Ma váratlanul Németországba kellett utaznunk. Reggel még nem tudtam, hogy éjszaka Bajorországban alszom. Délután fél négykor indultunk. Fáradtan másképp vezet az ember közel ezer kilométert. Bizonytalanabbá és érzékenyebbé leszünk. Az autópálya egyes szakaszain javítások folynak, ezért egy iránysávra terelik mind a négy sáv forgalmát, így sokkal szűkebb a hely, de a forgalom könyörtelenül vágtázik tovább. Nehéz ilyenkor előzni, mert a szűk helyen a legkisebb elmozdulás is azzal fenyeget, hogy az autó „felkenődik” az irányokat elválasztó betonfalra. A legkisebb eltérést azonnal jelzi a szűken és határozottan kijelölt pálya. De közben világossá lett a mai Ige: „Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik!” (20). Ahogy befejeződött az elterelés, szinte fellélegeztünk, tágas tér adatott nekünk! Továbbra is az autópályán suhantunk a cél felé, de eltűnt a „fenyegető szűkösség”, a halálos ütközéssel riasztó betonfal, a törvény átka. Helyette megtapasztaltuk annak szabad betöltését, érvényesülését. Most már tudom, hogy valójában azért kellett elutaznom Németországba, hogy egy halaszthatatlan, de hétköznapi ügy kapcsán felragyogjon előttem a mai Ige.
1 Sámuel 24
128. zsoltár

A kiválasztás Isten eleve elgondolt tanácsvégzésén nyugszik: kegyelem és felelősség egyszerre. Amikor az Úr kiválasztotta Ábrahámot, azért tette, hogy általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3), azaz Ábrahám és utódai szerte a világba vigyék hírül az egyetlen Isten Igéjét. A zsidó nép hűtlen lett e küldetéshez (3). Egyrészt félreértette azt, úgy gondolva, hogy őket az Úr ezzel minden nép fölé emelte; másrészt az élő Isten ismeretét meg akarta tartani csak magának. Isten azonban továbbra is hűséges a hűtlen népéhez (4), ezért elküldte Jézus Krisztust, aki által az Úr szövetségét megújította és minden népre kiterjesztette. Nincs többé sem zsidó, sem görög (Galata 3,28), csak igaz Isten és hazug ember van (4); de mindnyájan, akik hihetünk benne, az Övéi vagyunk. Boldog az, aki az Isten országának vendége (Lukács 14,15). Van még hely a lakomán. Isten ránk bízta Igéjét, a lakomára szóló meghívás postázását. Óriási kiváltság ez! Hogyan hívhatjuk a ma emberét?!
1 Sámuel 23
11. zsoltár

 

Ma kaptam egy levelet, amelyben valaki türelmetlenül jelzi, hogy fél éve nem oldottam meg problémáját (amit ő egy életen keresztül idézett elő magának). E levél olvasása során töményen éreztem, hogy a gyakorlatban mennyire képtelenek vagyunk elismerni a saját hibáinkat, és mennyire a másikat akarjuk felelőssé tenni a legkisebb ügyben is. Ezért feleljünk az Isten színe előtt őszintén az alábbi kérdésekre: - Elismerem-e, hogy hitem és életem nem fedik egymást? - Abba tudom-e hagyni hibáim szépítgetését, a magyarázkodást, a mentegetőzést, a felelősség áthárítását? - Kész vagyok-e Isten jogos ítéletét elfogadni? Minden gyötrelmünk és szorongásunk arra utal, hogy Isten akarata ellenében a rosszat gondoljuk és tesszük. Ezért nincs mentségünk! Ennek meglátása az egyetlen út a Krisztusban közölt kegyelem felé.
1 Sámuel 22
143. zsoltár

 

Döbbenetes leírást olvashatunk magunkról, akik az Isten dicsőségét a teremtett világból megismerhettük, és mégsem imádtuk Őt. Helyette ezernyi olyan istennek hódolunk, mint a vagyon, rohanás, biztonság, szabadság, nemzet, nép, faj, növekedés, párt, állam…Az élő Isten olyan az ember életében, mint a mágnes a vasreszelék között. Ilyenkor azonnal kirajzolódnak az erővonalak, és minden a maga helyére kerül egy fölötte való rendben. E nélkül azonban az ember tele van perverz indulatokkal. Nézzünk csak bele az emberi történelembe! Kapcsoljuk csak be éjszaka a televíziót! Nézzünk magunkba őszintén, kiélt és elfojtott vágyainkba! Tisztíts meg Urunk! Adj világos látást, hogy tévelygésnek tartsuk mindazt, amit te megítélsz (27), és adj erőt, hogy ne kívánjuk azokat!
1 Sámuel 21
63. zsoltár

