Max Frisch regénye, a „Homo Faber” arról szól, hogy a rejtegetések, elhallgatások, csúsztatások, számítások, az életünkön és világunkon való uralkodni vágyás (a kalkuláció) miként bosszulja meg magát, mert felszínre bukkan minden takargatott dolog, amely katasztrófához vezet. Az emberre jellemző a bujkálás. Már Ádám elkezdte ezt: elbújik és magyarázkodik, vádaskodik, miközben becsapja önmagát. Te miféle „bokorban” bujkálsz, mit takargatsz? Isten néha megrázza a bokrot, értünk! A mai Ige féltő, de határozott szeretettel üzeni, hogy amit eldugunk az Úr elől, azt Ő napfényre hozza a végítéletkor, amit viszont előhozunk, azt Jézusért elveti. Amit eldugunk, az megmarad, amit odaadunk az Úrnak, az nincs. Ezért volt a Golgota. Az Úr leleplez, megtisztít és elküld, mert azt bízza tanítványaira, hogy amit Ő nekik „megsúg” (megüzen Igéje által), azt feltámadása után fennhangon hirdessék.
2Királyok 17
83. zsoltár