Aki hívő szívvel, rendszeresen tanulmányozza az Igét, és nyitott szemmel jár a világban, valamint Isten világosságában tekint önmagára is, az tudja, hogy megérett a világ az ítéletre, vagyis ahogy az Ige fogalmaz, beérett a föld aratni valója. Mindannyiunk élete hasonló módon fejeződik be, éles sarló által, fájdalmas búcsúval kell e földi világtól megválnunk, bűnös életünk zsoldjaként. Van azonban különbség. Isten gyermekeinek végét aratáshoz hasonlítja az Ige, mint csűrbe betakarított, megbecsült magot (Victor János). De van egy másfajta vég is: itt a szüretből nem tiszta bor lesz, hanem az Isten ellen lázadó élet vért fakaszt a borsajtóból, értelmetlenül kifolyt vért, amely nem szolgálta senki javát. Mindaz, amit az ember nem Isten jóváhagyásával halmozott fel, kipréseltetik, széthullik, és nemcsak az lesz nyilvánvalóvá, hogy mennyi vér és szenvedés árán lehetett azokat megteremteni, hanem e lelkület ítélete is véres széthullás lesz. Urunk, jogos ítéleted előtt meg nem állhatunk, kegyelmeddel végy körül bennünket, hogy ez a kegyelem tisztítson meg bennünket a krisztusi életre!

 Zakariás 4

241. dicséret