 

Maupassant novellái evangéliumi mélységekig hatolnak. Az ékszer c. írása egy hivatalnokról és feleségéről szól, akik szeretnének felemelkedni, és szégyellik szegénységüket. Egyszer meghívást kapnak egy bálba. A feleség gazdag barátnőjének ékszerét kéri kölcsön az estére, hogy ne nézzék le szegénysége miatt. Az ékszert azonban elveszti. Óriási adósságokba keveredve megvásárol egy ugyanolyan nyakéket, hogy a tulajdonosának visszaadhassa. Húsz évet dolgoznak férjével, hogy az adósságokat letörlesszék: mindenről lemondanak, gyermeket sem vállalnak. Egy váratlan találkozás során derül ki, hogy az elvesztett ékszer egy olcsó, de remek utánzat volt, amiért ő cserébe egy valóságos nyakéket szolgáltatott vissza, és erre ráment az élete. Hamis „ékszerek” után koslatunk mi is egész életünkben. Pál a valódi ékszerről szól nekünk a Római levélben: a megváltás evangéliumáról, amit Isten drága véren szerzett, de ingyen ajándékoz nekünk.
1 Sámuel 20
57. zsoltár

 

Pál krisztusi magasságokba emeli a hívő ember életének mércéjét. Mindig sokkal könnyebb a törvényre hivatkozni, és az éppen tetten ért embertársunkat kérlelhetetlen személytelenséggel megítélni és elítélni, mint egymás terhét hordozni. Az ítélkező mindig azt gondolja, hogy „ő valami” (3), azaz különb a másiknál, és ezért véleményt formálhat a másikról, sőt dönthet a másik felett; holott mindannyian semmik vagyunk, egyformán feddésre méltók. Először mindenkinek meg kell vizsgálni önmagát, mielőtt a másikra tekint. Ehhez azonban lelki (azaz szentlelkes) emberekké kell formáltatnunk (1): nem olyanokká, akik „eljátszák” a lelki embert, mint egyfajta szerepet, hanem akik valóban azok, mert a krisztus  törvénye szerint élnek.
1 Sámuel 19
263. dicséret

Krisztus szabadságra váltott meg bennünket, ezért az újjászületett ember független minden külső szabálytól, rítustól, törvénytől; olyannyira szabad, hogy mindenben a szeretet által munkálkodó hit határozza meg életét. A hívő ember nem kívülről, nem belülről, hanem felülről vezérelt élet. A krisztusi ember szabad a szeretetre, örömre, békességre, türelemre, szívességre, jóságra, hűségre, szelídségre, önmegtartóztatásra (22-23). Péter apostol is hasonlóképpen ír a Lélek gyümölcsiről (2Péter 1,5-7). Urunk add nekünk ezt a szabadságot.
1 Sámuel 18
93. zsoltár

Mindig ennek a világnak tapasztalati rendszeréből próbáljuk feldolgozni mindazt, amit Isten nekünk készített. Így állandóan mérhető elemekhez cövekeljük a hitünket: cselekvésekhez, rítusokhoz, életfolytatáshoz, kegyességhez, bibliaértelmezéshez. Olyan ez, mint amikor egy Mozart szimfónia szépségét, mint hanghullámokat akarnánk megragadni. Pál magyarázata szerint Hágár és Sára két szövetséget jelentenek (24). Az egyik a szolgaság, a másik a szabadság szövetsége. Ábrahámnak két fia volt a két asszonytól; az egyik a rabszolganőtől test szerint, a másik a szabadtól az ígéretek szerint; ahogy a mostani Jeruzsálem szolgaságban van, a mennyei azonban szabad. Pál az ószövetséggel nem az újat állította szembe, hanem a két szövetséget, mint egységes kijelentést Jézus Krisztus fundamentumán magyarázza. Ez a reformátori írásmagyarázat alapja. Pál nem akarja megbotránkoztatni a zsidókeresztyéneket azzal, hogy a Sinai hegyet és Jeruzsálemet a szolgasággal azonosítja, de ezzel azt hangsúlyozza, hogy az új messze felülmúlja a régit. A mennyei Jeruzsálem merő ellentéte, nem pedig tökéletesebb formája a mostaninak. Más világrendbe tartozik. Nem áll a törvény, a bűn, és a halál uralma alatt. De jó lenne már itt a mennyei Jeruzsálem polgárának bizonyosságával élni.
1 Sámuel 17,26-58
161. zsoltár

