A PARÁZNASÁGRÓL. A vörös fenevad a Római Birodalom. A mindenkori Római Birodalommal, a világi hatalommal folyton „paráználkodnak” a föld királyai, népei, mert mindig kell a „hírnév, nő, család, jószág, test, világ” (2). A paráznaság itt a legkisebb pozícióért, hatalomért vállalt szolgalelkűség. Ezt jelképezi a fenevadon lovagló asszony. A tényleges szexuális bűnök is bűnök, de nem is hasonlíthatók ehhez a sokkal elvtelenebb paráznasághoz. Bűn és bűn között nincs különbség az Isten előtt és az üdvösség tekintetében, de igenis van különbség e világ nyomorúságainak forrását illetően (5). Minden utálatos emberi viselkedésnek, egymás böködésének és kínzásának szülőanyja ez a parázna, mindig többet és a maga igazát akaró lelkület.* Mi „kegyesek” is ilyen „paráznák” vagyunk, amelyből a Bárány minket is, tényleges megtérésre hív.

Jób 31,1-23

462. dicséret

* Ez a paráznaság istentelen, ahogy a fenevad feje is tele van istenkáromló nevekkel. Ez a parázna lelkület főként Isten népét kísérti, akik tisztán akarnak megmaradni minden összefonódástól. Aki kívülről nézi azt a sokféle paráznaságot, amiben egykor esetleg maga is részt vett, az elborzad, csodálkozik annak láttán: milyen rettenetes, nyomorúságos, halálos, mindez (6). Ezeknek a hatalmaknak közös jellemzője, hogy a gonoszban egyet értenek, noha egymás ellen is acsarkodnak, érdekeik szerint, mindig a nagyobb előny felé húzva; de a Bárány ellen egy véleményen vannak (13-14). Be lehet azonosítani a szarvaknak megfelelő római császárokat (16), de ma erre semmi szükség, az üzenetet illetően, mert itt most rólunk van szó, mai hatalmakról, mai paráznákról, akiket az Úr, a Bárány ma is megtérésre hív.