Kérem, ne értsék félre a most következő mondatomat! Számomra mindig van valami „gyanús” a vallásokban, a keresztyénségen belül egymásnak feszülő különböző kegyességekben: a misztikus félhomálytól, a világló gyertyákon át, a lelkendező dicsőítésekig…Az ember szeretne betekinteni a titkokba, ezért ezernyi módon ostromolja a láthatatlan világot. Ezek összessége a vallás. Pedig a titkok az Úréi (Mózes ötödik könyve 29,28). Azokat az igazságokat, amelyeket Isten magának tart meg, azt vallásos zsenik ihletett találgatásai sem lophatják le a mennyből. Pál mindig nagyon vigyázott ezzel. Még akkor sem mond semmit tapasztalatairól, amikor elragadtatás-élménye volt (2Korinthus 12,1-4). Isten Krisztusban a legfontosabbakat kijelentette nekünk: a bűnbocsánat, az új élet és az örök élet Igéit. Krisztusban mindent elmondott magáról, ami nekünk életfontosságú, miközben Krisztusban sem szolgáltatta ki magát nekünk, azaz megmaradt fenséges, kikutathatatlan titoknak. Áldott legyen ezért, mert pont így van jól!
1 Sámuel 3
512. dicséret