Minden lelkészi szolgálat lényegét fogalmazza meg az Ige: a folyamatos személyes jelenlét fontosságát, az állandó pásztori munkát, látogatást, személyes kapcsolattartást. Ennek a szolgálatnak soha nincs vége, de e nélkül a gyülekezet sorvadni kezd. Pál távozása után mindig problémák képződtek a gyülekezetben, ami főként a személyes jelenlét hiányából fakadt. Senki sem pótolhatatlan, de a személyes jelenlét nélkülözhetetlen, hiszen ez által Krisztus keresi a kapcsolatot a másik emberrel, rajtunk keresztül. Urunk adj pásztori lelkületű lelkészeket nekünk, akik „nemcsak” a szószéken hirdetik Igédet, hanem „elmennek” a nyáj után.
1 Sámuel 17,1-25
144. zsoltár

 

Egy piramis alul széles, és felfelé fokozatosan szűkül, egészen a csúcsig, az utolsó kődarabig. Fordítva elképzelhetetlenül labilis lenne az egész építmény. A bálványimádás éppen ilyen, egy feje tetejére állított piramis: sok minden elférhet rajta egymás mellett, mint a modern pogányság életszemléletében is; de az egész rendszer félelmetesen ingatag. Korábban bálványisteneket szolgáltak a Galaták. Amikor azonban megismerték az Istent, a piramis csúcsára egyedül Jézus Krisztus került. Életük épülete helyre állt, biztonságossá lett, és senki mástól nem függnek ettől kezdve, csak az Úrtól.
1 Sámuel 16
112. zsoltár

 

Barth Károly az „Evangélium és törvény” c. írásában világossá teszi számunkra a törvény lényegét. Az Isten Igéje, vagyis az a tény, hogy Isten szól hozzánk, minden formájában és minden körülmények között, mindig kegyelem. Ezért a törvény is, mint Isten szava és nyilvánvaló akarata: kegyelem, azaz Jézus Krisztus. Amit Isten értünk tett, abból leolvashatjuk azt, amit Isten tőlünk kíván. Isten kegyelmének és akaratának történése, mint törvény lesz nyilvánvalóvá előttünk. Isten Krisztusban való testet öltéséből az önmegtagadás parancsa következik; Krisztus keresztjéből a mi keresztjeink felvételének parancsa; a feltámadásból pedig a mi megújulásunk lehetősége és követelménye fogalmazható meg. A törvény nem más, mint szükséges formája az evangéliumnak.
1 Sámuel 15
7. zsoltár

Késő este egy dokumentumfilmet vetítettek az egyik televízió csatornán az 1944-es délvidéki kínzásokról. A kövér foglyoknak „sztálin – kesztyűt” készítettek, ami azt jelenti, hogy elevenen felvágták kétoldalt a hájukat, és zsebet készítve beledugták saját hájukba a foglyok kezeit. Ennél nagyobb borzalmakat is elkövettek velük, a kivégzésükre készítve őket, de azok végképp nem egy áhítat csendjébe valók! A mai Igét e dokumentumfilm alapján értettem meg a maga teljességében. Az Úr törvényben kinyilvánított tökéletes akarata: Isten és a felebarát szeretete. Ez az akarat Krisztusban testet öltött. Mi mindannyian abban a nyomorúságban élünk, hogy hajlamosak vagyunk Isten és a felebarát gyűlöletére, azaz ellene megyünk a törvénynek, és így halált és kárhozatot érdemlünk. Ez a törvény átka (10). Ebben az Igében az a hangsúlyos, hogy aki Krisztusban hisz, az nem a cselekedetei által lesz igazzá az Isten előtt, hiszen minden cselekedetünk fogyatékos; hanem hit által, miszerint Isten olyan kegyelmes, hogy Krisztus érdemére tekint, és igaznak fogad el bennünket. Ez a kegyelem azonban szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl az Ő akarata szerint éljek. Aki azonban nem hisz, az átok alatt van!!! Az Úr megfizet minden „sztálin - kesztyűért”. De Ő fizet meg! Ezért én megbocsáthatok.
1 Sámuel 14,36-52
17. zsoltár

