– Ennek a próféciának az értelmezése során az egyházatyák és számos bibliamagyarázó arra a meglátásra jutott, hogy ez az igeszakasz a Sátán, a gonosz bukásának szimbolikus ábrázolása. Ha erőltetett, allegorikus írásmagyarázatnak tűnhet ez, akkor is hiba lenne a babiloni király bukásáról szóló próféciát csupán egy földi uralkodó bukásának leírására szűkíteni.

– A babiloni király emellett itt, és más helyeken is, azt a világi, nagyhatalmi és emberi önteltséget jeleníti meg, amely ellenszegül az Istennek, és hatalomvágyában mindenkit eltipor. Ez a gonosz indulat húzódik minden bűn mélyén, amely istenné teszi magát (11–14). Ez indítja a prófétát az egyes nemzetek ellen felhozott vádak ítéletes meghirdetésére, Ézsaiás próféta könyvének második nagy szakaszában (13–23. fejezetek). Minden önző gonoszság embertelenséget és rengeteg szenvedést szül, amelyekkel tele van minden nemzet története, nemcsak az akkoriaké: Babiloné, Filiszteáé, Moábé, Arámé, Etiópiáé, Egyiptomé, Edómé, Tíruszé és Szidóné; hanem a mai nemzeteké is. Az Istentől elszakadt élet természete a szenvedés, a gonosz hatalmának uralma.

– A nagy sanyargató bukása után (4) megnyugszik, elcsendesedik és ujjongásba tör ki az egész föld (7). Nem az ellenség bukása feletti káröröm kap itt hangot, hanem az a megnyugvás és öröm, amelyet Isten népe jogosan él át a gonosz feletti végső győzelem során. Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása által Isten hatalma legyőzte a gonosz hatalmát. A gonosz, láncra verten, még tombol egy utolsót ebben a világban, de a végső győzelem nem lehet az övé. Jézus Krisztus visszajövetelével a gonosz, és munkájának, a bűnnek, a betegségnek és a halálnak sanyargatása végleg megszűnik majd. Ezért zeng fel az örvendezés a Biblia utolsó lapjain, amikor győzelmi éneket olvasunk a Sátán és serege felett, ahol ismét Babilon megtestesítőiként szerepelnek a gonosz erői (Jelenések 18–19. fejezetek).

– Saját erőnkkel nem tudjuk legyőzni a gonoszt, csak a nálánál nagyobb hatalom, az Isten megváltó hatalma adhat győzelmet felette. Isten megajándékozott bennünket ezzel a győzelemmel. Örüljünk!

Jelenések 7,9–17

Szerző: refdunantul  2020.01.01. 04:00

Babilon a médekkel együtt győzte le Asszíriát (Kr. e. 612), majd a perzsák a médekkel szövetségben győzték le Babilont (Kr. e. 539). Tehát a prófécia beteljesedett, miszerint Isten a médeket Babilon ellen indítja majd, és legyőzi az elbizakodott Babilont (17). Ugyanakkor a médek mindig a háttérbe kényszerültek, és utódaiknak, a kurdoknak, ma sincsen államuk. – Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mert mindig a háttérbe kényszerül! – mondhatnánk hitetlen cinizmussal.

De mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? (Máté 16,26) Mennyi pusztítás járt és jár mindenkor a világbirodalmak nyomában. Az Úr napjának emberi bűn feletti ítélete ez. Ha illúziók nélkül szemléljük, akkor rettenetes hely ez a bűntől megrontott világ, minden betegséget, szenvedést, bántást és kegyetlenséget ideértve. Beleremegünk, ahogy olvassuk a sorokat.

Egyetlen reménységünk a megváltás, Jézus Krisztus. Az Úr napja Őbenne jött el, nem izzó haraggal és kegyetlenül, hanem telve kegyelemmel és igazsággal (János 1,14). Az Ő kegyelmét tapasztaltuk meg ebben az esztendőben. Ezt a kegyelmet reméljük és könyörögjük a következő évre. Ebbe a kegyelembe kapaszkodva imádkozunk a fejedelmekért, és minden emberért, Isten népéért és a világért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk kegyességben és tisztességben (1Timóteus 2,1–2). Ez a kegyelem a mi bizonyosságunk, amivel az Úr hazavisz majd bennünket innen, az Ő akarata szerint.

Jelenések 7,1–8

148. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.12.31. 04:00

Ézsaiás próféta könyvének első nagy szakasza zárul le ezzel a fejezettel, és az abban olvasható magasztaló énekkel. Ahogy egy könyvben, vagy Isten népének életében, úgy az egyes ember életében is vannak szakaszok. Van, amikor az Isten határozottan lezár egy szakaszt az életünkben, és onnantól kezdve valami egészen más kezdődik.

Hitben járva elfogadjuk Isten döntését, és elengedjük a korábbi életszakaszokat, még ha emberileg nehéz is. Istent magasztalva hálát adunk mindenért. Hálát adunk az Úr intéséért is. Hálát adunk azért, hogy haragjában is a szabadulást készítette elő számunkra. Isten szabadítása és megváltása életünk reménysége, erőforrása, vigasztalása, öröme (1–2). Isten szabadításának nagy tetteit hirdetjük a világon, mindenki a maga helyén (4–6).

Ennek a szabadításnak a maximuma a megváltás teljessége. Gyönyörű képpel adja vissza ezt a bizonyosságot ez a magasztaló ének: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” (3) Kiapadhatatlan forrásunk „ott” lesz majd az Úr! „Itt” is Ő a forrásunk, de ember-létünk mindenféle nyomorúsága miatt gyakran apadozik ez a forrás. Légy közöttünk Urunk (6): új évben, új életszakaszban! Segíts meríteni mindenkor a szabadulás forrásából!

