Két látomásbeli kép elegyítésével mutat rá az Ige az élő Isten legfontosabb tulajdonságaira. Isten emésztő tűz, mindaddig, amíg van tévesztés, vétek, „világpiszok” (Németh László; Iszony); Isten emésztő tűz mindaddig, amíg van bűn! Isten bűn feletti haragjának be kell teljesednie (1), egyébként eltűrné, és ezzel igent mondana a bűnre, ami lehetetlen. Ugyanakkor Isten tüze a féltő szeretet tüze is, amellyel hevül értünk, és a fájdalmak kohójában elégeti „hulladékainkat”. A másik kép szerint Isten olyan, mint egy üvegtenger, nincs mit takargatnia, kristálytiszta, nem hullámzik, nem nyel el sötét mélysége, hanem megtart, mint azt, aki vastag üveglapra lép. Ilyen tisztává „égeti” övéit is az Úr. Ez a tűz azonban nem megtisztít, hanem megemészt, ha a fenevad seregével tartunk. Az Övéi dicsérik ezért az Urat, Mózes énekét és a Bárány énekét éneklik. A két ének ugyanaz (2Mózes 15,1-18); bizonyságtétel Isten szabadító irgalmáról, amellyel a fenevad halálos szorítását megoldotta. Az Ószövetség és Újszövetség üzenete ugyanaz.