Újból megnéztem az „Árvácska” című filmet. Megrendített. Móricz Zsigmond írásai megdöbbentően festik le a nyers valóságot. Aki végre érteni akarja, hogy miről beszél a Szentírás, amikor bűnről beszél, olvasson Móricz Zsigmondot. Isten igaz voltának világosságába állít bennünket az író, és nincs többé erőnk vitatkozni, mert miközben Móricz nevén nevezi a „dolgokat”, szinte Isten Lelke munkál a sorok között, számadásra hív, és „elítéli bennünk a nagy paráznát”, mindent, amit elrontunk és megrontunk (2). Leborulva meg kell rendülnünk nyomorúságunkon, egyben elismerve, hogy az Úré az üdvösség, a dicsőség és a hatalom (1). Aki leborul, azt felemeli az Úr (4). Nem Istennek van szüksége arra, hogy imádjuk Őt (16), hanem nekünk, hogy végre az Úr színe elé kerüljünk, és megtisztulva örüljünk! (7), mert a fenevadak és hamis próféták rettenetes véget látnak (9).