Jelenések 6,9–17

280. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.30. 04:00

VAN ÚT! Szétfeszít a fájdalom, a szorultság? Van és lesz út, igazi szabadulás, élet! (János 14,6)

– 1. Olyan útja lesz Isten népe maradékának az asszír fogságból, mint amilyet az Úr adott Egyiptomból. Az Isten hatalmas és csodás szabadítása ez: a fogságból az Úrnak kedves és az embernek is „egyedül jó”, azaz üdvös szabadulásra.

– 2. Ez a két nagy szabadítás azonban csak előre mutat arra a maradéktalan szabadításra, amit az Isten Jézus Krisztusban készített népe maradékának. Ez a szabadítás semmihez sem hasonlítható, nincs analógia, e-világi paralel, amivel érzékeltetni lehetne annak teljességét.

– 3. Bár az igeszakasz gyönyörű képekben szemlélteti ezt a szabadítást: – az Úr másodszor, újra megszabadít; – az Úr „visszavásárol” az idegen hatalmak szorításából; – az Úr kinyújtja kezét népéért (11). Az Úr összegyűjti, egybegyűjti népét; sőt mi több: az Úr „összerak” beteg testeket, lelkeket, szétesett életeket, közösségeket, vagy pedig megszabadít az itteni szenvedésekből, azzal, hogy „kiemel” azokból (12).

– 4. Rudolf Bohren teológus néhány versét ismerhettem meg mostanában, Békési Sándor fordításában. Mennyi emberi vívódás tömörült ezekbe a rövid költeményekbe, annak a teológusnak a tollából, aki pontosan tudta, hitte, hirdette, a Szentlélek teológusaként könyörögte a krisztusi megváltást. „Önálló nyelvem van a kétségbeesésre, de dicséretre nem lelek egy szótagot sem…”

– 5. Amikor Krisztus útjára lépünk, a testvérek egységben élnek (Zsoltárok 133,1): ahogy majd Izráel és Júda is egységben fog élni; – meg „lelki Izráel”, az egyház, minden különbözőség ellenére is (13). Sőt, az idegen népek is „legyőzetnek” (14–15); nem erővel és hatalommal, hanem az Isten Lelkével (Zakariás 4,6). Krisztusban ez a jövő, a szabadulás útja, az ember és az egész sóhajtozó, nyögő, vajúdó, teremtett világ szabadulása (Róma 8,22). Csak a maradék? Igen! (16) De a maradék az Isten tökéletes rendelésének, és nem a mi választásunknak függvénye.

Jelenések 6,1–8

195. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.29. 04:00

AZ ÚR FÉLELME ITT AZ ÚR ÜDVÖSSÉGES ISMERETÉT JELENTI. Ez gyönyörűséges ismeret. Isten ítélete levagdalt minden nagyra törő, sudár fát (10,33–34). Dávid házának törzséből pedig új hajtásként sarjadt a megígért Megváltó, akin az Úr Lelke nyugszik: akinek az Úr ismerete lesz a gyönyörűsége (1–3).

– 1. A Megváltó az Úr ismeretét, azaz üdvösséget ajándékoz népének. Mi az üdvösség? Ebből a leírásból megértjük. Isten azt ajándékozza nekünk Lelke által, ami csakis az Övé, amivel csakis Ő ajándékozhat meg bennünket. Életünk megmetszett csonkjain új hajtás fakad: mennyei bölcsesség, értelem, tanács és erő, ismeret és istenfélelem, valamint igazságosan irgalmas „ítélet” a szegények és szenvedők ügyében (1–5). Ezek közül is ki kell emelni egyet: nem hallomás után ítélni, nem látszat után dönteni (3).

– 2. De nemcsak Isten népét, hanem az egész teremtett világot betölti az Úr üdvösséges ismerete, ahogy a víz a tenger medrét borítja, mert a víz ott mindent teljesen kitölt. Ezért nem árt és nem pusztít a világban többé senki, sem az emberek, sem az állatok között. Szent heggyé lesz a világ (6–9), mert minden nép az Úr hegyéhez járul (10).

– 3. Isten népe zászlóként magaslik a népek között (10), de úgy, mint aki tudja, ez kegyelem, szolgálat, nem az ő érdeme, hanem Ura emelte magasra, a többieket segítve. Éppen az lesz az üdvösség, hogy végre meglátjuk az Isten által magasra emelt jelet: Jézus Krisztust! Gyönyörű látomás ez. Jézus Krisztusban már valóság, de még nem maradéktalanul az. Ez a látomás könyörgésre indít, hogy mielőbb jöjjön vissza a mi Urunk! (Jelenések 22,20) Ez a látomás reménység minden szenvedés közepette, hiszen a gyötrelmek behatároltak.

Jelenések 5,11–14

278. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.28. 04:00

– A helységnevek egy asszír előretörés nyomvonalát követik, északról dél felé, ahogy közeledik az ellenség, és eléri Jeruzsálemet (Kr. e. 733–701). Így közeledik Isten jogos ítélete, a baj, a betegség, a halál (28–32).

– Akik gőgösen hivatkoztak arra, hogy ők az Isten népének tagjai, ezért őket nem érheti baj, azok most elterülnek. Isten levagdal minden sudár termetű és magasra törő büszke embert, akár az Úrra, akár saját magára hivatkozva lett önhitten magabiztos. A gőg mindig hitetlenség (33–34).

Csak a megtérés segít! Az a megtérés: amikor az ember csakis az Úrra támaszkodik, és csakis Őtőle vár megoldást; nem pedig ellenséges hatalmakban bízik, akik csábosak, de valójában romlásba és ostorozó, önostorozó pusztulásba hajtanak (20). Az ítélet is a szabadulást készíti elő, amellyel Isten megrázza és felrázza népét a megtérésre; akárcsak az egyiptomi, úgy az asszír fogságban is, nem is beszélve a mai „fogságokról”, ideértve „a határtalan szabadság nagy fogságát” (23–27). A maradék tér csak meg; de tilos spekulálni erről a maradékról! Ehelyett könyörögjünk megtérésért (21–22).

