Az  angyal, mint Isten követe hatalmas hangon kiált fel, ahogy az oroszlán ordít, ahogy a mennydörgés dörren (3). Ez félelmetes. Nekünk kell a félelem, mert alázatban tart, Istennél tart. A félelem kegyelmi állapot, de a hívő emberen sohasem lesz úrrá a félelem, mert tudja, hogy Isten valóságos hangja nem mennydörgő, hanem krisztusi, szelíden határozott hang. A félelmet csak elmélyíti, ha Isten Igéjével táplálkozunk, mert Isten akarata mindig szembesít bennünket saját életünk és tévesztéseink keserűségeivel. Az Ige nem méz, hanem keserű (9). Isten azonban nem hagy a félelemben. A megváltás nem más, mint az, hogy Isten kiemel a félelmekből az önfeledten aktív békességre; ez az üdvösség. Itt az idő, elmúlik a félelem! Beteljesedik Isten üdvakarata, ahogy azt hírül adta az angyal (7). Ez örömhír, ezt várjuk, erre tekintünk, ez ad erőt a beteljesedésig.

Ámós 7

178. dicséret