Az ember gyötrelmes tapasztalata a hiábavalóság érzése: - mert minden fárasztóvá lesz előbb-utóbb (8); - mert valahány dolog megfakul, veszít újságából (9); - mert minden halványul, elmúlik, és nem emlékeznek ránk (11); - mert óriási titok ez a mindenség, a nemzedékek múlásával, a nap, a szél, a tenger élettelenül eleven mozgásával (3-7); - mert minél többet ismerünk, annál inkább szaporodnak gyötrelmes kérdéseink (18); - mert emberi erővel gyarló görbeségeink ki nem egyenesíthetők (15). Most nem oldom fel ezt a gyötrelmes tapasztalatot, mert ebben a fejezetben az Ige sem teszi; nem árt, ha igazán megkínoz bennünket ez az érzés. A ma embere nem mer a hiábavalóság érzésével szembe nézni, sőt minden fontoskodásában ez elől menekül. Most ne meneküljünk!