Minden nagy Babilon összeomlik. Minden emberi nagyság és előkelőség ledől (19). Csak az Úr dicsősége marad meg. Minden dőzsölést, önhittséget, mohó haszonlesést, bőséget és pompát egyetlen óra alatt gyötrelmesen megítél és eltöröl az Úr (10). De jól van ez így! „A bűnösök mohóságát elveti az Úr!” (Példabeszédek 10,3) Örüljünk az Úr igazságának (20), és a kellő időben meneküljünk Sodomából (4). De a kellő időben! Addig azonban küldetésünk van ott, ezért ne csak aggódva tekintsünk nagy városainkra, hanem hallassuk az Úr szavát!

Zakariás 9

198. dicséret

Ravasz László 17. és 18. fejezethez írt kortörténeti magyarázata kiváló és nélkülözhetetlen e nehéz helyek megértéséhez. Eszerint az Ószövetség Babilont tartja a nagy paráznának, aki az Eufrátesz nagy vize mellet ül. Babilon azóta is minden istenellenes hatalom kifejezője. Minden kornak megvan a nagy paráznája. Amikor a Jelenések látomásait adta az Úr, akkor ez a nagy parázna a Római Világbirodalom volt, még konkrétabban a császárkultusz, valamint a Néró és Domitianus féle vérengzés (6). Ma ne találgassunk behelyettesíthető megfelelőt, de a „világbirodalmiságot” mindig fenyegeti ez a kárhozatos paráznaság, miközben a föld királyait a „világbirodalomtól” való függés, a tőle való félelem, és a neki való hódolat kísérti (2). A látomás üzenete azonban túlmutat ezen: a „nagy Babilon” megbukott, a feltámadott Krisztus pedig győzött, ezért Krisztus ügy győztes ügy. Ezt soha ne felejtsük el, mi, akik az Ő ügyét képviselhetjük ebben a világban!

Zakariás 8

108. zsoltár

Csak felsorolok a fejezetben hemzsegő üzenetek közül párat, az első hat versből: - Minden bűn paráznaság, testi és lelki értelemben azok vagyunk (2). - Ennek a paráznaságnak legtökéletesebb kifejezése ez a szó, hogy „utálatos”. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor vagyunk utálatosak, miközben egy érdekszituációban aranyserlegünket (hatalmunkat), egy másik érdekszituációban pedig ártatlanságunkat próbáljuk láttatni (felelősség áthárítása), akárcsak a nagy parázna, a fenevad lelkületével (4-5). Van utálatos természetű keresztyén is? - Ennek a paráznaságnak tetten érhető, bár leplezni próbált jele, hogy kárörvendők vagyunk, és megrészegedünk mások szenvedésén és bukásán, ahogy az asszony részeg a szentek vérétől (6). – Az ember szeretné hinni, hogy mindez túlzás, de nagyon elcsodálkozik, akárcsak a látomást befogadó János, amikor a saját bőrén tapasztalja, hogy mindez bizony így van. Igen Isten Igéjének nem hibás a diagnózisa (6) - Csak Krisztus pohara segíthet rajtunk, az Ő pohara az egyetlen, amiben ízletes bor van, és nem utálatosság; az Ő vére átjár, megtisztít, megvált. 

A csapások szinte pontokba szedve állnak előttünk felsorolva, ami azt jelzi, hogy a harag poharainak kiöntése között vannak szünetek. Isten alkalmat ad az embereknek, hogy átgondolják helyzetüket. Már tapasztaljuk ezeket a csapásokat. Bizony bennem felidéződött ez az Ige, amikor az idén nyáron gyötört bennünket a tűző nap, a rekkenő meleg (8), az aszály. De azóta már kaptunk fellélegzést, egy kis esőt. Az Úr ad még időt átgondolni a dolgainkat; megtérésre hív, és arra, hogy kegyelmében megerősödjünk, Őáltala tisztábbá és jobbá legyünk. Amennyiben ez a töredelmes szív a válaszunk a gyötrelmekre, akkor az Övéi vagyunk, és nem a fenevadé (2); ezek ugyanis a gyötrelmek során sem tértek meg, sőt káromlón perlekedtek (11). Isten őrizzen meg bennünket ettől.

