Max Frisch regénye, a „Homo Faber” arról szól, hogy a rejtegetések, elhallgatások, csúsztatások, számítások, az életünkön és világunkon való uralkodni vágyás (a kalkuláció) miként bosszulja meg magát, mert felszínre bukkan minden takargatott dolog, amely katasztrófához vezet. Az emberre jellemző a bujkálás. Már Ádám elkezdte ezt: elbújik és magyarázkodik, vádaskodik, miközben becsapja önmagát. Te miféle „bokorban” bujkálsz, mit takargatsz? Isten néha megrázza a bokrot, értünk! A mai Ige féltő, de határozott szeretettel üzeni, hogy amit eldugunk az Úr elől, azt Ő napfényre hozza a végítéletkor, amit viszont előhozunk, azt Jézusért elveti. Amit eldugunk, az megmarad, amit odaadunk az Úrnak, az nincs. Ezért volt a Golgota. Az Úr leleplez, megtisztít és elküld, mert azt bízza tanítványaira, hogy amit Ő nekik „megsúg” (megüzen Igéje által), azt feltámadása után fennhangon hirdessék.
2Királyok 17
83. zsoltár
 

Bőségesen vannak olyanok, akik azt állítják, hogy náluk van az igaz istenismeret kulcsa. Ezzel a kijelentéssel eleve kizárnak másokat, így az ő „különb” voltuk szembetűnő lesz. Az igaz istenismeret Krisztusban, a testet öltött Igében adatott nekünk. Tehát létezik igaz istenismeret, de ez soha nem csak nálunk van, hanem mindig Krisztusban; ezért életünk legkivételezettebb alkalma, ha nekünk is adatik. Óriási felelősséget hordoznak azok, akik az Isten közelében lehetnek, mert számos hagyománnyal, önhitt kegyességgel, de még a leghevesebb missziói indulattal is megakadályozhatják mások bemenetelét az Isten országába. Áldott az Úr, aki ellenünkre is elvégzi ezt a újjászülő csodát sokak életében, ami azonban nem ment fel bennünket az ítélet alól.
2Királyok 16
120. zsoltár

Csajkovszkij vall arról, hogy milyen gyötrődést jelentett számára a fő téma megtalálása, de amikor megadatott ez a dallamsor, akkor egyszerre kész volt fejében az egész zenemű. Az alkotáslélektan ezt az élményt megvilágosodásnak nevezi („illuminatio”). Ez fontos mozzanat mai Igénknél is. Jézus Krisztus nem elrejtett lámpás. Isten Őbenne mindenki számára látható módon vallott a világ iránti szeretetéről. De hiába világít a lámpás, ha beteg a szem, és nem érzékeli a fényt. A szem olyan a testen, mint az ablak a házon: kiűzi a homályt a szobából, ha elhúzzák a függönyt. Nem a szem hozza létre a világosságot, csak érzékeli és beengedi Krisztus világosságát az ember „belső világába”; de a szemen letagadhatatlanul tükröződik az ember belső állapota (34). Ilyen értelemben „lámpás” a szem. A testi és a lelki látás párhuzamba állítható, és a sokféle „szembetegség” a lelki látásnál is jelentkezik. A szemünk a bennünk lévő világosság áldott eszköze, de ha nem a világosság felé fordulunk, egész testünk sötétségbe borul (35). Jézus Krisztus világossága azonban teljesen átjár, és nemcsak kiűzi belőlünk a „homályt”, hanem a legrejtettebb sarkokat is megvilágítva, ragyogó lámpássá formál bennünket. „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok” (Lukács 10,23).
2Királyok 15
7. zsoltár

Egy ismerősöm sietve hajtott úti célja felé. A beláthatatlan kanyarban egyszerre csak egy kamiont előző gépkocsi bukkant fel, nyílegyesen vele szemben robogva. „Most végem van!” – villant át testén a rémület. Csak arra emlékszik, hogy ő a padka felé rántotta a kormányt, és az előzésben lévő kocsi bevágott a kamion elé. Számára ez a megmenekedés egy jellé lett Isten megtartó szeretetéről. A jel Isten mentő szeretetének megnyilatkozása, amikor az „isteni függőleges” metszi az „emberi vízszintest”. „Ez lesz a jel számotokra” (Lukács 2,12), hirdeti az angyal Jézus Krisztus születéséről. A harmadnapra halottaiból feltámadó Úr is megtérésre hívó jel minden nemzedék számára. Tele van az életünk Isten  szeretetének megtérésre hívó jeleivel. Krisztus feltámadása óta a hívő ember számára a testi halál is Isten szeretetének jele, ahogy a nagy teológus vallotta (Bonhoeffer): „ez a vég itt nekem az élet kezdete”!
2Királyok 14
2. zsoltár

