Csak felsorolok a fejezetben hemzsegő üzenetek közül párat, az első hat versből: - Minden bűn paráznaság, testi és lelki értelemben azok vagyunk (2). - Ennek a paráznaságnak legtökéletesebb kifejezése ez a szó, hogy „utálatos”. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor vagyunk utálatosak, miközben egy érdekszituációban aranyserlegünket (hatalmunkat), egy másik érdekszituációban pedig ártatlanságunkat próbáljuk láttatni (felelősség áthárítása), akárcsak a nagy parázna, a fenevad lelkületével (4-5). Van utálatos természetű keresztyén is? - Ennek a paráznaságnak tetten érhető, bár leplezni próbált jele, hogy kárörvendők vagyunk, és megrészegedünk mások szenvedésén és bukásán, ahogy az asszony részeg a szentek vérétől (6). – Az ember szeretné hinni, hogy mindez túlzás, de nagyon elcsodálkozik, akárcsak a látomást befogadó János, amikor a saját bőrén tapasztalja, hogy mindez bizony így van. Igen Isten Igéjének nem hibás a diagnózisa (6) - Csak Krisztus pohara segíthet rajtunk, az Ő pohara az egyetlen, amiben ízletes bor van, és nem utálatosság; az Ő vére átjár, megtisztít, megvált.