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen bizalommal fordul a „gazdihoz”, ahogy ezt egész életében tette. Minden hálaadás forrása az a tény, hogy az Úr kezdettől fogva maradéktalanul gondoskodott rólunk. – 2. Ebből a hálaadásból következik az Úr ügyéhez való hűség, amit az igeszakasz a keresztyén hagyományhoz, a keresztyén kultúrához való hűségnek nevez. Tehát a hagyománynak igei tartalma van. Ez a hűség a hétköznapok ránk bízott területein is megmutatkozik. Ez egy élő, eleven, megújuló, érlelődő hűség, és soha nem valami kibírhatatlan konokság és makacsság (15). – 3. Az Úr két legnagyobb ajándéka a hála és a hűség, amelyhez harmadikként társul a vigasztaló reménység, minden körülmények között (16-17). Kell-e ennél több?

Zsoltárok 47

47. zsoltár