  Az erős Isten az egyetlen támaszunk. Őbenne bízzunk hűséggel! (20–21) Ő mindig elküldi szabadításának emberi eszközeit, akik nem ostoroznak, hanem segítenek, szeretnek, irgalmasok, hitet támasztanak. Itt azt olvassuk: „El van rendelve pusztulásod…” (22) Mit rendelt el az Isten eleve: pusztulást, vagy szabadulást? Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2)

Jelenések 5,1–10

329. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.27. 04:00

Megdöbbentő látni A SORVADÁS JELEIT életeken: magunkon, másokon; olyanokon is, akiken testi szemekkel még nem látszik ez, és saját maguk sem vették észre a jeleket. Mindent megfordíthat az, amikor egyszerre csak testi fájdalmak jeleznek egy kezdődő betegséget. Kegyelmi állapot az, amikor valaki tudja, hogy sorvad, és orvosra van szüksége.

– 1. Hatalmas kísértés a szemrevaló külső megjelenés, a tehetséges, okos, sikeres élet; nem kevésbé az ezzel járó kapcsolati tőke, a gazdagság, az erő és a hatalom. Észre sem vesszük, hogy magunknak tulajdonítjuk ezeket a szolgálatra kapott ajándékokat (13), miközben a gonosz önzés és önhittség csapdájába estünk, és mások életét terheljük, sorvasztjuk (1–4).

– 2. Asszíria az Isten eszköze abban, hogy a hitetlen Izráelt megintse, megbüntesse (5–6); majd a próbatételekben megtérésre vezesse szeretett népét. Asszíria azonban elbízta magát (7–8; 11–14), és ahogy legyőzte Damaszkuszt (Kr. e 732), majd Izráelt (Kr. e. 722), egyre nagyobb dicsőséggel tört a világuralomra, mint aki megállíthatatlan (9–10). Sokféle élet-sorvadás van. Az az élet sorvad igazán, amelyik úgy gondolja, hogy pompázik és virágzik. A dicsőség sorvaszt igazán!

– 3. Az Úr azonban közbeszólt! Asszíriát eltörölte (12–16). Ugyanis nem dicsekedhet a fejsze a favágó ellenében, és a bot sem suhogtathatja azt, akinek a kezében van! (15) Bizony elsorvad mindenki és minden, ha az Úrban nem lel örök megváltásra (16).

– 4. Áldott legyen az Isten, hogy népét megtartotta, rajtunk könyörült, sorvadó életünket kézbe vette, megmetszette a próbák idején, megöntözte, majd magához kötötte azt, mint düledező növényt a karóhoz, hogy végképp el ne sorvadjunk; se az önhittségben, se a csüggedésben, és hogy végképpen el ne sorvadjon halandó életünk! Jézus Krisztust – aki karácsonykor született és húsvétkor feltámadott – az éltető víz, az élet kenyere, minden, egyébként elkerülhetetlen sorvadás egyetlen áldott, örök orvosa.

Jelenések 4

182. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.26. 04:00

A mi Istenünk ERŐS ISTEN!

– 1. A mi Istenünk a legerősebb, Őnála nincs erősebb, hiszen Ő páratlan az erejében.  Ő az egyetlen, aki erős. Ő az egyetlen erős Isten, Őrajta kívül nincs más; – ezt is Ézsaiás próféta hangsúlyozza (Ézsaiás 45,5). Éppen Őrá tekintve derül ki, hogy milyen erőtlenek vagyunk mi, emberek; – milyen erőtlen ez a bűntől rontott világ. Ez az erős Isten az Úr: az egyes hívő ember Ura, az egyház Ura, az egész teremtett világ Ura; – nemcsak e földteke Ura, hanem mivel Ő a seregek Istene, ezért Ő a teremtett világmindenség Ura is. Éppen ezért Ő a történelem, az események, a népek, mindenek Ura is. Ez az erős Isten teremtett, gondviselő szeretetével fenntart, és a bűntől rontott világban újjáteremt; – azaz megvált, mindenható erejével.

– 2. A fentiekből az is kiderül, hogy az erős Isten, az Ő erejét megváltó szeretetében mutatta meg, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban; – az Ő golgotai kereszthalálában és feltámadásában. Ő az egyetlen, aki erejét szeretetében mutatja meg. Mi erőtlen emberek, akik ideigvaló látszaterőnket fitogtatjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy erőnket szeretetben tegyük láthatóvá. Pedig, ahogy ezt Jézus Krisztus élete és váltsághalála is hangsúlyozta, csak ez lenne az egyetlen járható út. Mi azonban gyarlók vagyunk.

– 3. Hetente többször is áthaladok a Kőröshegyi völgyhídon, az M7–es autópályán. Sokszor már észre sem veszem, ahogy átsuhanok a mélység felett. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor Kőröshegy vagy Somogy belseje felé kell tartanom. Ilyenkor a völgyhíd alatt haladó útra fordulok. Ekkor csodálkozhatok rá arra, hogy milyen óriási ez a tereptárgy, amely roppant pilléreken, oszlopokon nyugszik, és biztos szilárdsággal tartja a szakadék fölött áthaladókat. Onnan alulról még a legnagyobb kamion is apró játékautónak tűnik. Ez a híd hordoz, „megtart”, vezet, biztos irányban terel. Ilyen az erős Isten megváltó, megtartó, hordozó és irányító szeretete is. Ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre, amikor áthaladunk ezen a „hídon”; – vagyis ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre Isten erős, megtartó szeretetét, amely folyamatosan hordoz és vezet bennünket.

