Egy ismerősöm szabad idejében hegyet mászik. Többször került már életveszélybe, és barátai fagytak halálra a csúcsokon. Mégis kellenek a „csúcsok” – állítja továbbra is! Annyit beszélnek ma a „csúcsélményekről”. Sokan felemelő élményekre vágynak, és ha nincs, mesterségesen gyártják őket. Mélyen van az, aki magasra vágyik. A csúcsról többet látunk, rálátunk dolgokra, és átlátunk dolgokat. Jézus felviszi három tanítványát egy hegyre. Vele a hegyen lenni valóban csúcsélmény, józanul, rajongás nélkül. Hol keressük életünk csúcspontjait, ezt a „csúcsélményt”? Miket nevezünk életünk csúcsainak? Tény, hogy lehetnek nagy csúcsok az életben, de vigyázzunk, mert hatalmasat lehet zuhanni onnan. Csak egyedül Jézussal mehetünk fel az élet valódi csúcsára. Ezért vesz most is maga mellé bennünket.
2Királyok 3
3. zsoltár