Csajkovszkij vall arról, hogy milyen gyötrődést jelentett számára a fő téma megtalálása, de amikor megadatott ez a dallamsor, akkor egyszerre kész volt fejében az egész zenemű. Az alkotáslélektan ezt az élményt megvilágosodásnak nevezi („illuminatio”). Ez fontos mozzanat mai Igénknél is. Jézus Krisztus nem elrejtett lámpás. Isten Őbenne mindenki számára látható módon vallott a világ iránti szeretetéről. De hiába világít a lámpás, ha beteg a szem, és nem érzékeli a fényt. A szem olyan a testen, mint az ablak a házon: kiűzi a homályt a szobából, ha elhúzzák a függönyt. Nem a szem hozza létre a világosságot, csak érzékeli és beengedi Krisztus világosságát az ember „belső világába”; de a szemen letagadhatatlanul tükröződik az ember belső állapota (34). Ilyen értelemben „lámpás” a szem. A testi és a lelki látás párhuzamba állítható, és a sokféle „szembetegség” a lelki látásnál is jelentkezik. A szemünk a bennünk lévő világosság áldott eszköze, de ha nem a világosság felé fordulunk, egész testünk sötétségbe borul (35). Jézus Krisztus világossága azonban teljesen átjár, és nemcsak kiűzi belőlünk a „homályt”, hanem a legrejtettebb sarkokat is megvilágítva, ragyogó lámpássá formál bennünket. „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok” (Lukács 10,23).
2Királyok 15
7. zsoltár