Jelenések 3,14–22

315. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.25. 04:00

A mi Istenünk erős Isten: aki örökkévaló, halált legyőző Atya (1); Ő csodálatos tanácsos, valamint Ő a BÉKESSÉG FEJEDELME. Az angyali seregek karácsonyi igehirdetése is így zengett: Jézus Krisztusban felragyogott Isten dicsősége, amely békességet teremt a földön (Lukács 2,14).

– 1. Általános értelemben ez a békesség azt jelenti, hogy Isten újjászületett népének, benne az egyes hívő embernek, minden körülmények között békessége van. Békességem van Istennel. Békességem van önmagammal, vagyis „rendben vagyok”. Békességem van a másik emberrel, különösképpen a Krisztusban testvéremmel, mert a konfliktusokat is tudom krisztusi szeretettel és bölcsességgel kezelni, olcsó kompromisszumok nélkül.

– 2. Ez a békesség az, amely ugyanakkor Jézus Krisztus ügyéért a békétlenséget is felvállalja. Ez a békesség vállalja a hitvallás bátorságát, Jézus Krisztus ügyének képviseletét, az ezzel járó próbatételeket is. Vagyis ez a békesség senkire nem emel kezet, védekezhet is egy határig, de az Istentől rendelt helyzetben felvállalja a szenvedést, Jézus Krisztus követségében járva. Isten Igéje kétélű, éles kard (Zsidókhoz írt levél 4,12), amely egyértelműen kettéválasztja a dolgokat; – aszerint, ami Istennek kedves, jó, helyes, akarata szerint való; – elválasztva attól, ami nem Isten akarata szerint való. Ez az elválasztás mindig megtörténik ott, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik. A békesség evangéliuma tehát békétlenséget válthat ki sok esetben. Ezt fel kell vállalni. Ez a bibliai békességfogalom teológiai dialektikája.

– 3. Ezek alapján azt is világosabban tudjuk értelmezni, amit a mi Urunk a Hegyi Beszédben hangsúlyozott, miszerint boldogok a békességszerzők (Máté 5,9). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy merészeljem én megtenni az első lépést, még az ellenségem, még a haragosom felé is. Szólítsam meg én! Bocsássak meg én! Vállaljam én az alulmaradást! Valójában nincs más megoldás, egyébként felemésztjük egymást!

Sok a dübörögve menetelő csizma, a véráztatta köpönyeg mindenütt; Isten hívő népének körében is. Urunk, könyörülj! Áldott karácsonyt!

Jelenések 3,7–13

316. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.24. 04:00

A próféta lezárja intelmeit, tanításait lepecsételi, tanítványai számára (16); miközben ODATESZI AZT AZ ISTEN KEZÉBE, ÉS KIFEJEZI AZ URAT VÁRÓ REMÉNYSÉGÉT (17).

– 1. Ez azt jelenti, hogy az intés továbbra is szól, de azzal az igehirdetői reménységgel, hogy az Úr megérkezik és megvált. Az Úr tanítványai pedig meghallják ezt a reménységet, még az intésben is; sőt, könyörgik ezt a reménységet maguk és sokak számára, az Úr kegyelme szerint. A „lezárás” azt is jelenti, hogy nekünk embereknek egy idő után el kell engednünk azt, aminek végső lezárása az Úr feladata. Ezt a hívő embernek különösképpen meg kellene tanulni: mi hűséggel tolmácsoljuk az Úr szavát, de nem mi zárjuk le azt; sem az intést, sem a tanítást, sem a reménységet. A mi lezárásunk annyi, hogy az Úr kezébe helyezünk mindent, aki egyedül képes tökéletesen lezárni mindent, és egyben új kezdetet nyitni.

– 2. Most elrejtette arcát az Úr (17). Testi szemekkel nem látjuk Őt, mint azt a gazdát, aki elutazott, de majd visszajön (Lukács 20,9). Közben sok a fájdalom. Meginoghat a reménység? Ez minden felelősen gondolkodó embert kísérthet. Hermann Hesse „A Pusztai farkas” című regényében döbbenetesen ír az értelemvesztettség modern formájáról. Azóta ennél még vadabb, posztmodern tünetei vannak ennek a megingásnak: a jóléti társadalmakban ezer hitetlen pótcselekvésben; a szegénységben agresszív és jogos kétségbeesésben ölthet testet az az értelemvesztett kísértés; a kettő között pedig egészen súlyos végletek is tombolhatnak. Ezeket döbbenetes tényszerűséggel írja le a próféta, mintha ma írná: okkult, hitetlen tévelygések (19–23), olyan dolgok, amiknek nincs jövője (20). De Hesse szerint ez az értelemvesztettség a megoldás reménységével kiált; egyébként tényleg a gonosz műve!

– 3. Karácsony előtt olyan jó meghallani a lényeget: Várjuk az Urat, és nem hiába várjuk Őt! (17) Ő eljött és eljön! Vegyük észre az intő jeleket (18), az Úr féltő szeretetének jeleit! Ő hamarosan megdicsőíti a „pogányok területét” (8,23). Most még testi szemeink elől sok minden elrejtett. De Jézus Krisztusban mégis mindent kijelentett az Isten. Bizonnyal eljön a színről színre látás (1Korinthus 13,12).

Jelenések 3,1–6

328. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.23. 04:00

Joggal rettenünk meg az Úr nélkül (9). Minden tervünk csakis az Úrral lehet áldott, és minden szándékunk halálosan meghiúsul Őnélküle (10). Az akkori, gyarló emberi érdekszövetségeket is eltörölte az Úr. Asszíria legyőzte Szíriát, és elindult Izráel felé (Kr. e. 732). Ha megvetjük az Urat, és az Őtőle való kincseket, mint az akkoriak megvették a Silóah csendes vizét, akkor az Eufrátesz hatalmas áradata sodor el bennünket (5–7). Nincs rettenetesebb, mint amikor az Úr prédára ad bennünket (1–3). Ezeket nem én mondom, hanem a többezer éves prófécia, Isten szava.

