Rudolf Bohren hangsúlyozta, hogy Jézus nem a halottak eltemetésére, hanem azok feltámasztására adott hatalmat övéinek. Ezzel a jelek nélküli keresztyénség kritikáját fogalmazta meg. Igénkben a jézusi bíztatás nem azért hangzik el, hogy jelekben szegény keresztyénségünket megnyugtassa, hanem azért, hogy a „sikereikben” lelkesedő tanítványokat alázatra intse: össze ne tévesszék a jeleket Isten országával,  és a jelek el ne takarják előlük a jeladó Krisztust, hiszen nem minden jel származik Istentől (Máté 7,22-23). Ezért a krisztusi jelekért könyörögni kell, hogy az Úr ma is mutassa meg általunk hatalmát. De a jelek nem jelentik azt, hogy rendelkezünk Isten ereje felett, mert a jelek mindig kegyelmi állapotra és Krisztusra szorultságra utalnak. Ne felejtsük, hogy Pál nem jelet kapott, hanem maradt benne a „tövis”, hiszen „sok nyomorúság által kell nekünk Isten országába bejutnunk” (Cselekedetek 14,22).
2Királyok 9
4. zsoltár