A keresztyénséget születése óta veszélyezteti az a balgaság, ami ellen Pál küzd a Galata levélben. Olyan nehezen fogadjuk el ugyanis azt a tényt, hogy Isten ingyen kegyelemből ajándékozza az üdvösséget. Isten ad, mégpedig feltételek nélkül. Mi pedig mindig hozzá akarjuk tenni a magunkét, és legfeljebb csak énekeljük, de nem tudjuk átélni, hogy „jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogódzva” (459. dicséret). Barth ezt önmegváltásnak nevezi: az „Evangélium és törvény” c. munkájában részletesen kifejti, hogy hányféle módon próbáljuk kipótolni az ingyen kegyelmet, ahelyett, hogy elfogadnánk azt, és ezzel hagynánk, hogy Isten ereje munkáljon bennünk (5). Ez valóban esztelenség. Amit ugyanis Isten cselekszik értünk, azt mi soha nem tudjuk megtenni önmagunkért.
1 Sámuel 14,1-35
47. zsoltár

Az ember nem szabadulhat meg a saját árnyékától, kivéve, ha egy fa árnyékába áll. Ahogy egy fa árnyéka elnyeli a saját árnyékunkat, úgy nyeli el a kereszt átka a mi átkunkat, amit a törvény mér ránk. Hiába akarom cselekedni Isten törvénybe foglalt akaratát, mindig van bennem fogyatékosság. Soha nem tudom azt maradéktalanul betartani. Isten ezért küldte el egyszülött Fiát. Ettől kezdve a Jézus Krisztusba vetett hit tart meg és nem a cselekedetek, de éppen ez a hit ad erőt ahhoz, hogy egyre inkább az Isten akarata szerint éljek. Nem én cselekszem, hanem a bennem élő Krisztus (20). Ez a hit csodája.
1 Sámuel 13
16. zsoltár

Mi történt valójában? Péter (Kéfás) Antióchiában közös asztalnál étkezett a pogánykeresztyénekkel, ez közös úrvacsorát ugyanúgy jelent, mint közös vacsorát. Pál és Barnabás már jó ideje gyakorolták ezt a közösséget. Magatartásuk az evangélium szabadságából következett, miszerint nem bizonyos ételek, szabályok, rítusok betartása és a másoktól való elkülönülés ad üdvösséget, hanem egyedül Krisztus. Amikor azonban Jeruzsálemből megérkezett néhány zsidóból lett keresztyén, Péter elkülönült a pogányokkal való közös étkezéstől. Képmutató módon viselkedett. Pál ezt rója fel Péternek. A Galata levél a lényegre kérdez rá. Hol van az üdvösség forrása? Valaminek betartásában, vagy Krisztusban?.

Isten Igéje élő és ható. Az Úr munkálkodik, és evangéliuma elvégzi az emberek szívében az Ő akarata szerinti megújítást. Ahol azonban az Úr munkálkodik, ott annál nagyobb erővel munkálkodik a Sátán is, főként irigység formájában. Isten népe között azóta is a legnagyobb kísértés az irigység. Pál pogányok közötti missziójának rendkívüli eredményei irigységet váltottak ki a zsidókeresztyének némely csoportjai között: másoké is lehet az Úr ígérete, nemcsak az övéké, és éppen Pál által? A Galata levél célja, hogy megvédje azokat a pogányokból lett keresztyéneket, akiket zsidókká akartak tenni, azért, hogy keresztyének lehessenek, kötelezve őket arra, hogy megtartsák a zsidó rituális előírásokat. Pál ezért hangsúlyozza, hogy Péter és ő is ugyanazt az evangéliumot prédikálják, és ennek látható jele, hogy az Úr munkál az evangélium hirdetése által a zsidók és a pogányok között egyaránt. A Galata levélben az evangélium egyetemessége győzedelmeskedik minden szűkkeblűségen és hagyományos formalizmuson.

Pál tömören megfogalmazza az evangélium lényegét: „önmagát adta érettünk, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból” (4). Persze nem a világ gonosz, hanem az emberek, akik azzá teszi. Isten azonban nem akarja, hogy az ember a saját gonoszságában elpusztuljon és elpusztítson mindent maga körül, ezért Krisztusban szabadulást kezdeményez, hogy eredeti szándéka ismét megvalósuljon. A gyülekezetben azonban olyan tévtanítók jelentek meg, akik Isten ígéreteinek elnyeréséhez elengedhetetlennek tartották a testi Izráelhez való csatlakozást. A pogányokból (nem zsidókból) lett keresztyénektől is elvárták körülmetélkedést, a törvény megtartását. Ez azóta újból és újból probléma. Krisztus kegyelméhez az ember mindig hozzá akar tenni valamit, miközben a súlypont egyre inkább átkerül Istentől az emberre. Így egyszerre már nem az lesz fontossá, amit Isten Krisztusban tett értünk, hanem amit az embernek kell tenni. Ez a megközelítés egészen más alapokat kínál, mint amelyre az evangélium épül.

