AZ ÚJ VILÁGKORSZAK KEZDETE. Az ezer esztendő az emberiség történetének végső lezáródás előtti korszaka. Ennek az utolsó szakasznak jellemzője, hogy benne kiteljesedik Isten üdvakarata, amely ott volt e világ első korszakában, egészen a bűnesetig, és ott lesz az utolsó korszakban is. Ez azt jelenti, hogy Isten már ebben a világban helyreállítja eredeti teremtési gondolatát, azt nem hagyja az örök üdvösség földöntúli beteljesedésére. Erre a korszakra az jellemző, hogy Krisztus uralkodik az övéivel, nem uralkodik a gonosz és annak serege.* Ez a korszak minden népre kiterjed, a Krisztusban, és nincs meghatározva e világ egy konkrét helyszíne annak megvalósulására. A legfontosabb üzenet azonban az, hogy ezt a korszakot az Isten hozza létre, nem emberi nevelés, erőfeszítés, haladás, technikai fejlődés, vagy bármiféle eszme, hanem egyedül az Isten. Csak könyöröghetünk ezért! A hívő ember életében azonban a feltámadott Krisztussal való közösség már most megelőlegezi ezt a korszakot. Bárcsak minél több valósulna meg ebből a korszakból, már most, bennem és általam!

Jób 34,1-15

23. zsoltár

* Ez a korszak nincs „kiszínezve”, mert itt a boldogság forrása mindenekelőtt a megváltó Krisztussal való közösség, és nem az „édeni” állapotok visszatérése. 

A BOSSZÚÁLLÁS NÉLKÜLI, VÉGSŐ GYŐZELEMRŐL. Aki az Úrral akarja összemérni erejét, az belepusztul (20-21). Vigyázzunk, nehogy mi is azok közé tartozzunk, akik az Úrral akarnak szembeszállni, és ezt „kegyességük” álcájában észre sem veszik. Isten legyőzhetetlen, és azok is, akik Őbenne bíznak! Eljön majd az a nap, amikor nyílt harcra kerül sor Isten és a gonosz között, a Bárány és serege (11-16), valamint a fenevad és serege között (17-18). Ezért imádkoztunk! Eddig a gonosz tombolt gyilkos hatalmával, most végre a menny is megmutatja hatalmát, másként, mint a golgotai kereszten. Ami ott, a kereszten megtörtént, az itt, testi szemekkel is láthatóvá lesz: ahogy végérvényesen kudarcot vall minden istentelen hatalmasság. Ugyanakkor láthatóvá lesz a megnyílt ég, az Isten Fia, a hű és igaz (11), félre nem érthetően megszólal az Isten Igéje! Végre egyértelművé válhat az Ige üzenete, a kegyesség nagy vacsorává lesz (17), és a Királyok Királya, Uraknak Ura végérvényes győzelemmel szüntet meg minden rosszat. Olyannyira, hogy amit az első keresztyének, szenvedéseik, gyötrelmeik elégtételeként vetítettek előre, abból itt már hiányzik minden bosszúvágy (15).

Jób 33

206. dicséret

A VALÓSÁGOS ÖRÖMRŐL – 1. Örömöt és biztonságot ajándékoz az a tudat, hogy a dicsőség és a hatalom egyedül az Istené, nem gonosz hatalmaké és nem az emberé; ez az Isten pedig a mi Istenünk (1). – 2. Örömöt okoz az a tény, hogy van igazság, igazságosság és ezekből fakadó döntés és ítélet. Örömteli üzenet, hogy ez az igazság nem a miénk, hanem az Istené. Ő azonban megítél minden hitetlen, hűtlen és érdekeken alapuló összekacsintást, összeborulást, lefekvést; főként pedig számon kéri szolgái vérét (2). – 3. Örömöt okoz az a reménység, hogy egykor mi is megérkezünk a mennyei istentisztelet Urat dicsérő gyülekezetébe; akár kicsik voltunk, akár nagyok, már nem számít ott. A lényeges csak az lesz, hogy az Úr áment mond dicséretünkre, mert előtte kegyelméből igent mondott egész életünkre, noha az is sok hiánnyal terhelt volt, még hívő emberként is. Ez a megérkezés mindennél jobb lesz és erőt ad itteni életünk minden küzdelmében, száműz minden szomorúságot, de a bajban is örvendezővé tesz (3-5). – 4. Örülünk, mert az Úrral való találkozás nagy vacsora, lakodalom, bőség (7-8).