A falusi portákon megláncolt kutyák egy kis területen futkoshatnak, de a lánc a határon könyörtelenül megfeszül a nyakukon, így megkötözötten csak ágaskodhatnak. A Muzsikás Együttes énekli: „nem vagyok magammal szabad, kezemen, lábamon lakat”. A megszállottság ilyen megkötözöttség, tehetetlen rabság, amikor az embernek legfeljebb illúziója lehet a szabadság, de valójában nem ura önmagának, mert egy nálánál nagyobb hatalom birtoka. Jézus Krisztus  isteni hatalmával legyőzte a megszálló hatalmasságokat. Jézus ellenségei el is ismerik ezt a győzelmet, mert vádjukkal azt állítják, hogy az ördögök fejedelmével, de legyőzi a megszálló seregeket. Mi tudjuk, hogy Ő Isten ujjával ad győzelmet (20)! Valóban megújult, szabad élet adatik nekünk, ha ez az isteni ujj megérint.
2Királyok 13
138. zsoltár
 

Az Amerikából Európába beáramló „sikerkeresztyénség” éppen erre az Igére alapozza azt a meggyőződését, hogy az Úr ad földi gazdagságot és üzleti előremenetelt, csak kérni kell! Nem tagadjuk, hogy az Úr áldása bizonyos esetekben földi sikerekben is testet ölthet, mégis felmerül a kérdés: bármit lehet kérni az Úrtól, és Ő megadja nekünk?! Az Ige válaszai összegezve a következők: Az Ő gyermekeinek kérésére vonatkozik az ígéret (11). Ő mindig jó ajándékot ad: kenyeret, halat, tojást; és nem kígyót és skorpiót; azaz kérj bármit, az Úr csak azt fogja adni neked, ami a javadat szolgálja. Ez azt jelenti, hogy kéréseinket tökéletes akaratához igazítva teljesíti. Nem azonnal adja, hanem az Ő ideje szerint. A zörgető kitartóan kopog, mert nem nyílik meg az ajtó azonnal. Legfőképpen pedig Szentlelket ad az Övéinek, hogy egész életüket, így kéréseiket is beragyogja az Ő világossága.
2Királyok 12
60. zsoltár
 

 Próbáltam a tavaly felhalmozódott dolgaim között valami rendet kialakítani. Mennyi felesleges kacat, amiért pénzt adtunk, értékesnek hittünk, és most csak porfogó, vagy filléres emlék csupán (Bródy János). A rendrakásra irányuló hiábavaló erőfeszítésben estére elfáradva értettem az Igét: kevésre van szükség, valójában csak Krisztusra, és arra, hogy a vele való közösség jobbik része áthassa az időnket és minden dolgainkat.
2Királyok 11
54. zsoltár

Az irgalom a világban tapasztalható mérhetetlen szenvedés, fájdalom, nyomorúság enyhítése. Az irgalmas ember sebeket kötöz egy sebeket ejtő, könyörtelen világban. Jézus Krisztus egész földi élete erre mutatott példát, és kegyelme erre az életre szüli újjá irgalmatlan szívünket. Akik kegyelmet nyertek, azok irgalmasok másokhoz, miközben ők is megtapasztalhatják azt a csodát, hogy adott esetben velük is irgalmasok lesznek mások, azaz irgalmasságot nyernek. A kegyelem az Isten ember közötti viszony megújítója, míg az irgalom az ember és ember közötti viszony rendezője. Gondoljuk meg, hogy milyen nagy szükség lenne erre az irgalomra. Az okosak, tehetségesek, szépek, sikeresek, vékonyak társadalmában irgalmasnak lenni ahhoz, aki nem úgy okos, mint én; aki másban tehetséges, mint én; aki nem látványosan sikeres; aki nem úgy szép, ahogy kiferdült fogyasztói kultúránk ezt meghatározta. A kegyelem elmélet, teológia; az irgalom gyakorlat, valóság; amely rámutat a megnyert kegyelemre.
2Királyok 10
53. zsoltár

