Ravasz László 17. és 18. fejezethez írt kortörténeti magyarázata kiváló és nélkülözhetetlen e nehéz helyek megértéséhez. Eszerint az Ószövetség Babilont tartja a nagy paráznának, aki az Eufrátesz nagy vize mellet ül. Babilon azóta is minden istenellenes hatalom kifejezője. Minden kornak megvan a nagy paráznája. Amikor a Jelenések látomásait adta az Úr, akkor ez a nagy parázna a Római Világbirodalom volt, még konkrétabban a császárkultusz, valamint a Néró és Domitianus féle vérengzés (6). Ma ne találgassunk behelyettesíthető megfelelőt, de a „világbirodalmiságot” mindig fenyegeti ez a kárhozatos paráznaság, miközben a föld királyait a „világbirodalomtól” való függés, a tőle való félelem, és a neki való hódolat kísérti (2). A látomás üzenete azonban túlmutat ezen: a „nagy Babilon” megbukott, a feltámadott Krisztus pedig győzött, ezért Krisztus ügy győztes ügy. Ezt soha ne felejtsük el, mi, akik az Ő ügyét képviselhetjük ebben a világban!

Zakariás 8

108. zsoltár