A HASZONLESŐ HATALOMRÓL. Elbukik az a hatalom, amely dicsőségesnek látszik, de tisztátalan és utálatos: egyetlen napon jönnek majd rá a csapások, a sírás és a gyász (4-8), azokkal egyetemben, akik vele együtt kacérkodtak. A nagy és erős egyetlen óra alatt megsemmisült. Az Ige külön kiemeli a hatalomnak azt a fajtáját, ami kereskedésből, profitból, pénzből származik. A haszonvágy fűtötte hatalomról nyomatékkal beszél itt az Ige; arról a gőgről és hamis biztonságról, amit a pénz birtoklása okoz; arról a lelkületről, amely nem „két kezével” dolgozik, hanem spekulál, miközben a profit soha nem elég; ezzel együtt óhatatlanul rászed, kihasznál, becsap másokat (11-20). Ahogy a malomkövet a vízbe vetik és az óriási hullámokat vetve eltűnik a mélyben, úgy süllyed el minden evilági hatalom és gazdagság: - elmúlik és megítéltetik. Nem a hatalom és a pénz a rossz önmagában, hanem az a lelkület, ahogy az ember mindezekkel él. Mivel az ember csak nagy ritkán tud ezekkel jól élni, jobb, ha kerüli az Úr népe ezeket!

Jób 31,24-40

267. dicséret

A PARÁZNASÁGRÓL. A vörös fenevad a Római Birodalom. A mindenkori Római Birodalommal, a világi hatalommal folyton „paráználkodnak” a föld királyai, népei, mert mindig kell a „hírnév, nő, család, jószág, test, világ” (2). A paráznaság itt a legkisebb pozícióért, hatalomért vállalt szolgalelkűség. Ezt jelképezi a fenevadon lovagló asszony. A tényleges szexuális bűnök is bűnök, de nem is hasonlíthatók ehhez a sokkal elvtelenebb paráznasághoz. Bűn és bűn között nincs különbség az Isten előtt és az üdvösség tekintetében, de igenis van különbség e világ nyomorúságainak forrását illetően (5). Minden utálatos emberi viselkedésnek, egymás böködésének és kínzásának szülőanyja ez a parázna, mindig többet és a maga igazát akaró lelkület.* Mi „kegyesek” is ilyen „paráznák” vagyunk, amelyből a Bárány minket is, tényleges megtérésre hív.

Jób 31,1-23

462. dicséret

* Ez a paráznaság istentelen, ahogy a fenevad feje is tele van istenkáromló nevekkel. Ez a parázna lelkület főként Isten népét kísérti, akik tisztán akarnak megmaradni minden összefonódástól. Aki kívülről nézi azt a sokféle paráznaságot, amiben egykor esetleg maga is részt vett, az elborzad, csodálkozik annak láttán: milyen rettenetes, nyomorúságos, halálos, mindez (6). Ezeknek a hatalmaknak közös jellemzője, hogy a gonoszban egyet értenek, noha egymás ellen is acsarkodnak, érdekeik szerint, mindig a nagyobb előny felé húzva; de a Bárány ellen egy véleményen vannak (13-14). Be lehet azonosítani a szarvaknak megfelelő római császárokat (16), de ma erre semmi szükség, az üzenetet illetően, mert itt most rólunk van szó, mai hatalmakról, mai paráznákról, akiket az Úr, a Bárány ma is megtérésre hív.

AZ ISTEN HARAGJÁRÓL 2.* Mi az ítélet? Egy képpel érzékeltetem. John Steinbeck, „Édentől keletre” című regényéből készült egy remek film, amely a Kain és Ábel történetének mai feldolgozása, Kain nézőpontjából. A záró jelenetben a haldokló apa és „tékozló fia” éppen egymásra találnak, amikor a pénzért buzgólkodó betegápoló nővér megzavarja őket egy semmiséggel; a legszentebb, legintimebb pillanatot teszi ezzel tönkre. Ekkor a fiú azt mondja ennek az illetéktelen betolakodónak: elég volt, kifelé! Ez az ítélet, Isten kimondja, elég volt a bűn ámokfutásából, miközben felragyog mindenki számára az Úr nyilvánvaló dicsősége. Az örökkön-örökké élő Isten haragjáról van szó (7). Ez a harag jogos, tényleg elég volt: köszönjük, hogy érdemben közbelépsz Urunk! De Te lépj közbe, mert mi gyarló indulattal csak bosszút állni tudunk. Köszönjük, hogy nem a haragod örök, hanem Te magad vagy örök, aki örök haragodat Krisztusban elrendezted, hogy rajtunk könyörülhess. Köszönjük, hogy mi nem káromolunk a harag idején sem (21), hanem vallhatjuk: igen Uram (7), igazad van Uram. Köszönjük, hogy haragodban ott van irgalmad, sőt könyörületed jele, ha végérvényesen azt mondod, hogy elég volt!

 * Az Isten haragjának hét pohara Isten igazságos ítéletét zúdítja a világra (5-7). Rettenetesek ezek a csapások, de mégis azt kell mondanunk, igazad van, Urunk (7). Nem elsősorban azért, mert elégtételt adsz, a Krisztus ügyéért vértanúságot vállalóknak (6), hiszen még ők is, mindnyájan, haragodra lennénk méltók, hanem azért, mert végre azt mondod, a bűn hatalmát látva: elég volt!