Rudolf Bohren hangsúlyozta, hogy Jézus nem a halottak eltemetésére, hanem azok feltámasztására adott hatalmat övéinek. Ezzel a jelek nélküli keresztyénség kritikáját fogalmazta meg. Igénkben a jézusi bíztatás nem azért hangzik el, hogy jelekben szegény keresztyénségünket megnyugtassa, hanem azért, hogy a „sikereikben” lelkesedő tanítványokat alázatra intse: össze ne tévesszék a jeleket Isten országával,  és a jelek el ne takarják előlük a jeladó Krisztust, hiszen nem minden jel származik Istentől (Máté 7,22-23). Ezért a krisztusi jelekért könyörögni kell, hogy az Úr ma is mutassa meg általunk hatalmát. De a jelek nem jelentik azt, hogy rendelkezünk Isten ereje felett, mert a jelek mindig kegyelmi állapotra és Krisztusra szorultságra utalnak. Ne felejtsük, hogy Pál nem jelet kapott, hanem maradt benne a „tövis”, hiszen „sok nyomorúság által kell nekünk Isten országába bejutnunk” (Cselekedetek 14,22).
2Királyok 9
4. zsoltár
 

Egyre több gyülekezeten belüli konfliktust hoz elém az Úr. Valljuk, hogy milyen fontosak a munkatársak egy gyülekezetben. Azt már ritkábban merjük megállapítani, hogy a gyülekezeten belüli konfliktusok okozói is sok esetben a munkatársak, akik egyszerre csak „önmegvalósításuk” terepének tekintik a gyülekezetet, és átveszik a gyülekezet vezetését. A Krisztusnak való szolgálat akkor szolgálat, ha valóban „szolgálat”, amely minden tekintetben az Úr ügyét és az Isten dicsőségét keresi, és tud akár teljesen is „háttérben” maradni, mint a névtelen 72 tanítvány. Sokan kérdezik újabban tőlem, hogy miben tudnának segíteni, de többségük a „látványos” feladatot szeretné, miközben nyomatékos kérésem ellenére sem lelkesednek azért, hogy istentisztelet után összeszedjék az énekeskönyveket, helyre vigyék a székeket, netán felmossák a gyülekezeti termet. Aki itt tudja kezdeni a szolgálatot, az a kevésen hű, ezért többet bíznak rá később, és sokat végezetül. „Valaha én is úr akartam lenni, ó bárcsak jó szolga lehetnék, de jaj, szolga csak egy van, az Isten, és uraktól nyüzsög a végtelenség” (Weöres Sándor).
2Királyok 8
40. zsoltár

A repülőgép „életeleme” a láthatatlan, de a gépet biztonsággal „megtartó” levegő. A hatalmas utasszállító a földön tehetetlen, ezért egy autó halad előtte, amelynek tetején ez olvasható: „Kövess engem!” Ez vezeti a gépet a terminálba. „Hatalmas énünk” halálosan tehetetlen Krisztus nélkül, ezért az egyetlen esélyünk, hogy össze ne zúzzuk magunkat és másokat, majd pedig az örök terminálba érkezzünk, ha Őt követjük! A teológiai tudományának lényege Krisztus követésének meghatározása. Az élet egyetlen értelme szintén Krisztus követésében adatik. Ebben a követésben kapok bölcsességet, hogy merre menjek; biztonságot, mert Ő jár velem; és üdvösséget, mert Ő előttem jár, és az örök élet felé vezérelve e földi létben is örökkévaló célokkal ajándékoz meg.
2Királyok 7
30. zsoltár
 

Kezembe került a „Der Spiegel” c. német folyóirat által, a kilencvenes években kiadott fényképalbum, amely a délszláv háború során készült dokumentum fotókból válogatott. A „legkevésbé sokkoló” felvétel azt ábrázolja, hogy asszonyokat sorba állítva halomra lőnek zubbonyos férfiak, miközben az egyik holtan alázuhanó nőbe az őt agyonlövő katona belerúg. Milyen ördögi gyűlölet, és megmagyarázhatatlan indulat, amely embereket így képes egymás ellen fordítani: mely eszme, vallás, ideológia, érdek, sértettség lehet képes erre? Jézus tanítványai is tüzet akarnak kérni a samáriai falu lakóira, mert nem fogadták be Jézust; mert „nemet” mondtak kérésükre, és ezzel megalázták őket; és mert a samáriaiak amúgy is mások voltak, mint ők! Jézus határozottan a baj gyökerére mutat: „nem tudjátok, milyen lélek van bennetek!”, azaz nem tudjuk, hogy mi (ki és kik) töltik el a lelkünket a legkisebb indulat, és a legnagyobb gyűlölet során! Isten azért küldte el fiát, hogy az ördög munkáit lerontsa (1János 3,8), és a Szentlélek töltse be lelkünket, az Ő soha el nem múló szeretetével!
2Királyok 6
71. zsoltár

