Ma váratlanul Németországba kellett utaznunk. Reggel még nem tudtam, hogy éjszaka Bajorországban alszom. Délután fél négykor indultunk. Fáradtan másképp vezet az ember közel ezer kilométert. Bizonytalanabbá és érzékenyebbé leszünk. Az autópálya egyes szakaszain javítások folynak, ezért egy iránysávra terelik mind a négy sáv forgalmát, így sokkal szűkebb a hely, de a forgalom könyörtelenül vágtázik tovább. Nehéz ilyenkor előzni, mert a szűk helyen a legkisebb elmozdulás is azzal fenyeget, hogy az autó „felkenődik” az irányokat elválasztó betonfalra. A legkisebb eltérést azonnal jelzi a szűken és határozottan kijelölt pálya. De közben világossá lett a mai Ige: „Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik!” (20). Ahogy befejeződött az elterelés, szinte fellélegeztünk, tágas tér adatott nekünk! Továbbra is az autópályán suhantunk a cél felé, de eltűnt a „fenyegető szűkösség”, a halálos ütközéssel riasztó betonfal, a törvény átka. Helyette megtapasztaltuk annak szabad betöltését, érvényesülését. Most már tudom, hogy valójában azért kellett elutaznom Németországba, hogy egy halaszthatatlan, de hétköznapi ügy kapcsán felragyogjon előttem a mai Ige.
1 Sámuel 24
128. zsoltár