AZ ISTEN HARAGJÁRÓL 1. A hét angyal hét aranycsészét kap, telve az Isten haragjával (7). A látomás hangsúlyozza Isten dicsőségét (8). Ez a dicsőség láttatja igazán az ember romlottságát; hiszen Isten tökéletességének fényében látszik igazán, hogy kik vagyunk és milyenek vagyunk. Ez a látomás azt is hangsúlyozza, hogy joggal haragszik az Isten (16,7). Elég, ha csak a mai nap történéseire gondolunk, mennyi tisztátalan gondolat, gyűlölet, csúsztatás és hazugság történt csak ma körülöttünk és általunk. Mindezek csúcsa pedig az, hogy az ember minden mocskát a másikra keni, hárítunk folyamatosan, egészen az Istenig! Minden tisztát és szentet bemocskolunk. Isten haragja joggal mondja: elég volt, eddig és nem tovább! Urunk, mondd mielőbb, mert sokan nyögünk saját és mások gonoszsága miatt! Köszönjük, hogy Krisztusban már elkezdted mondani, hogy elég volt!

Jób 30,1-15

22. zsoltár

A MENNYEI VILÁGRÓL. A „győztesek” egy üvegtenger-félén állnak és dicsérik az Istent (3-4). Lám, Isten haragjának beteljesedését megelőzi a győztesek biztonsága. A győztesek nem a maguk erejéből győztek, hanem Isten érthetetlen kegyelme tette őket győztessé. A gonosz feletti győzelem sem az ő érdemük. Isten hatalma győzte le a fenevadat, de adott erőt övéinek is, hogy megálljanak a gonosz kísértései előtt. Az üvegtenger kifejezi azt, ami elmondhatatlan emberi szavakkal. Ilyen a menny: nincs mit titkolni, minden látható és kimutatható, mert nincs mit szégyellni, minden érthető, ugyanakkor nem hullámzó, nem változékony, hanem egyenes és kristálytiszta, mint az üveg. Isten dicsérete, mint az emberi élet értelme, itt már valóság. Olyan ez, mint amikor valaki a szerelmesének énekel, őszintén, önként, szívből! Isten haragjának beteljesedésekor pedig jusson eszünkbe, hogy ez a harag valójában Jézus Krisztus keresztjénél teljesedett be. Itt, a harag hét kelyhének kiöntésekor csak világossá lesz, mit szenvedett el az Úr miattunk, érettünk, helyettünk. Ő engedte, hogy mi győzzünk (1-2).*

Jób 29

116. zsoltár

* Hét angyal készül kiönteni Isten haragjának hét poharát. Ez az utolsó hét csapás, amellyel beteljesedik az Isten haragja (1). Előtte azonban a győzteseket látjuk, azokat, akik legyőzték a gonoszt (2).

Vegyük komolyan az ítéletet, de ne féljünk, hanem közeledjünk Istenhez, mert Ő már közeledett hozzánk. Isten nem halált, hanem életet akar, ezt egyértelműen kijelentette Jézus Krisztusban. Őrá tekintve lehetünk állhatatosak, és nem a magunk erejéből; Őrá tekintve nem kell szoronganunk, még az ítélettől sem; sőt Őrá tekintve mindenkire reménységgel tekinthetünk. Az ítélet kapcsán köszönjük meg azt is, hogy e világ sok „mocskát” az Úr nem hagyja szó nélkül, és nem is engedi egy határon túl tobzódni. Aki az Úrban van, erős várban van, menedéket adó bárkában!

Jób 28,12-28

371. dicséret

* Mit tudunk meg Isten Igéjéből az ítéletről. – 1. Az örök evangélium hirdetése előzi meg az ítéletet, amely mindenkinek szól és az élő Istenhez hív (6-7). – 2. Az ítéletben megmaradnak az állhatatosak, ők boldogok, teljes békességre jutnak (12-13); de elvesznek mindazok, akik a „fenevadat” követték (8-11). – 3. Eljön majd az ítélet, amikor Urunk megérkezik, ez a régi világ vége és az új kezdete (14). – 5. Mindenki számára eljön a „betakarítás”, van, aki érett búzaszemekként a mennyei csűrbe kerül, mint Isten örök tulajdona, megbecsült vagyona (15); van, akit pedig leszüretelnek, és a borsajtóban megtaposnak (18-20).

Az előző fejezetekben János a gonosz seregének tobzódását látta.* Ebben a fejezetben János az Urat látja. Minden szorongás és szorongattatás egyetlen oldása csak ez: az Urat látni egyedül (Máté 17,8). - Aki az Urat látja, az a gonosz minden tombolását is másként látja, mert látja a mennyei összefüggéseket is: az üdvösséget, a mennyei világ valóságát, az Úr és Övéi győzelmét. - Aki az Urat látja, annak homlokán felragyogott az Úr neve, az Úr valósága, a legnehezebb helyzetekben is (1). - Aki az Urat látja, az annak hangját is hallja, amely mennydörgés és hárfa hangja egyszerre: jó tudni, hogy a mi Urunk szilárd, erős, nem ingatag, de ugyanakkor nincs Őnála nagyobb szeretet (2). - Aki az Urat látja, az olyan új éneket énekel, amit megtanulni nem lehet, ami adatik, csak azoknak, akik az Úr tulajdonai (3). - Aki az Urat látja, az hűséges marad, minden kísértés, és a gonosz minden tombolása között is. Itt a szüzesség ezt a hűséget jelenti (4). Tehát, lásd csak Jézus Krisztust egyedül, és kitárul előtted egy új, valóságos világ.