A lányaink megleptek bennünket az ünnepek előtt két jeggyel, a nyolcvanas évek elején alakult zenekar harmincötéves jubileumi koncertjére. Valóban, Feleségemmel még az udvarlás időszakában, Győrben, 1984-ben jártunk az akkor egy éve alakult zenekar élő koncertjén… Most a zsúfolt Arénában tizenötezer ember előtt szólaltak meg a fúvósokkal hangszerelt, egykori nagy dalok. Együtt énekelt, örült a rengeteg ember. A végén a „frontember” így zárta: – Mindenkinek köszönöm, de elsőként az Úrnak köszönöm ezt a harmincöt esztendőt. Dicsőség az Úrnak! – Egy emberként tapsolt, éljenzett mindenki!

Igen, bizonyossággal reméljük, hogy „Velünk az Isten”! Ahogy ellep minket a gonosz hitetlenség (9–10), úgy árad ki a kegyelem (Róma 5,20), és annál inkább védi kiterjesztett szárnyaival országát az Úr (8). Nem kell félni senkitől és semmitől, csakis az Urat kell félni (13). Népét sziklává teszi az Úr, amelybe sokan beleütközhetnek, de amelyre sokan építhetnek (14). Ahogy azon a bizonyos koncerten, annak végén mindezt hatalmas tapssal vallotta meg a sokaság: Dicsőség az Úrnak! Nem fárasztjuk az Urat, nem fárasztjuk egymást sem, mert tudjuk az Isten szerinti jót választani, hiszen jelet kaptunk az Istentől (7,13–15): Jézus Krisztus feltámadott! „– Budapesten béke van és Csikidam!”

Jelenések 2,18–29

326. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.22. 04:00

ISTEN MEGVÁLTÓ SZERETETÉNEK JELE.

– 1. Áház király azonban az Úrhoz fordult. Ez mindig áldott lehetőség (3). Az Úr pedig hatalommal szól és cselekszik azok életében, akik Őhozzá fordulnak.

– 2. Az Úr válaszolt Áház királynak, Ézsaiás prófétán keresztül: – Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, és ne is lágyuljon meg a szíved félelmedben, azaz maradj erős! (4) – Itt a gonosz munkál (5–6), de tervük nem fog sikerülni, mert végérvényesen nem győzhet a gonosz. Nem úgy lesz, ahogy ezek a jelenlegi szövetségesek elképzelték, hanem úgy lesz, ahogy az Úr akarja! (7–9) – Ne szövetkezz senkivel, csakis az Úrban bízz, aki mindennél ragyogóbb jelet küld számodra! (11) – Higgy az Úrban, csakis a hitben van megmaradás. Ha nem hisztek, nem maradtok meg! (9)

– 3. Jézus Krisztus a jel! Bízhatunk az Istenben, aki megváltó szeretettel hordozza népét. Jézus Krisztus a hitünk méltó tárgya. Ne féljünk! Megváltott emberek vagyunk! Örülhetünk! Minden nép számára ez az egyetlen jel, amire érdemes figyelni, amit követni kell, az egyetlen megoldás, egyetemes evangélium. A gonosz még tombol ugyan, de már nincs hatalma. Mindig jeleket várunk. Pedig van jel, örök jel: Isten megváltó szeretetének jele; fény, irány, megoldás (Lukács 2,10-11).

Jelenések 2,12–17

327. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.21. 04:00

MEGOLDÁS A SZORONGATTATÁS IDEJÉN.

– 1. A történelem folyamatosan kitermeli – a háttérben mozgató, többnyire láthatatlan „nagyhatalmak” érdekei mentén – a harcos, háborús, „kutyaszorítós” helyzeteket. Sokszor az a cél, hogy ne legyen rend, elégedettség, nyugalom; mert a káosz fial igazán hasznot; ezért a „nagy testvér” provokátorai felpiszkálják az életet. Amikor pedig elszabadulnak az indulatok, akkor bármi megtörténhet. Semmi sem drága ilyenkor. A kutyaszorítós helyzetben a „kisembert” is elkezdik provokálni: – Mutasd meg, te hova állsz?

– 2. Ézsaiás próféta korában éppen Asszíria lett ez a „nagy testvér”, akinek közelgő délkeleti hódításait sejtve sokan megijedtek. A kisebb népek szövetséget kötöttek egymással: az arám (szír) király, Recin; és az izráeli (Efraim) király, Pekah is Asszíria ellenes szövetségbe tömörültek (1). Majd kényszeríteni akarták Júdát, Áház királyt, hogy csatlakozzon ő is ehhez a szövetséghez (Kr. e. 734).

– 3. Áház király szíve elkezdett remegni, ahogy az erdő fái remegnek. Félelmetes minden emberi szövetségkötés, amely érdekeken alapul, folyton változik, és amelybe másokat is bele akarnak kényszeríteni, akár fenyegetőzve is (2). Kutyaszorító helyzet minden ilyen: – Ha ide tartozol, akkor az most a „népszerű”, de később baj lehet belőle? – Ha oda tartozol, akkor az most baj, később érdem? – Ha sehová sem tartozol, az a leggyanúsabb. Félelmetes helyzet ez! Valóban megremeg az, akinek csak egy kis érzéke van az emberi bűn okozta nyomorúság iránt.

– 4. Áház király azonban az Úrhoz fordult... Ez mindig áldott lehetőség (3). Az Úr pedig hatalommal szól és cselekszik azok életében, akik Őhozzá fordulnak.