Két látomásbeli kép elegyítésével mutat rá az Ige az élő Isten legfontosabb tulajdonságaira. Isten emésztő tűz, mindaddig, amíg van tévesztés, vétek, „világpiszok” (Németh László; Iszony); Isten emésztő tűz mindaddig, amíg van bűn! Isten bűn feletti haragjának be kell teljesednie (1), egyébként eltűrné, és ezzel igent mondana a bűnre, ami lehetetlen. Ugyanakkor Isten tüze a féltő szeretet tüze is, amellyel hevül értünk, és a fájdalmak kohójában elégeti „hulladékainkat”. A másik kép szerint Isten olyan, mint egy üvegtenger, nincs mit takargatnia, kristálytiszta, nem hullámzik, nem nyel el sötét mélysége, hanem megtart, mint azt, aki vastag üveglapra lép. Ilyen tisztává „égeti” övéit is az Úr. Ez a tűz azonban nem megtisztít, hanem megemészt, ha a fenevad seregével tartunk. Az Övéi dicsérik ezért az Urat, Mózes énekét és a Bárány énekét éneklik. A két ének ugyanaz (2Mózes 15,1-18); bizonyságtétel Isten szabadító irgalmáról, amellyel a fenevad halálos szorítását megoldotta. Az Ószövetség és Újszövetség üzenete ugyanaz. 

Aki hívő szívvel, rendszeresen tanulmányozza az Igét, és nyitott szemmel jár a világban, valamint Isten világosságában tekint önmagára is, az tudja, hogy megérett a világ az ítéletre, vagyis ahogy az Ige fogalmaz, beérett a föld aratni valója. Mindannyiunk élete hasonló módon fejeződik be, éles sarló által, fájdalmas búcsúval kell e földi világtól megválnunk, bűnös életünk zsoldjaként. Van azonban különbség. Isten gyermekeinek végét aratáshoz hasonlítja az Ige, mint csűrbe betakarított, megbecsült magot (Victor János). De van egy másfajta vég is: itt a szüretből nem tiszta bor lesz, hanem az Isten ellen lázadó élet vért fakaszt a borsajtóból, értelmetlenül kifolyt vért, amely nem szolgálta senki javát. Mindaz, amit az ember nem Isten jóváhagyásával halmozott fel, kipréseltetik, széthullik, és nemcsak az lesz nyilvánvalóvá, hogy mennyi vér és szenvedés árán lehetett azokat megteremteni, hanem e lelkület ítélete is véres széthullás lesz. Urunk, jogos ítéleted előtt meg nem állhatunk, kegyelmeddel végy körül bennünket, hogy ez a kegyelem tisztítson meg bennünket a krisztusi életre!

 Zakariás 4

241. dicséret

 A száznegyvennégyezer elpecsételt (7,1-10) az antikrisztusi erők támadása után is  (12. és 13. fejezetek) ugyanannyi. Ennek a számnak éppen ebben van a jelentősége. Isten népe hűséggel elszenvedte a fenevad támadásait és üldözéseit, de Isten egyetlenegyet sem hagyott elveszni közülük. Hiábavaló és eredménytelen a Sátánnak és csatlósainak megannyi támadása. Isten hatalmasabb, mint mindenféle sátáni erő! Nemcsak egyéni hívő életünk harcaiban, hanem Isten népének jövőjére nézve is evangélium a mai üzenet! Sőt, a mai Ige azt is üzeni, hogy az Úr a történelem Ura is, amely a világ sorát az Ő általa rendelt végcél felé viszi. A Teremtés Hetén ezt is jó tudni!