Jób 28,1-11

9. zsoltár

* Az előző fejezetekben János a gonosz hatalmát látta, annak seregével, a sátán, az anitikrisztusi erők és azok hamis prófétáinak minden tobzódását. A sárkány, a fenevad, a kétszarvú vadállat látomása félelmetes képekben tárta elénk rombolásukat.

A fenevad „kommunikációért felelős munkatársa” a hamis próféta. A látomásban ez a kétszarvú vadállat (11), akinek az a feladata, hogy rábírja a földet arra, hogy leboruljanak a fenevad hatalma előtt (12). Minden „rábírás” démoni!* Gondoljunk csak bele, minden indulatunk, hatalmi harcunk, konfliktusunk eme hamis próféta győzelme az életünkben. Ennek nyomán hódolunk a gonosznak, és az életünk tele van „fenemód vad”, halálos mozzanatokkal. Gondoljunk csak bele, mennyi „hamis tudomány” szóródik szét a világban manapság, ezernyi csatornán! Könyörülj, Urunk, mert fel sem fogjuk, hogy halálosan fertőzöttek vagyunk az ezernyi kimondott gondolat mérgétől (16). Milyen modern ez a látomás, hiszen arról szól, hogy a fenevad élettelen képe megelevenedik a hamis próféta beszéde által (14). Igen, lyukat beszélnek belénk, és mindent elhiszünk. Nem létező (virtuális) világ foglyai vagyunk.** Áldott dolog lehet tehát a szólásszabadság, de csak az újjászületett ember élhet úgy vele, hogy közben nem mérgez és mérgeződik halálosan. Isten Igéjének védelmében, Krisztus szeretetének foglalatában menekülhetünk csak meg attól, hogy mindenféle fenevad dolgokra rábírjanak bennünket! Nincs más esély! Figyelj az Úrra, hirdesd az Igét! 

Jób 27,11-23

39. zsoltár

* Vigyázzunk, a missziónk soha ne süllyedjen le ide!

** A virtuális világ minden nagyszerűsége ellenére igaz és döbbenetes, hogy „nem létező világ” foglyai vagyunk.

Ravasz László szerint a fenevad a rejtett, gonosz istenellenes erők megtestesülése (1). Fenevad minden hatalmasság, amely nem Istennek szolgál, nem Krisztustól várja a megváltást, és azt ígéri a világnak, amit csak Krisztus adhat. Ezért antikrisztusi. A fenevad vonásai: önimádat, nagyokat mondó száj, hatalomvágy, gonosz tettek, káromlás (5-7). A fenevad hatalma ijesztő. A sárkány (sátán) átadja neki a hatalmat, és nagy ez a hatalom (4). Csodálja őt az egész föld: minden nép, nyelv, nemzet (3). Nemcsak csodálják, hanem imádják is, azaz vallásos tiszteletben részesítik (4): „Kicsoda hasonló a fenevadhoz?”* A fenevad megsebesül, de meggyógyul, meghal, de feltámad, azaz újból és újból „megtestesül” (3). A fő kérdést is megfogalmazza az Ige (4): ki tudna vele harcba szállni? Az egyes keresztyén embernek és az egyháznak is fő kérdése ez; benne élünk a világban, kompromisszumokra kényszerülünk, és úgy érezzük, hogy legyőz, behúz, begyűr, bedarál a fenevad, mint az iratmegsemmisítő az elkapott papírlapot. Csak Krisztus hatalmasabb ennél. Jöjj, Megváltónk, segíts!

Jób 27,1-10

73. zsoltár

 * Mózes énekelt hasonlóan az Úrról, amikor kettévált a Vörös-tenger: „Kicsoda hasonló a mi Istenünkhöz?” (Zsoltárok 113,5)

Az asszony az anyaszentegyház, amelyet nagy áradattal, minden dühével üldöz a sárkány, azaz a sátán (15). Az egyháznak, aki a Megváltó Fiút, annak evangéliumát képviseli ebben a világban (18), két nagy sasszárny adatik (14), amellyel a helyére, a pusztába repül, miközben a sátán minden pusztító áradatát elnyeli a föld (16). A puszta nem a világtól való elzárkózás, hanem Istentől készített menedék a világban. A sárkány okádja a gonoszt. Valóban, árad a gonosz mindenhol. A föld azonban elnyeli ezt a pusztító áradatot, azaz a világ irigységgel, önzéssel, egymást gyötrő harcokkal teli eseményeit elnyeli az idő, egyik világi esemény kiüti a másikat. Isten népének azonban sasszárny adatik, hogy a pusztában védelmet találjon, megerősödjön, és a Fiú bizonyságtételével feltartóztassa a gonosz áradatát a világban! A puszta az Isten közelsége, ahol Isten védi, neveli, az Ígéret Földje felé vezeti népét. Vegyük észre, sasszárnyat adott nekünk az Isten, mégpedig kettőt. Egy szárny nem elég, kettő kell: biztos szárnyalás kell, lelki egyensúly és nem egyoldalúság; okosság és szelídség, ismeret és bizalom, kiválasztás és felelősség. Kár, hogy olyan sokszor magunk által készített kerékre cseréljük az „ósdinak” tartott sasszárnyakat, pedig ezek a Lélek szárnyai! Szárnyaljunk!