Jelenések 2,8–11

325. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.20. 04:00

ISTEN DICSŐSÉGE…

– 1. Isten dicsősége betölti ezt a világot: a múltat, a jelent és a jövendőt. Ez a dicsőség életünk szilárd alkotmánya. Isten dicsősége jelenti az Ő örökkévalóságát, valamint szentségét és tökéletességét, továbbá az Ő szuverenitását. Ez az utóbbi azt jelenti, hogy Istennek mindig igaza van, mindent jól intéz, tehát ki merészelne Ővele vitába szállni? (1–3)

– 2. Isten dicsősége rámutat az ember nyomorúságára, mint ahogy a fény felragyogása előhozza a legapróbbnak tűnő tisztátalan porszemet is. Persze a porszemnél sokkal kiáltóbb nyomorúság terhel bennünket. Valahogy úgy, ahogy az építkezéseken végül is elburkolják a koszt és piszkot, ami minden takarítás ellenére ott lapul az ajtónyílások között, a küszöbök alatt, a gipszkartonok mögött, tömérdek mennyiségben. Isten dicsőségének fényében joggal remegünk meg, és rettegéssel döbbenünk rá elveszett voltunkra. Aki nem retten meg, az már tényleg elveszett (4–6).

– 3. Isten azonban nem hagy bennünket ebben az állapotban. Az Úr dicsősége elhív, azaz életünknek tartalmat ad, az örök élet irányába helyezve egész létünket. Az Úr megszólító szava a mi menedékünk, megtisztulásunk, megváltásunk (6–8). Isten dicsőségének gazdagsága minden szükségünket betölti a Jézus Krisztusban (Filippi 4,19). Boldog, aki meghallhatja az Úr üdvözítő szavát, ahogy Ézsaiás meghallhatta, és ahogy mi is meghallhattuk azt: – Itt vagyok, küldj el engem! (8) Boldog az az ember, boldog az a nép, akinek az Isten nem keményítette meg a szívét (9–13). Ha egy ideig süketek és vakok voltunk, nem érzékelve, nem értve, nem érezve az Ő megváltó jóságát, Ő nem hagyott bennünket ebben az állapotban, hanem mint a gyümölcstelen fát, megmetszette életünket, hogy új hajtás támadjon abból (13). Isten népe számára az Ő ítélete is kegyelem, hogy megtérjünk, meggyógyuljunk (9–10). Meddig még Uram? (11) Köszönjük, hogy noha a napot és az órát nem tudjuk, a Te dicsőséged mégis annak bizonysága, hogy bár a pusztítás nagy, ki mégsem pusztulhatunk (13).

Jelenések 2,1–7

324. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.19. 04:00

JAJ NEKÜNK?!

– 1. Jaj azoknak az „előkelőknek”, akik minden helyet, vagyont, időt magukhoz ragadnak; a másik helyét, jussát, idejét is (8–10). Jaj, azoknak, akik felelősség nélkül élnek, csak élvezetekre törekednek, esznek-isznak, vigadoznak (11–17). Jaj, azoknak, akik gonoszul cselekszenek. Minden gonoszság Isten gyalázása. Minden gonoszság forrása az, amikor önmagunkat mindenek felett bölcsnek tartjuk, így az Istennek kedves jót és igazat, valamint az általa tiltott rosszat önkényesen összekeverjük (18–22).

– 2. Jaj nekünk! Hiszen a magunk erejéből csak előkelő önzésre, élvezetekre, az isteni rend önhitten bölcs összekeverésére futja. Ez a bölcsesség nem mentes a tudatunk mesterséges kikapcsolásától sem. A maga köreiben mindenki tökéletesen űzi ezeket. Áldott az Úr, ha vannak ellenpéldák… Jaj nekünk! A bűn és az önzés áradatként visz mindent: „romba dönti a házat”. Ebben ott van Isten ítélete: akkor messziről jött egy nép és tarlóvá emésztett mindent (24–30).

– 3. Jaj nekünk?! Mi a megoldás? Isten ítélete kegyelmes, mert népét megtérésre hívja! Addig: – Csak mi, csak én!  (8) – Fontos az Úrtól kapott kincsek képviselete, de ez nem egyenlő önmagunk gátlástalan képviseletével. Hol a határ? Milyen az Istennek kedves „identitás-képviselet”? Világméretekben kellene végre átgondolni: hány embert bír el a lakott föld, hogy megőrizhessük azt? Persze mindenekelőtt megtérés kell, mert csak a megtért értelem és szív képes az Úr világosságában helyesen „újratervezni”; nem úgy, mint a navigátor, mert az makacsul ugyanabban az irányban, ugyanarra az útra akar vezetni. Megtérés kell!

Jelenések 1,9–20

321. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.18. 04:00

Megvásároltam Schubert összes művének díszdobozos kiadását, valamint Bach kantátáit. Mindkét zeneszerző meghatározó az életemben. Régóta készültem erre, spóroltam rá, és valóságos örömmel töltött el, amikor a tulajdonomba kerültek ezek a kincsek. Amikor csak tehetem, hallgatom a gyönyörűséges, teljes zenei anyagot. Ebben a világban igenis fontos, nélkülözhetetlen, hogy legyen tulajdonunk, birtokunk, ami csak a miénk, amivel mi rendelkezünk, amiért imádkoztunk, amiért szeretettel fáradtunk és kitartóan küzdöttünk: saját család, otthon, idő, dolgok, tárgyak, emlékek, emlékezetes kacatok…

Ez akkor is így van, ha ebben a világban minden mulandó, és lepereg az időnk, kirepülnek a gyerekeink, az egykori tárgyak, „értékek” tényleg idejétmúlt kacattá lesznek, és szinte ellenünk fordulhatnak. Most nem is beszélek a rosszabb verzióról, miszerint széteshet a család, „kiéghet” a ház, elrabolható a kincs…