A gyógyszer összetételét pontosan meg kell határozni, hiszen az attól való legkisebb eltérés is halálos méreggé változtathatja az orvosságot. Ugyanarra a krisztusi alapra sokféle módon lehet építkezni (1Korinthus 3,11-13), és ki hogyan épített rá, majd nyilvánvaló lesz. De az alap az Egyházban csakis Krisztus lehet. E tekintetben nincs helye semmiféle bizonytalanságnak. Pál ezért határozott. Az evangélium nem közmegegyezés által jön létre, hanem Isten Krisztusban véghezvitt cselekvése által. Sok szép, igaz, fontos lehet még a világban, de mindezekhez is csak az evangélium igazsága visz közelebb. Az egységből soha nem lesz tiszta evangélium, de a tiszta evangélium közelebb vihet az egységhez.

Mindig örömmel tanulmányozom a nagy igehirdetők életművét. Minden reggel a csendesség mellett igyekszem elolvasni egy igehirdetést is. Az igazán nagy igehirdetőket az Úr éppen azáltal használta fel, hogy megadta nekik a világos, egyszerű, szemléletes beszéd képességét, amely által Szentlelkes hatalommal hirdethették Krisztust. Az evangélium terjedése a Szentháromság Isten műve, vagyis a misszió az Isten munkája. Mit tehet akkor az ember az örömhír terjedéséért? Ezt tárja fel mai Igénk, amely a misszió teológiája és módszertana is egyben. A hívő ember Isten engedelmes eszközeként kitartóan imádkozhat az evangélium terjedéséért: azért a csodáért, hogy az Úr nyisson ajtót az Igének a világosan kifejezett igehirdetés (4), és a hiteles keresztyén életfolytatás (5) által. Kegyelmi állapot az, amikor egy igehirdető a Krisztus titkát (3) egyszerű, érthető, követhető gondolatmenetben tárja elénk; miközben mindenkivel kedves (6), de az alkalmas időben készen áll számot adni a benne lévő reménységről (5).

Engedelmeskedni az tud, aki valóban az odafent való Krisztussal törődik, és nem itt a földön akar kiteljesedni. A megtérés a gondolkodás, az egész lét irányultságának alapvető megváltozása. Az élő hit nem tökéletesség, hanem ez az irányultság, amely nem e földi életben akar mindent elérni, megélni, kiélni, átélni; e célért könyörtelen áttaposva mindenen. A hívő ember engedett Krisztusnak, Rá tekint mindenkor, ezért tud engedni a másik embernek, és éppen ez által lesz szilárddá a lába alatt a talaj már ebben a világban is.

A mai Ige nehéz teológia. A megtérés az a fordulat, amikor az ember „meghal” és feltámad Krisztussal, elismeri Krisztus uralmát, és ez által megszabadul minden vallási rendszertől. A Krisztusba vetett hit nem földi templomhoz, szabályhoz, rítushoz kötött, ember által alkotott rendszer. A keresztyénségnek nincs alapvető hatalmi központja és rendszere itt a földön, mert centruma a mennyben lakozó Krisztus. Mivel pedig Krisztus a mennyben lakozik, ezért a Lélek kinyilvánítja nekünk Krisztus kegyelmét és ajándékait, de nem hozza le Krisztust a mennyből, így a Krisztusban közölt lelki valóság soha nem áll a maga teljességében a hívő ember, és az egyház rendelkezésére, hanem „el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (2). Krisztus felragyoghat és fel is kell hogy ragyogjon rajtunk, de mindig csak krisztusivá lehetünk az Ő kegyelme által, de soha nem Krisztussá. Az igazi istentisztelet tehát nem befelé (lelki késztetéseim, érzelmeim), nem is kifelé (hivő ember, egyház), és nem is „lefelé” (földiek, világa) irányul, hanem mindig felfelé, a mennyben lakozó Krisztusra; de éppen azért, hogy Krisztus mennyei gazdagsága járja át mindezeket.