Hatalmas evangéliumot olvasunk ebben az Igében, miszerint a gonosz elleni harc már eldőlt a láthatatlan világban.* A gonosz bukása előre elrendelt tény. Ezért a mennyei világ ellenségeit levetették onnan (8).** De a földön is legyőzte a gonoszt az Úr: tekintsünk Jézus keresztjére és üres sírjára. A gonosz elleni harcot azonban ebben a világban komolyan kell venni, egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig. A sátán levettetett a földre, seregével együtt, hogy megtévessze az egész földkerekséget (9), ahol még tombol egy utolsót az ördög, mert tudja, hogy kevés ideje van (12). Ennek a tobzódásnak részesei vagyunk nap, mint nap, minden konfliktusban és hazugságban, minden vádaskodásban, megtévesztésben, vérontásban. A mennyben azonban teljes lett az üdvösség, ott megszűnt minden vád, harc, megtévesztés (10). Ezért a menny a vigalom helye (12). A győztes Krisztus ide vezet, itt nyit ajtót, ide irányítja tekintetünket, hogy ne csüggedjünk a földi harcban, és ne rettenjünk meg a gonosztól, mert Ő velünk van.

Jób 25

207. dicséret

* Ezt a Jelenések könyve látomása jegyzi, miszerint háború támadt a mennyben. A mennyei angyalok, Mihály arkangyal vezetésével és a bukott angyalok, a „sárkány” vezetésével harcoltak egymás ellen (7).

** Itt az Ige egyértelműsíti a látomást, mert kimondja, hogy a hatalmas sárkány, a sátán, akit ördögnek, ősi kígyónak is hívnak (9).

A napba öltözött asszony vajúdik (2), gyermeket szül (5): Fiút! A kép Isten népének, gyülekezetének vajúdására utal, miszerint csak szenvedéseken, életveszélyes próbákon át töltheti be szolgálatát az egyház ebben a világban. Ahol Jézus Krisztus „születésére”, jelenlétére várnak, ahol Őbenne hisznek, az Ő evangéliumát hirdetik, ott azonnal megjelenik a „sárkány”, amelyik mindenestül fel akarja falni a Krisztus-ügyet. Az istenellenes hatalom félelmetes, kozmikus méreteket is ölthet (4). A látomás azt is hangsúlyozza, hogy ez az Istennel, Krisztussal és így az élettel szembeforduló „ős ellenség” nagyon is reális földi alakokat ölthet. Krisztus ügye azonban győztes ügy, Ő feltámadott a halálból, Ő nem tehetetlen csecsemő, hanem Ő az egyetlen hatalom, aki, ha kell vasvesszővel legeltet, de mindenekelőtt meghalt érettünk (5). Ezért Isten népe az Ő védelme alatt áll (5). Az egyház helye a pusztában van (6): vagyis az egyház benne él a világban, áthatja a világot, de nem oldódik fel a gonosz világban. Érdemes lenne mindezeket a ma egyházának megfontolni, mert mi már minden evilági eszközt bevetettünk, a pusztát nem ismerjük és vajúdni sem tudunk a Krisztus ügyéért (Galata 4,19).

Eljön az idő, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy ki az Úr ezen a világon. A hetedik trombitaszó ezt hirdeti meg, lehull a lepel. Krisztus uralma alatt élhetünk, ezért nem kell komolyan venni a sok ideiglenes trónkövetelőt. Nincs nagyobb erőforrás ennél a bizonyosságnál: Jézus Krisztus Úr (Filippi 2,11). Nincs nagyobb lehetőség, mint ezt a tényt minél előbb elismerni, leborulni (15-16), hálát adni (17). A hetedik trombitaszó közelsége megtérésre hív (18), mert eljön az idő, amikor jogos haragja megítéli azokat, akik pusztítják a földet, háborúval, haraggal, gyűlölettel, rivalizálással, környezetszennyezéssel, erkölcsi fertőzéssel; ugyanakkor megjutalmazza azokat, akik Őt szolgálták. Bármit tettünk, haszontalan szolgák voltunk és azt tettük, ami a kötelességünk volt (Lukács 17,10), ezért nincsenek érdemszerző jó cselekedetek, de van számonkérés, ítélet és jutalom, eljön a „halottak ideje” (18).* Számunkra nem félelmetes a mai Ige záró képe (19), miszerint Isten templomából, a mennyből, a szövetség ládájából villámlás, mennydörgés, jégeső szakad a földre; - minket nem ér. Uram, könyörülj, ne haragudj, enyhülj, ragyogtasd fel krisztusi szeretetedet a mennydörgés helyett!