A tulajdon fontosságát maga az Isten hangsúlyozta előttünk, mégpedig úgy, hogy velünk kapcsolatban hangsúlyozta ezt. Isten népe, az Ő szőlője, az Ő tulajdonai vagyunk, életünkben és halálunkban (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet). Bizony, ha felgazosodik az életünk szőlője és nem terem gyümölcsöt, csak vadhajtást hoz; akkor is a Seregek Urának szőlőskertje vagyunk, aki mindent megtett és meg is fog tenni értünk. Isten örömét leli bennünk, mint mi a saját „birtokunkban”. Egy alapvető különbség mégis van ebben a párhuzamban. Ám éppen ez az evangélium: a mi tulajdonlásunk mulandó, az Úré örök (Róma 8,38–39). Ő tartósan nem engedi, hogy terméketlenek maradjunk. Az Úr nem hagyja, hogy kiégett, kifosztott házzá, vagy elértéktelenedett kacattá torzuljon, majd kimúljon az életünk. Életünk „lemezére” Ő írta a fő témát, ezért nem történhet meg, hogy az „adatot” egyszerre csak nem olvassa le a „meghajtó”. Isten világa, az Isten országa nem egy mulandó, „virtuális” világ.

Megváltozhatatlan tény: a Seregek Urának szőlője vagyunk!

Jelenések 1,1–8

320. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.17. 04:00

ISTEN VÉGSŐ SZAVA a megoldás, a megváltás, az üdvösség ígérete, az Ő dicsőségében.

– 1. A próféta is csak ennek a világnak a keretei között, itteni képekkel tudja kifejezni a kifejezhetetlent, noha amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem el sem gondolt, azt készítette el az Isten (1Korinthus 2,9). Ezért szerepel a látomásban Isten városának dicsősége, az itt lakók tisztasága, nappal és éjjel az Úr védelmében élve, pazar földi gyümölcsökkel táplálva (2–6). Isten országának kiteljesedése valóban Isten dicsőséges színe előtt megélt örök tisztaság, megelégíttetés, bőség és védelem lesz…

– 2. Mikor lesz mindez? Már van; Krisztusban már a miénk mindez, és egyre inkább a miénk lesz, maradéktalanul kiteljesedik mindez rajtunk (2). De jó lesz ez! (Filippi 1,23) Ahol az Úr dicsősége ragyog mindenek fölött, ott bizonyosan jó lesz minden! (5)

– 3. Kik részesülnek ebben? Ne megérteni akard… Azok részesülnek az üdvösségben, akiket az Isten „felírt” (3), akik Isten népéből megmaradtak (2–3), akiket az Úr megtartott, megváltott. Akinek megdobban a szíve a fenti igeverseket olvasva, és akinek fáj, hogy még mennyire messze vagyunk ettől, de aki mégis bizonyossággal reméli és részben már megélheti ezeket az ígéreteket, az megmarad… Istentől függünk, az Ő döntésétől, és Ő mindig jól dönt. Nincs ennél megnyugtatóbb tény. Nem embereknek, körülményeknek, helyzeteknek vagyunk kiszolgáltatva. Isten új sarjat támaszt, Őbenne új életet: menedéket, rejteket itt; teljes kibontakozást, az élet teljességét „ott” (János 10,10). Ahol az Úr dicsősége ragyog mindenek fölött, ott bizonyosan jó lesz minden!

2Timóteus 4,9–22

318. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.16. 04:00

SION LEÁNYAI…

– 1. A nő Isten ajándéka a férfi számára, hozzáillő segítőtárs (1Mózes 2,18). Isten teremtői rendje szerint együtt teljesedhet ki az életük. Amit a nő adhat a férfi számára, az Úrtól rendelt mederben, az nélkülözhetetlen. A nő rezdülése, finomsága, érzékenysége; ugyanakkor a nő stabilitása, szilárdsága megszégyeníti a férfit. Egy gyönyörű kiállítás, üvegfestményeken hetvenhét bibliai nőalakot állított elénk: többségüket úgy, mint a hit hőseit. Hol vannak a férfiak a gyülekezetekből?

– 2. Ugyanakkor az Isten nélküli élet a nőn keresztül felénk közvetített áldásoktól is megfosztott bennünket. Erre is utal az említett kiállítás, és mai Igénk is. A nők „szeme”, „kacsintása”, sokszor földi érdekekre, vagyonra koncentrál. Ez a férfiak bűnét csak hatványozottan növeli. Házasságtörések, kétes kapcsolatok árulkodnak erről. Az itt említett asszonyok férjei gazdagok voltak, ezért tudták felékesíteni magukat (18–23), noha férjeik kétes módon lettek vagyonosak (3.14–15), még ha jogilag támadhatatlanul is…. Más a jog, más az erkölcs. Hit nélkül nincs erkölcs, és részrehajló a jogértelemzés is. A gazdag férjek feleségei még így is illegetik magukat. Ezt azonnal észreveszi egy férfi: Ennek a nőnek a szeme sem áll jól, ez egy vonzó és életveszélyes nő. Sokan vannak ilyenek… Nemcsak erkölcsi megbízhatatlanság ez, hanem a törékeny alkat mögött rejtőző félelmetes zsarnokság. Ez is a bűn rombolása az Isten teremtési rendjében. A férfiakról ennél csak rosszabbakat mondhatunk, a bűn rontását illetően, Isten Igéje alapján. Erre máskor kitérünk.

– 3. Sok nyomorúsággal, büntetéssel jár ez. Ahol Isten teremtési rendjét megsértjük, ott hiába akarjuk élvezni az életet, valójában csak szenvedést okozunk, és abban lesz nekünk is osztályrészünk.

