Milyenek vagyunk? Tökéletlen, mások áldozatára és tanácsára szoruló, gyarló emberek vagyunk, akik olyan sokszor elhagyják az egyetlen, élő Istent és annak életes rendelkezéseit, hogy földi „királyokat”, „királyságokat” imádjanak. Milyenek vagyunk? Ahogy a Ravasz László-féle úrvacsorai kérdések kimondták: büntetést, halált, kárhozatot érdemlünk. Az Istent félő ember mindezektől fél. A hit emberében ilyen értelemben munkál a félelem, az ebből fakadó alázat, amely közelebb és közelebb kerget az Úrhoz. Áldott ajándéka Istennek a félelem, az istenfélelem, amely alázatban tart, az élő Istenhez vezet (13). Ezzel szemben a jólét, a következetlen szabadság látszólag feloldja ugyan a félelmeket, de gőgőssé és istentelenné tesz (13). A félelem önmagában átok, de gőgös szívünknek mégis áldás, mint a fájó toroknak az erős, ehetetlen és keserű gyömbér. A mai igeszakasz erről beszél.
Isten elé csak hibátlanul lehet járulni. A hibákra hibátlan áldozatokkal engesztelést lehetett kérni. De a tetten érhető, bizonyított legfőbb rosszért, az idegen istenek tiszteletéért halál járt (1–7). Bonyolult ügyekben a paphoz és a hivatalban lévő bíróhoz kellett fordulni tanácsért, és úgy kellett eljárni, ahogyan azt ezektől utasításban kapták. Aki ettől az utasítástól eltért, az halállal lakolt (8–13). Minden „király” vigyázzon, hiszen a valóságos és egyetlen király az Úr! Ezért a földi, ideig való „király” ne legyen elbizakodott, családjában és javaiban hiteles legyen, és gondja legyen Isten Igéjére, egész életében. Csak az lehet „király”, aki féli az Istent (14–20). Van tehát miért félnünk!
Innen nézve ragyog fel az evangélium, mint a reggeli napfelkelte. Jöjj, Urunk, aki egyetlen, tökéletes áldozatoddal minden halálos „hibánkért” eleget tettél! Jöjj, Urunk, hozd el azt az országot, ahol már nem lesz félelem, hiba, engedetlenség; ahol már nem lesz bűn, betegség, halál és gonosz. Jöjj, Urunk, hozd el az élet teljességét! Mindnyájan ezt kérjük, akár „királyok” vagyunk, akár „kiskirályok” a magunk halmán, vagy akár éppen a mindig elégedetlen „köznép” tagjaihoz soroljuk is magunkat.