Jób 24,1-17

350. dicséret

*  Mindnyájan halottak vagyunk, nemcsak halandók, hanem halottak, de áldott az Úr, aki megelevenít, hittel ajándékoz meg, amely által elismerjük az Úr hatalmát. Ő az, aki hűséges szolgálatra hív és üdvözít.

A két tanú az egyház bizonyságtevő szolgálatának kifejezője (3). Ketten vannak,* mert az egyház szolgálata mindig közösségi szolgálat; ezért az egyházban egymásnak testvérei vagyunk, egymást támogatjuk, egymást kiegészítjük, mert jobban boldogul kettő, mint egy (Prédikátor 4,9-12). A tanúskodás is mindig legalább két tanú vallomásával hiteles (2Korinthus 13,1). A két tanú 1260 napig prédikál (3). Ez a szám a Jelenések könyvében a Krisztus mennybemenetele és visszajövetele közötti időszakot jelenti. A két tanú szolgálata csak „zsákruhában” lehetséges, alázattal, bűnbánattal (3). A tanúság lényege (3-4) a prófétálás, azaz Isten akaratának mindenkori hűséges képviselete a világban, mert csak ebből fakad áldás (áldás olaja) és utat mutató világosság (gyertya). A tanúság az elhajlott, nyilvánvaló bűnökkel terhelt világban rámutat arra, ami rossz, ezt figyelmeztető hatalommal teszi.** Ez a tanúság szenvedést és halált is vállal, de nem alkuszik (5-10). Krisztus követése, az Ő evangéliumáról való tanúság, bizonyos időszakokban csak ilyen határozott és bátor lehet, de még ekkor is csak az evangélium örömét és szelídségét képviselheti, azaz soha nem lehet agresszív (11-13). Nem a világot, minket mér meg az Isten, ilyenek vagyunk-e? (1)

Jób 23

349. dicséret

* Ketten vannak, mert az egyház szolgálata mindig közösségi szolgálat, soha nem magánügy; ezért az egyházban egymás hite által épülünk, egymásnak testvérei vagyunk, egymást szeretjük és támogatjuk, egymást kiegészítjük, mert jobban boldogul kettő, mint egy (Prédikátor 4,9-12). A tanúskodás is mindig legalább két tanú vallomásával hiteles (2Korinthus 13,1).

**  Ezt a prófétai tanúság olyan, mint Illésé, aki bezárta az eget és nem adatott eső (1Királyok 17,1), vagy Mózesé, aki a vizeket vérré változtatta (2Mózes 7,17-19).

Mennyei hang szól: vedd át a nyitott könyvet, Isten Igéjét az angyal kezéből (8-9). Fogd a nyitott Bibliát, neked is ez ad megoldást. Isten Igéje kezdetben édes, mert az ember meghallja a vigasztalását. Aztán az Ige keserű, mert rámutat a halálos bajra, mert előjönnek a nehéz Igék; azok, amelyek vádolnak, megítélnek, nekem jönnek, figyelmeztetnek, kiverik a pótszereket a kezemből. Az Ige keserű íze az egyház szolgálatára is vonatkozik: Isten elküldi az Övéit másokhoz, és nemcsak vigasztalni (11), hanem tanítani, vezetni, és prófétai módon feddeni! Isten Igéje végül sem nem édes, sem nem keserű, hanem életmentő és üdvözítő (10-11). 

Jób 22,21-30

353. dicséret

Egy erős angyalt látunk itt, akinek a kezében ott van a nyitott könyv, Isten szava, végzése: tanítása és evangéliuma. Ez az angyal ott áll a tenger és a föld fölött (2). Szivárványszerűnek látja ezt az angyalt János, különösen az arcát (1). Az angyal mennydörgő hangon szól, de ezt a dörgedelmes hangot nem kell lejegyezni, mert a nyitott könyvből megszólaló isteni hang nem dörgedelmes, hanem örömteli hang, nyitva mindenki felé (3-4). Az angyal ott áll tenger és föld fölött, Isten nyitott szeretettel teli (nem dörgedelmes) Igéjével a kezében, hirdetve, hogy Isten szava fölötte van e világnak, időnek, minden változásnak. (5-6). Az autópályán úgy suhantunk ma Budapest felé, hogy végig szivárvány ragyogott előttünk. Isten Igéje, evangéliuma, Krisztus felette van mindennek; minden történésnek, mennydörgésnek, időnek. Ez az evangélium a miénk!