Zakariás 3

124. zsoltár

János látomásában egy fenevad emelkedik ki a tengerből. A kortörténeti magyarázat szerint a Jelenések könyve hétterében a római császárkultusz és Krisztus Egyházának küzdelme áll, középpontjában Domitianus császár keresztyénüldözésével. A fenevad a gonosz istenellenes erők megjelenése. A fenevadban testesül meg minden hatalmasság, amely nem Istennek szolgál, nem Krisztustól várja a megváltást, és azt ígéri a világnak, amit csak Krisztus adhat. Ezért antikrisztusi. Ennek a megtestesülésnek van egy történeti aspektusa: a világbirodalmak nem szükségképpeni, de lehetséges megtestesülései a gonosznak; - ennek a megtestesülésnek van egy antropológiai aspektusa is, amikor az egyes emberben megjelennek a fenevad vonásai, úgymint az önimádat, nagyokat mondó száj, hatalomvágy, gonosz tettek, káromlás. Ki tudna vele harcba szállni? Benne élünk a világban, kompromisszumokra kényszerülünk, úgy érezzük, hogy legyőz, behúz, begyűr, bedarál, mint az iratmegsemmisítő az elkapott papírlapot. Egyedül Jézus Krisztus tud harcba szállni vele, aki kereszthalálával és feltámadásával legyőzte a gonoszt, az antikrisztusi erőket. Jézus Krisztus végérvényes győzelme nyilvánvalóvá lesz a világtörténelmi dráma végén.

Zakariás 1

255. dicséret

Egyik testvérem fogalmazott úgy nekem a minap, hogy néha halálosan el tudja keseríteni a történések kusza, érdekvezérelt, ügyeskedő és korrupt volta; ahol soha nem az ügy számít, mert az csak egy kirakatba helyezett „nemes ürügy” hatalmi pozíciókat szolgáló meccsek és háborúk lefolytatására. Senki sem maradhat tiszta, mindenki belekeveredik, ha élni akar, éppen ettől olyan ördögi ez az egész. Elgondolkodtatott, amit hallottam. Ugyanakkor a mai Ige éppen ezzel kapcsolatosan hirdet egy hatalmas evangéliumot! (7-9) „Minden földi harc a jó és a gonosz között csak végkifejlése egy másik harcnak, amit Isten hatalma már megvívott a gonosszal, ott a láthatatlan világban. Ott már eldőlt a mérkőzés. A mennyekből már levettetett a Sátán. Földi erőlködése csak utórezgése az ott fönt már elcsendesült viharnak.” (Victor János) „Jézus Krisztus megjelenésével, gyógyításaival és halálával megtörtént a Sátán trónfosztása, aki immár menekülő ellenség. Útközben még kiadja mérgét, de a csatát végleg elvesztette.” (Ravasz László) Ne rémítsen meg bennünket a sátáni gonosz sárkány garázdálkodása, a győzelem már a miénk, nem reménytelen tehát a harc, ne adjuk meg magunkat a gonosznak.

Ámós 9

150. zsoltár

A Jelenések könyve Jézusnak és övéinek győzelmét írja le a sátáni hatalmakkal szemben. Itt már nincs demokrácia, itt már nem keveredik egymással sokféle dolog, hanem éppen elkülönül. A templom felmérése Isten népének számbavételére utal. A templom külső részét nem kell felmérni, mert ott bárki jelen lehet (2), ám nem elég a „templom” közelében lenni, belül kell tartózkodni. Isten két tanúja bizonyságot tesz Isten Igéjéről (3). Az Ige nemcsak vigasztal, hanem „gyötri az embereket” (6), mert rámutat a rejtegetett foltokra és fekélyekre. A tanúk nemcsak szólnak az Úr ügyében, hanem Krisztus követeként meg is halnak érte (7). A világ örül a haláluknak (10). Az Úr azonban nem engedi, hogy tanúi elmúlást lássanak (11). Sajnos a keresztyénségből ma hiányzik a tanúság, a „martyria”.