Már a keresztyénség hajnalán megjelentek azok a problémák, amelyekkel azóta is küzdünk. Krisztus megváltott, de…!!! Nem vagy igaz keresztyén, amíg ezt és ezt teszed, illetve ezt és ezt nem teszed. Az Úr Jézus Krisztus kegyelmét mindig ki akarjuk egészíteni a mi emberi buzgalmunkkal, mert így ki akarunk emelkedni testvéreink közül, eljutva egészen odáig, hogy mi jó keresztyének vagyunk, ők pedig nem…Mindezek mögött felsőbbrendűségi vágy rejtőzik. Mindenki, aki Krisztusban van, birtokolja Krisztus teljes „valóságát”, míg minden emberi kiegészítés (16) legfeljebb csak árnyéka Krisztusnak, és felfuvalkodáshoz vezet. Krisztusban senkinek sem jut kevesebb, vagy több. Itt senki sem nemesebb a másiknál. A megszentelődés útján járhat valaki előrébb, mint a másik; ez azonban csakis alázatos hálára és segítő szeretetre indíthat.
1 Sámuel 5
499. dicséret

 

Nagyon könnyű megtéveszteni a másik embert. Főként a vallás területén. Ez egy igen ingoványos talaj. Ezért figyelmeztet Jakab, hogy a tanítók a tiszta Ige talaján álljanak, mert egyébként csak károkat okoznak. Vannak olyan emberek, akik nagyon befolyásolhatók; a tanítókra istenként néznek, akiktől életük működésének pontos receptjét várják. Ezeket az embereket a legkönnyebb megtéveszteni. Pál most elsősorban a megtévesztő szavak veszélyére hívja fel a figyelmet. A szép beszéd „ördögien veszélyes” (Bonhoeffer), mert valamiről meg akar győzni, bizonyos érdekek mentén. A keresztyén igehirdetés soha nem akar meggyőzni, hanem a Lélek erejével bizonyságot tesz Krisztusról, miközben az Úr majd munkálkodik, ha akar! Merjük kétkedve fogadni a túlzott ékesszólást, a célzatos történeteket, a teátrális fellépést. Isten Igéjének hirdetése ezzel szemben Léleknek és erőnek megmutatása.
1 Sámuel 4
60. zsoltár

Kérem, ne értsék félre a most következő mondatomat! Számomra mindig van valami „gyanús” a vallásokban, a keresztyénségen belül egymásnak feszülő különböző kegyességekben: a misztikus félhomálytól, a világló gyertyákon át, a lelkendező dicsőítésekig…Az ember szeretne betekinteni a titkokba, ezért ezernyi módon ostromolja a láthatatlan világot. Ezek összessége a vallás. Pedig a titkok az Úréi (Mózes ötödik könyve 29,28). Azokat az igazságokat, amelyeket Isten magának tart meg, azt vallásos zsenik ihletett találgatásai sem lophatják le a mennyből. Pál mindig nagyon vigyázott ezzel. Még akkor sem mond semmit tapasztalatairól, amikor elragadtatás-élménye volt (2Korinthus 12,1-4). Isten Krisztusban a legfontosabbakat kijelentette nekünk: a bűnbocsánat, az új élet és az örök élet Igéit. Krisztusban mindent elmondott magáról, ami nekünk életfontosságú, miközben Krisztusban sem szolgáltatta ki magát nekünk, azaz megmaradt fenséges, kikutathatatlan titoknak. Áldott legyen ezért, mert pont így van jól!
1 Sámuel 3
512. dicséret

 

Jézus Krisztusban az élő Isten teljessége maradéktalanul megjelent. A „teljesség” jellegzetes kifejezése a Kolossé levélnek. Voltak itt olyan tanítók, akik azt állították, hogy Isten Krisztusnál is többet tud adni magából. Ezek szerint az anyagi világ szükségképpen rossz, a szent Istennek nem lehet közvetlen kapcsolata vele. Szellemi lények egész sorára van szükség, hogy az Isten és emberek közötti szakadékot áthidalják, és az embert a tiszta szellemi ismeretbe való beavatás által az anyagi világtól megszabadítva üdvösségre segítsék. Minden gondolat pogány, amely Krisztuson kívül mást vár Istentől, vagy a maga erejéből hozzá akar tenni a Krisztusban közölt váltsághoz. Pál azt hangsúlyozza, hogy Isten Krisztusba helyezte teljességének lakhelyét. Mekkora ma is a pogányság, még népe között is, mert mindenhol keressük a „teljeset”, pedig az Krisztusban adatik. Fel sem fogjuk, hogy hitünk Tőle mit várhat!
1 Sámuel 2,27-36
53. zsoltár