Jób 22,1-20

185. dicséret

Hányan, de hányan élik át az „alvilági erők hatalmát” a jóléti társadalmakban, ahol az embernek van ideje és lehetősége szembenézni Isten nélküli életének ürességével. Az ember próbál menekülni a gyötrelmek elől „gyilkos” hétköznapi, hatalmi harcokba, lopott vagyonokba, testiségbe, hamis és életveszélyes „vallásoskodások” sorába (20-21); de ezek nemcsak hogy nem segítenek, hanem halálos próbálkozásokat jelentenek sokaknak (15). Nézzük tehát az ítéletes fokozatokat: pusztuló teremtett világ; a jólét ellenére is megkötözöttség és gyötrelmek; menekülés pótszerekhez; végül sokak testi halála. Isten ezekkel a történésekkel mégis hív! Evangélium az, hogy a négy pusztító angyal az engesztelést jelentő mennyei oltár nagy szarvától indul el (4). Minden rettenete ellenére (15-19) bátorításként szólal meg ez az Ige; megtérésre hív, minden Isten nélküli hiábavalóságból (20). Vedd észre, rajtad van az Isten keze, de ez a megváltás jele, irgalmának pecsétje – gyötörhet az ellenség, de nem bánthat (4), nem győzhet le; sőt eljön az idő, amikor vége lesz mindenfajta gyötrelemnek. Egyetlen gyógyulás létezik: bizonyos vagy afelől, hogy ott van az Ő irgalmának pecsétje a homlokodon (4).* Ez a gyógyító bizonyosság tényen alapul, Krisztus feltámadott!

Jób 21

348. dicséret

* Ezzel az üdvbizonyossággal a szívedben a gyötrelem sem bánt. Ez a bizonyosság véd, óv, teljesen meggyógyít, minden testi és lelki bajtól megszabadít, vagy azokat elhordozhatóvá teszi.

Az Istentől elszakadt embervilágon fokozatosan láthatóvá lesz valóságos állapota. A teremtett világ pusztul, fokozatosan démonizálódik a világ. „Alvilági” erők (2), mint valamiféle sáskák tarrá rágják az emberi életeket (3-4); és mint valamiféle skorpiók, gyötrik őket (5).* A skorpió csípése nem feltétlenül halálos, de gyötrelmes. Az embereknek mindenük megvan, de gyötrődnek, halni vágynak; szaggat a lelkük, az agyuk, ezáltal a testük; nincs kimutatható bajuk, és mégis valami halálosan nem jó, valami kibírhatatlan (6). A démonizálódás legtipikusabb jele, hogy itt minden harcra hív, nem számít a szemet csípő füst, sem a félelmetes sötét (2), sem mások fájdalma (10): itt mindenki csak magával foglalkozik. A démonizálódott, Isten nélküli embervilág festménye a sáskák ábrázolása. A sáskák olyanok, mint a harcra felkészített lovak, arany koronával, páncéllal, harapásra kész fogakkal, csábító sörénnyel, másokat leterítő farokkal; de arcuk emberarc (7-10). Jaj nekünk, Isten nélkül jaj nekünk, és ez még csak az első jaj (12). Jöjj, győztes, feltámadott Urunk, vedd birtokba ezt a világot, könyörülj, állítsd meg a pusztulást!

Jób 20

186. dicséret

* Ezeknek az erőknek eredete az ezékieli próféciából világos, mint csillag hullott alá egy bukott angyal a mennyből (1).

Isten szava halk és szelíd (1Királyok 19,12), de soha nem erőtlen, hanem mindennél nagyobb hatalom. Ez a szelíd hatalom megérint; nem csak simogatva, hanem felrázva is. Ezt olvassuk itt. Az angyalok megfújják az ítélet trombitáit, és természeti csapások érik a szárazföldet, a vizeket, az égboltot. A természet felett „uralkodhat” az ember, de mindig tudnia kell, a világ Ura az élő Isten, az ember csak művelésre és őrzésre kapta azt. Elfelejtettük az Urat, félreértettük a feladatot, felelőtlenül uralkodni kezdtünk. Ezért, noha folyamatosan szól az Úr, egyszer csak megráz! A csapás azonban mindig harmadrészt érint, kétharmad rész kíméletet nyer. Ezek a csapások figyelmeztetések, megtérésre, megmenekülésre hívnak. Isten ítéletében ott van a kegyelme, amely kicsírázik és körülfogja az ítéletet. Ezek a csapások Isten világmegváltó tervének részei. Isten ítélete rádöbbenti az embert, hogy milyen kicsiny, és csak az Úrhoz menekülhet (Zsoltárok 11,1-2). Ürömmé tettük az életet, Isten azonban a feltámadott Krisztusban kinyilvánította, hogy örömöt akar. Ma is szól, megráz, ébreszt, hív! Mi kell még?!

Jób 19,21-29

356. dicséret

Gondoljunk bele, mennyi tévesztés terheli az életünket, sőt a cél rossz, amire ráirányítjuk az életünket. Ez a bűn: céltévesztés; amelyből „halálos feszültségek” fakadnak. Az utolsó pecsét feltörésével megkezdődik a helyéről kimozdult világ megítélése. Isten ítélete azonban több annál, mint hogy megítéli a bűnt. Az ítélet valójában a világ Isten akarata szerinti helyreállítása, hogy végre újra érvényesüljön az Isten életet adó igazsága. Ezt az ítéletet imádságos csend előzi meg (1). Jó illatú füstként száll az Úrhoz a szentek imádsága (Zsoltárok 141,2). Ezt ne felejtsük el: az ítéletet a mennyben imádság előzte meg; a kificamodott embervilágért való imádság (3-4). Amikor a kificamodott végtagot helyrerántják, az fáj. Vannak olyan „romos házak”, ahol a régit alapig el kell takarítani, hogy felépülhessen az új. Erről van itt szó (5). Isten ítéletében ott van a kegyelme. Nagypéntek és húsvét így tartoznak össze, a kereszthalált követte a feltámadás. Trombitálj Uram (6), hogy összetörjön a régi és feltámadjon az új! Felfoghatatlan ítéleted és kegyelmed: a te Fiad tört össze, hogy mi gyógyulhassunk (Ézsaiás 53,6).