Ma is élénken emlékszem arra a laktanyára, ahol másfél évig katona voltam. A magas betonkerítés teljesen eltakarta előlünk a külvilágot. A főbejáratot egy hatalmas kék kapu zárta le. Amikor ez a kapu kinyílt, egyszerre kitárult a világ; de nem volt hatalmunkban kinyitni, mások nyitották ki nekünk kivételes alkalmakkor, és véglegesen a leszereléskor. Jézus Krisztus személyének, halálának és feltámadásának titkát csak azok fogadhatják be, akiknek ez megadatik, vagyis akinek az értelmét és a szívét az Isten megnyitja arra, hogy az örök életre táruljon emberi létük. A többiek számára érthetetlen, sőt botránkoztató a Krisztus titka. Ha valaki hitre jut, az Isten felfoghatatlan kegyelme, és abszolút cselekvése. „Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek” (Lukács 8,9).
2Királyok 5
431. dicséret

Raffaello híres képe együtt ábrázolja a megdicsőülés hegyét, és a völgyben a megszállott fiú meggyógyítását: fent a menny, lent a föld; fent a boldog látomás, lent a durva valóság? Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy a mennyei világ gazdagsága betöltse a földi világot. Jézus Krisztus azért visz fel a csúcsra, hogy „sugárzó örömmel” megálljunk a völgyben. Ezért elkeserítő, hogy a völgyben maradt kilenc tanítvány tehetetlenül áll a megszállott fiú betegsége előtt. A megszállottság előtt mindaddig tehetetlenül állunk, amíg mi magunk is megszállottak vagyunk, és nem a Krisztus tölti be életünk minden zugát. Nincs félelmetesebb, mint aki a Krisztust emlegetve megszállott.
2Királyok 4
238. dicséret
 

Egy ismerősöm szabad idejében hegyet mászik. Többször került már életveszélybe, és barátai fagytak halálra a csúcsokon. Mégis kellenek a „csúcsok” – állítja továbbra is! Annyit beszélnek ma a „csúcsélményekről”. Sokan felemelő élményekre vágynak, és ha nincs, mesterségesen gyártják őket. Mélyen van az, aki magasra vágyik. A csúcsról többet látunk, rálátunk dolgokra, és átlátunk dolgokat. Jézus felviszi három tanítványát egy hegyre. Vele a hegyen lenni valóban csúcsélmény, józanul, rajongás nélkül. Hol keressük életünk csúcspontjait, ezt a „csúcsélményt”? Miket nevezünk életünk csúcsainak? Tény, hogy lehetnek nagy csúcsok az életben, de vigyázzunk, mert hatalmasat lehet zuhanni onnan. Csak egyedül Jézussal mehetünk fel az élet valódi csúcsára. Ezért vesz most is maga mellé bennünket.
2Királyok 3
3. zsoltár

Életünk legdöntőbb kérdése az, hogy milyen az élő Istennel való kapcsolatom, azaz kicsoda számomra Jézus Krisztus? Senki nem távozik el úgy ebből a világból, hogy az Isten ne szegezné neki ezt a kérdést; amely nem általánosan, hanem olyan személyességgel hangzik felénk, amely számadásra és válaszra kényszerít. A nagy dán filozófus és teológus (Kierkegaard) a személyes, élő hitet kéri számon a történelmi egyházakon. Műveiben a névleges keresztyénség kritikáját fogalmazza meg: „A hit nem elméleti tudás, hanem valóságosan átformál és kötelez. Jézus Krisztus vagy feltámadt a halálból, vagy nem; vagy a mi bűneinkért halt meg, vagy nem: de ha Ő a Megváltó, akkor ez a hatalmas tény mennyei erővel hatja át az életünket. Nem az a kérdés, hogy a megváltás valós-e (mert bizonnyal az!), hanem hogy számodra valóság-e?”
2Királyok 2
408. dicséret