Ámós 8

212. dicséret

Az  angyal, mint Isten követe hatalmas hangon kiált fel, ahogy az oroszlán ordít, ahogy a mennydörgés dörren (3). Ez félelmetes. Nekünk kell a félelem, mert alázatban tart, Istennél tart. A félelem kegyelmi állapot, de a hívő emberen sohasem lesz úrrá a félelem, mert tudja, hogy Isten valóságos hangja nem mennydörgő, hanem krisztusi, szelíden határozott hang. A félelmet csak elmélyíti, ha Isten Igéjével táplálkozunk, mert Isten akarata mindig szembesít bennünket saját életünk és tévesztéseink keserűségeivel. Az Ige nem méz, hanem keserű (9). Isten azonban nem hagy a félelemben. A megváltás nem más, mint az, hogy Isten kiemel a félelmekből az önfeledten aktív békességre; ez az üdvösség. Itt az idő, elmúlik a félelem! Beteljesedik Isten üdvakarata, ahogy azt hírül adta az angyal (7). Ez örömhír, ezt várjuk, erre tekintünk, ez ad erőt a beteljesedésig.

Ámós 7

178. dicséret

A gyötrelmeket nem Isten hozza ránk, azokban már benne vagyunk Önélküle gyötrelmes minden, legfeljebb különböző módszerekkel egy ideig feledni, vagy csillapítani lehet azokat. Az utolsó időkben ezek a gyötrelmek kínzóak, halálosak lesznek. Az Igében adott a megoldás: meg kell térni az Úrhoz! Lesújtó a diagnózis: elviselhetetlen a gyötrelem, ám az emberek „meg nem csömörülnek” (Ady Endre), meg nem térnek, hanem az Úr helyett életük piramisának csúcsán az arany, az ezüst, a réz, a kő, és a fa áll, vagyis ami kézzel fogható, gyönyörűségesnek tűnő, hatalmat adó evilági valóság (20), és amelynek következménye irigység, gyűlölet, lopás és sokféle parázna hűtlenség (21). Ezek valóban gyötrelmessé teszik az életet. Urunk, adj megtérést népednek, és óvj meg bennünket minden hitványságtól, hogy másokat is Hozzád hívhassunk, a gyötrelmekből a gyógyulásra.

Ámós 6

112. zsoltár

Rettenetes lesz! Az ötödik trombitaszóra skorpió erejű sáskák jönnek fel a mélységből, és megadatik nekik, hogy ne megöljék, hanem kínozzák azokat, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje (4-5). Olyan kínok ezek, amelyekben az emberek keresnék inkább a megsemmisítő halált, de gyötrődniük kell (6). A sáskák látomásbeli leírása is szörnyű, mert kifejezhetetlen, ezért hasonlatokkal teli, „zavaros”, és sokféle. De ez még csak a kínok kezdete (12). Szomorú vagyok, mert nem nyugtat meg a választottságom öröme, amíg másoknak ilyen gyötrelmeket kell átélni. Azt azonban hiszem, hogy Istennek mindig igaza van. Ki merne Vele perbe szállni? - Még a kegyelmi időben vagyunk: sokak számára adhat az Úr megoldást, szabadulást!

Ámós 5

54. zsoltár

Beszélgettem valakivel, aki komoly, tudós ember, igazán keresi az Urat. Azt kérte tőlem, hogy foglalkozzunk már valós kérdésekkel, és életszerű problémákat vessünk fel végre; ezekre pedig ne az állandóan hangoztatott, kegyesen sablonos feleleteket adjuk, amelyekkel a ma embere nem tud mit kezdeni. Szerinte a Szentírásban gyönyörűségesen benne van az Úr üdvösségesen megnyugtató válasza minden valós kérdésünkre, mi egyháziak azonban elakadunk a részleteken, valami miatt nem tudunk leásni a bibliai szöveg mélyén rejlő kincsig. Valóban jaj azoknak, akik a földön laknak, mert Isten kegyelme nélkül elvesznek, és jaj a Biblia magyarázóinak is, mert nem ásnak le a kincsig. 

