Földi életünknek csak akkor van értelme, ha azt a Krisztus Jézusban nyert örök élet ígéretének távlata szerint éljük meg (1). Így lehet áldássá ez a földi élet is. – 1. Így lehetnek igaz testvéreink, munkatársaink, bajtársaink (Filippi 2,25), mint Pálnak Timóteus, akikben nem csalódhatunk a legnehezebb időkben sem (2). – 2. Így élhetünk mindenkor hálaadással, tiszta lelkiismerettel és imádsággal, szolgáló életet, ahogy ezt Pál apostol is megélte (3). – 3. Ekként lehetséges megszomorodni és sírni a világ sokféle nyomorúságán, ugyanakkor mégis mennyei örömmel megvigasztalódni (Máté 5,4), mert Jézus Krisztusban már miénk az egyetlen, tökéletes megoldás (4). – 4. Az örök élet távlataiban élve lehetséges az, hogy soha ne csüggedjünk el, hanem az Úrban mindenre elégséges erőt (Filippi 4,13) nyerjünk; - ennek a mennyei erőnek pedig ebben a világban része a bölcs szeretet és a „dolgokat” átlátó, illúziók nélküli józanság (7).

Zsoltárok 66

66. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakaszhoz:

– 5. Kegyelem alatt vagyunk, ha Krisztus Jézusban való élet ígéretét nagyszüleink és szüleink megtanították nekünk, és elénk élték azt; - áldott legyen emlékük, mert az Isten eszközei voltak ebben (5). Ugyanakkor a hit nem örökölhető, mert az minden egyes ember életében Isten kegyelmi ajándéka. Ezt a kegyelmi ajándékot gerjesztették fel az életünkben mindazok, akik bármilyen módon megérintettek bennünket, „kézrátételként”, a Jézus Krisztus evangéliumával. Ezt a kegyelmi ajándékot tartósan mi sem rejthetjük el sokáig magunkban (6).