A mai gondolatok „tanítói” jellegűek. Az ötezer ember megvendégelésének csodája kapcsán felmerül a kérdés, hogy a ma embere hogyan viszonyul a bibliai csodákhoz? Sokan azt állítják, hogy itt nem valóságos eseményről van szó, hanem jelképesen a közösségteremtés, irgalmasság, szegényekről való gondoskodás kifejezéséről. Mások szerint valóságos eseményről van szó, csak meg kell találni a csoda mögött az eredeti történetet. Ez a megközelítés is tagadja a csodát: egyszerűen az történt, hogy az itt szereplő zarándokoknál volt kenyér és hal, és ezt megosztották másokkal. Jézus itt csak szervezi az eseményeket, amely a tömeg miatt hatásos történéssé lett, és ezt az evangélisták csodaként adták tovább. Mi ezek ellenében hittel valljuk, hogy itt messiási jel történt: Jézus Krisztus Istenként cselekszik. A kenyérszaporítás teremtés. Ő képes újjáteremteni is. Ő a megígért Megváltó!
2Királyok 1
99. zsoltár
 

A Sátánról csak annyit mondjunk, amennyit az Ige kijelent nekünk, de azt vegyük komolyan. Bennünk és körülöttünk számos jele van a Sátán és serege „hatalmának”. Minden félelem, indulat, gyűlölet, rögeszme, megszállottság, betegség, ámítás, konfliktus, ügyeskedés mögött a nagy „szétdobáló” rejtőzik, aki az isteni rendet minden területen megbontja. A modern ember tévedése, hogy mitológiai alakká és pszichiátriai esetté hazudjuk a Sátánt, de nincs pirula, amely segítene a megbomlott emberen, legfeljebb enyhíti a tüneteket; miközben sem a poroszos nevelés, sem a reformpedagógiák nem tudják kezelni a „fölös” energiával telített gyermeket; és nincs jól funkcionáló társadalom, mert fölénk nőnek a legalapvetőbb problémák. Tehát nálunknál nagyobb valakivel van dolgunk, így csak nála is nagyobb segíthet rajtunk: az erős Isten, aki azért küldte el Fiát, hogy az ördög munkáit lerontsa. Tény, ez nem tudományos felelet, nem modern; a világ számára megbotránkoztató, de ez az Ige felelete: nincs önmegváltás, csak megváltás!
1Királyok 22
52. zsoltár
 

Minden ember keresi azt a területet, ahol ő lehet az úr. A sok trónkövetelő gyakran ütközik, és egyre elviselhetetlenebb az élet, míg végül mindegyiküket legyőzi a náluknál nagyobb úr, a halál. Pedig egyetlen Úr uralkodik valójában, aki Jézus Krisztusban mindenki szolgájává lett, egészen a keresztig, ebben mutatva meg hatalmát: „Szolga csak egy van, az Isten, és uraktól nyüzsög a végtelenség” (Weöres Sándor). „Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2,11). Lukács a nyolcadik fejezetben mesteri fokozással adja hírül ezt: Jézus Krisztus Úr a természeti erők felett (lecsendesíti a tengert), a megszállottság felett (meggyógyítja a Gadarait), a betegségek felett (vérfolyásos asszony) és a halál felett is (Jairus lányának feltámasztása). Jézus a feltámasztás csodája után „munkaterápiát” alkalmaz, mert azt kéri, hogy ne ámuljanak, hanem adjanak enni a leánynak. Életünk bizonyos eseményeit nem töprengve kell „feldolgozni”, hanem egyszerűen dolgozni kell, és bízni a halált legyőző Úrban.
1Királyok 21
19. zsoltár

Jairus lányának halála és a tizenkét éve vérfolyásos asszony története egymásba fonódik. Gyökössy Endre szerint vannak hirtelen összeroppanó és cseppenként elvérző életek. Az utóbbi a gyakoribb. Jól vagy? Te hol vérzel? Hol vérzett el a mosolyod, az örömöd, az ifjúi lendületed? Néha fellázadunk a lassú „kivérzés” ellen, és orvosért kiáltunk: akaraterő, sport, társaság, ital, futó szerelem, kávéház, fogadkozás, gyógyszer. Amikor rádöbbenünk, hogy senki emberfia nem tud gyógyulást adni (43), akkor van esélyünk az élő hitre, és a valóságos gyógyulásra.
1Királyok 20
151. dicséret