Jób 19,1-20

343. dicséret

Mit tudunk meg itt az üdvözültekről? – 1. Ne legyünk szűkkeblűek, hiszen megszámlálhatatlanul sokan vannak az üdvözültek, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; megtisztultan, fehér ruhában és győztesen álltak ott (9). – 2. Az üdvözültek győztesek. Ez a győzelem az Istené, amit Krisztusban hozott el, ezért ez a győzelem nem a másik feletti győzelem, hanem a halál feletti győzelem; nem az ő győzelmük, hanem nekik ajándékozott győzelem. Az üdvözültek, hálaadó kiáltásukkal elismerik ezt, örvendeznek efelett, és nincs a szívükben bosszúvágy (10). – 3. Az üdvözültek bekapcsolódnak a mennyei istentiszteletbe, amely imádja az Istent. Leborulva elismerik, hogy minden az Istené (11-12). Ez a leborulás az emberi élet legnagyobb „kielégülése”; odaát ez már boldog tapasztalattá lesz. Az ember nyomorúsága éppen abban van, hogy minden más előtt leborulva keresi a kiteljesedést, és csak nő az űr és a baj. Ezzel nem becsülünk le semmit, ami itt „jó”, de belátjuk, hogy itt semmi sem maradéktalan, csak pótszer, ahhoz képest, amit az Isten adhat (16-17).* Nagypénteken megnyílt az ajtó az üdvösségre!

*  – 4. Az üdvözültek nem kiérdemelték az üdvösséget, de üdvösségüknek már a földön látható gyümölcse volt az, hogy szenvedést vállaltak; nem azzal, hogy elhordozták az emberlét mindenkire vonatkozó kínját; hanem ennél többet vállaltak, az Úr Igéjéért (14). Odaát mind az emberlét testi-lelki kínjai, mind az Úr Igéjéért vállalt szenvedések megszűnnek (16-17).

A négy angyalnak megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, már ugrásra készek, és alig bírják féken tartani jogos haragjukat (1-2). Az ötödik angyal rájuk kiált, hogy ne ártsanak még senkinek és semminek (3). Először az Úr elkülöníti, elpecsételi magának az Övéit. Ezeknek száma, csak Izráel törzseiből tizenkétszer tizenkétezer, azaz száznegyvennégyezer (4-8). De jó beleolvasni a holnapi Igébe is, miszerint mi is a „lelki Izráelhez” tartozunk, Isten népéhez, a Jézus Krisztusban, amelyet minden nemzetből, nagy sokaságban választott ki magának az Úr (9); így nekünk sem árthat Isten jogos haragja. Mi is az Ő védelme alatt állunk az eljövendő harag idején, noha mi sem vagyunk különbek ezeknél, ám Isten kegyelme könyörült rajtunk is, kiválasztott, újjászült, elpecsételt minket. A Szentlélek által ihletett sorokat olvasva az a gondolat is megfoganhat bennünk, hogy ezekben a fejezetekben a legszembetűnőbb a Szentírás emberi oldala: mintha a sértett emberi harag lett volna felvetítve Istenre.* Urunk, óvj meg minket attól, hogy a saját indulatainkat összekeverjük a Tiéddel! Nekünk az a feladatunk, hogy ne ártsunk, hanem könyörüljünk (3). 

* Akadt református igehirdető, aki ki merte mondani ezt is: „Az átlagos keresztyén úgy gondolja, hogy Isten a megsértett erkölcsi világrend címszava alatt kezeli a bűnkérdést. Isten szent világrendet állított fel. Az Ő dicsőségét nem lehet büntetlenül meggyalázni. Aki ezt a tündöklő rendet megrontja, ott az isteni harag odacsap, és jaj annak, aki a haragvó Isten kezébe kerül. Ez az Istenkép abból a gyarló emberképből fakad, ahol az ember nem tűrheti el, hogy neki nincs igaza, és csapkod, odacsap, ha nem érvényesül az akarata, az igaza. Ezt vetítettük fel az Istenre”. Isten alapvető hozzáállása más a bűn-kérdéshez, mint ahogy mi saját önös indulatainkból ezt kivetítjük: Nekem fáj a ti bűnötök, veletek együtt szenvedek, elhordozom. Isten nem erkölcsi fölényből néz a tévelygő emberre. Minden egyéb gondolat az evangélium megtagadása. Az első keresztyének nagy öröme az volt, hogy Isten nem ütni akar, hanem azonosult velünk, elhordozta a büntetés terhét, megváltott bennünket a bűn átkától.” (Farkas József)