Jogos a harag napja, mert sok a „tévesztés” ezen a világon. Ki maradhat meg? Csak az, akit az Úr elkülönített a bárkában, akinek az Úr megnyitotta a „bárka” ajtaját; más oldalról megfogalmazva, aki komolyan vehette az Úr szavát és engedve a hívásnak, bement a bárkába. MIT TUDUNK MEG A VÁLASZTOTTAKRÓL? Látszik rajtuk az élő Isten „pecsétje” (2), a víz és Lélek keresztsége. Igen, az ilyeneken legnyomorultabb állapotukban is felragyog a Krisztus. Azt is megtudjuk róluk, hogy megszámlálhatatlanul sokan vannak (9). Nagy nyomorúságból jöttek, de megérkeztek, többé nem éheznek és szomjaznak, sem testileg, sem lelkileg (16), Isten pedig letörölt a szemükről minden könnyet (17). Az üdvösség megérkezés végre az Isten királyi széke elé. Olyan ez, mint amikor az ember egy hosszú útról hazaérkezik, fáradtan, koszosan, de otthon valaki meleg fürdővel és terített asztallal várja, majd belezuhanhat az ágyba, elengedheti magát, fáradt izmait, ízületeit. Jó lesz megérkezni, jó lesz így leborulni (15).

Ámós 3

499. dicséret

Félelmetesek ezek a képek, és félelmet ébreszthet bennünk az egész fejezet, sőt az egész Jelenések könyve; de magát a Szentírást is lehet úgy olvasni, hogy abból mindig csak az ítéletet olvassuk ki, mert bennünk nem győzedelmeskedett még igazán az evangélium. - A fehér lovas győzelme nem krisztusi győzelem, hanem hatalmi győzelem, megtorlása a másik fölött (2). - A tűzvörös lovas elveszi a békességet, és öldöklést hoz (4). - A fekete lovas az átrendeződés utáni újfajta mérleget hozza el (5); a harc ezért folyik; kinél legyen a mérleg, ki mér, ki oszt, ki diktál „búzáról, dénárról, árpáról, olajról, borról”. Mindig ez a kérdés! Az istentelen világ nem változik. - Ráadásként a hullaszínű lovas már csak diagnózis, halálos veszélyben vagyunk (8). - Még a Krisztusért meghalt, hitvalló mártírok is bosszúért lihegnek, pedig már övék a fehér ruha (10). A diagnózis tökéletes, ilyenek vagyunk: nem hívők és hívők egyaránt elkeserítően, halálosan gyarlók. Rejts el Krisztusunk, a királyi széken ülő jogos haragja elől, mert elveszünk! (16)

Ámós 2 

58. zsoltár

A Jelenések könyve magyarázatának fontos szempontja lehet, hogy ne a részleteknek adjunk külön-külön jelentést, hanem azt keressük, hogy ezek a látomásbeli részletek együtt milyen üzenetet hordoznak. Ez nem zárja ki persze azt, hogy az egyes részleteknek is lehet szimbolikus, üzenetet megerősítő jelentése. Az ötödik fejezet egyik lényegi üzenete az, hogy bizony sírnivaló: nincs hiteles, igaz ember egy sem (Róma 3,10), legfeljebb nem mindenkiről derült ki minden. Az Ige bátorít: ne sírj! Jézus Krisztus hiteles és igaz maradt. Ő is elfáradt, de nem fáradt meg, nem koszolódott be ebben a világban, sőt győzött az oszló, rothadandó világ felett feltámadásával (5). Egyedül Ő az, aki méltó, hiteles, tiszta; győztes (12) Győzelméből minden népnek jut (9). Ez a győzelem nem valakik felett, hanem a halál felett aratott győzelem, sokakért!

Ámós 1

141. zsoltár