Nincs félelmetesebb a megszállott embernél. Az ilyen ember mindenre képes, akár egy nemes ügyet képvisel megszállottan, akár megszállottan dolgozik, vagy megszállott szenvedélyességgel szeret; sőt a Krisztus ügyét is lehet megszállottan képviselni. A mai gadarai megszállottakat tehát nem az ideggyógyintézetekben kell keresnünk, hanem ők azok, akik a mindennapi életet uralják: üzletekben, bankokban, sportpalotákban, lokálokban, előadótermekben, teológiákon…. A gadarai megszállottat nem lehetett megkötözni, mert minden láncot szétszaggatott, ahogy a ma emberét sem lehet lekötni semmiféle ingerrel, és kielégíteni bármiféle eredménnyel: a létező összes határt feszegetjük!!! A modern ember legnagyobb tévedése, hogy a Sátánt (és seregét) mitológiai alaknak tartja, és orvosi – pszichiátriai esetté korcsosítja, de nincs semmiféle pirula, ami az ember megszállottságát gyógyíthatná. Az egyetlen gyógyulás a megváltás: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög munkáit” (1János 3,8).
1Királyok 19
18. zsoltár

Jézus igaz Isten és igaz ember volt egyszerre. Ez a kettős, isten-emberi természete lesz láthatóvá a tenger lecsendesítése során. A hajóban elalszik, bizonyára elfáradt: ismeri  az alvás szükségességét. Emberi természetéről máshol is vallanak az evangéliumok. Jákób forrásánál megszomjazva szólítja meg a samáriai asszonyt (János 4,6). Betániából elindulva megéhezett (Márk 11,12). Lázár sírjánál könnyekre fakadt (János 11,35). Ugyanakkor isteni természete is hatalmas bizonyságot nyer ebben a történetben, mert amikor hirtelen ráront a vihar a Genezáreti tóra, és a tanítványok kétségbe esve küzdenek azért, hogy úrrá legyenek az elemeken; Ő a hajó hátsó részében, a vihar ellenére nyugodtan tovább alszik. Micsoda hatalom. Jézusban a menny békessége uralkodott, ezért az Ő nyugalma nem függ a háborgó körülményektől; sőt hatalmával csendre parancsolja a tengert, amikor a tanítványok végül erre kérik. Kicsoda Ő? (25). Ez  döntő kérdés! Ha Ő számomra az Isten Fia, Megváltó, akkor Ő képes az én életem viharait is lecsendesíteni, sőt a viharok ellenére is békességet ajándékozni a szívembe.
1Királyok 18
31. zsoltár
 

Naponta könyörgök gyermekeim élő hitéért. A mai Ige is erre bíztat. Jézus e világban családban született, volt apja és anyja, és voltak testvérei. A család Isten akarata szerint az emberi társadalom nélkülözhetetlen sejtje. Jézus családjának tagjai azonban nem test és vér szerint lehetünk, hanem hit által. Ez az Ige azonban nem arra bíztat, hogy hátat fordítsunk meg nem tért, vér szerinti szeretteinknek (ez soha nem lehet Istennek tetsző gondolat), hanem arra indít, hogy hitelesen hívő élettel legyünk bizonyságul mellettük, és ne szűnjünk meg könyörögni érettük!
1Királyok 17
63. zsoltár
 

Isten világosságában él az ember, amikor minden élethelyzetben meglátja azt, amije van, és azt meg tudja köszönni az Úrnak. Az ilyen ember még a legnyomorultabb állapotában is látja, hogy neki mije van. Akinek tehát van, azaz mindenkor tudja, hogy mit köszönhet az Úrnak, az még többet kap, mert az ilyen ember gazdag ember. Aki azonban örökké elégedetlen, pedig sokért adhatna hálát, attól az is elvétetik, amije van, mert nem hálával élt javaival, sőt úgy élt, mintha azokat nem kapta volna.
1Királyok 16
112. zsoltár
 

Jézus Krisztus a magvető. A magvetés az igehirdetés számos módja. Isten az övéit eszközként használja a magvetésben; akiknek feladata csupán a hűséges magvetés mindenfelé, mert a termés felülről adatik (9). A négyféle termőtalaj nem csak az Igét négyféleképpen fogadó embertípus, hanem még inkább egy ember különböző állapota hitének fejlődése során. A mag pedig az a titokzatos energia, amely megfelelő körülmények között növekszik, szárba szökken, és termést hoz, százszor annyit. A mag adatik. Magot készíteni nem tudunk. A magban élet rejtőzik, ezért a mag Isten teremtő és újjáteremtő hatalmának valósága. A magvetés során minden a termésért történik; azért, hogy amit Jézus Krisztus mondott és tett, az magként bekerüljön a szívembe, és ott elkezdje az életet munkálni bennem. Jézus Krisztus azért jött, halt meg és támadt fel, hogy olyan gyümölcsöt teremjünk, amire magunktól nem vagyunk képesek, csak az Isten Lelke által!
1Királyok 15
69. zsoltár