– 4. Az Úr azonban megváltotta a férfit és a nőt, kettejük kapcsolatát, a Jézus Krisztusban. Ne félj, Sion leánya (Zakariás 2,14; 9,9; János 12,15); ne félj Isten népe: az Úr nem hagy az összevissza vágyak és önző érdekek által mindenfelé kacsingató paráznaság mocsarában.

2Timóteus 4,6–8

146. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.12.15. 04:00

FÁJ-E MÉG (MÁR) VALAKINEK AZ A KÁOSZ ÉS PUSZTÍTÁS, amivel az emberi bűn letarolja az Istentől kapott világot? Fáj-e, hogy emberileg senki és semmi nem tudja megakadályozni ezt a „vandalizmust”, mert lényegileg nem változik semmi, csak a tarolás módszerei változnak.

– 1. Fáj-e az a döbbenetes leírás, amit itt olvasunk erről a pusztításról? Tapasztaljuk-e ugyanezt, vagy szerintünk ez túlzás? Jól van minden úgy, ahogy van? Mindenki tobzódik, lihegi a magáét, sanyargatja a másikat, miközben sihederek sanyargatják a véneket, hitványak táncoltatják a világot (2–5), a nők már nem nők, hanem diktátorok (12), égbekiáltó igazságtalanság mindenütt (13–15), eközben mindenki hárítva teszi fel a kezét, és senki sem vállalja a tényleges felelősséget (6–7). Nyílt Sodoma az egész (9). A világ nyomorúsága Isten népének hitetlenségében koncentráltan tükröződik (8; 12).

– 2. A fájdalmas pusztítás oka az, hogy az Úr ellen fordultunk: az Ő dicsőségével szemben engedetlenek vagyunk. Minden nyomorúság, káosz és pusztulás oka csakis ez. Hiába akarjuk élvezni az életet mindenáron, előbb-utóbb láthatóan rossz dolgunk lesz (11), eltűnik minden támasz az életünkből (1). Mi lesz, ha egyszer összeomlik ez a nagyképű, nagyvárosi, bevásárlós, robotizált jólét: valójában semmihez sem értünk, ami a valóságos létfenntartás, és még imádkozni is elfelejtettünk. Idegenek vagyunk a földön egymás számára; és nem vagyunk otthon az „égben” sem. Persze: nem vagyunk jól, se szegényen, se gazdagon... Mégsem fáj még eléggé a letarolt szőlő…

– 3. Fáj-e még? Fáj-e már? Vigyázzunk, ezt a sötét képet nem én festettem, ezt az Ige festi, Isten tárja elénk. Megtérésre hív!

2Timóteus 4,1–5

314. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.14. 04:00

Milyen igazuk volt az újreformátori teológia írásmagyarázóinak, igehirdetőinek, akik szerint a prédikáció egyik hiteles módja az, hogy a szószéken CSAK „MONDJUK ÚJRA” AZ IGESZAKASZT. A Szentlélek által közben megelevenedik az üzenet.

– 1. Próbájuk most ki ezt a módszert: – Tele vannak keleti szokásokkal (6). – Idegenekkel barátkoznak (6). – Tele van az ország ezüsttel és arannyal, kincsekkel, jóléttel (7). – Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, mert ahol jólét van, ott az ember önhitten saját erejében és alkotásaiban bízik (7–8). – Tele van az ország harci kocsikkal (7), mert ahol hitetlen kevélység uralkodik (11–17), ott folyamatos a harc.

– 2. Isten azonban megalázza a kevély tekintetű embert (11), azt is, aki jólétében kevély, és azt is, aki állandóan elégedetlen, mert irigykedve, gyűlölettel tekint arra, akinek több van. A gazdagnak még több kell, a szegénynek pedig a gazdagé kell, olthatatlan gyűlölettel. Erről szól a világ történelme. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az igazságosságra, hiszen ez is állandó prófétai téma, vagyis Isten folytonos üzenete felénk. De addig, amíg hitből fakadó lelkületváltás nem adatik nekünk, addig nem fog változni semmi.

– 3. De jó tudni, hogy egy napon csak az Úr magasztaltatik fel (11; 17), mindenki más megaláztatik (12–21). Boldog ember az, aki leborulhat az Úr fensége előtt (20), és belátva saját halandóságát és gyarlóságát, csakis az Úrban, az örök élet Urában bízhat (22). Az ilyen ember tud bővelkedni és szűkölködni (Filippi 4,12), képes eldobni bálványait (20), és minden körülmények között tud elégedett lenni; éppen ebben van gazdagodása...

2Timóteus 3,10–17

313. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.13. 04:00

A BÉKE ÉS EGYSÉG LÁTOMÁSA EZ.

– 1. Olyan ígéret hangzik itt el, ami az ember valós vágya, mintegy „emlékezete” az édenkerti állapotnak. Minden korszak kísérletet tett arra, hogy megvalósítsa ezt az egységet és békét a maga módján: erővel, hatalommal, a saját „látását” és igazát mindenkire egységesítve… Így „teremt” az ember erőszakkal békét és egyetértést, „szeretetet”. Az idősödő generáció tanúja volt már egy ilyen kísérletnek, és most újra tanúi vagyunk, más köntösben, valami hasonlónak. Mindegyik csúfos kudarc.

– 2. Külső szemlélőként tekintve erre a próféciára, akár mondhatnánk azt, hogy hát itt is ugyanarról van szó, mint eddig mindig: majd egy „hegy”, egy nép kiemelkedik a többi közül, aztán mindenki odajárul, ahhoz az egyhez, annak vallása szerint, és akkor lesz egység és békesség, mert a sok nép mind belátja, hogy annak az egy népnek volt igaza.

– 3. Mi azonban nem külső szemlélőként, hanem hitben és Lélekben olvashatjuk ezeket a sorokat. Ekkor azonban megnyílik ennek az Igének áldott gazdagsága és valóságos igazsága. Ez az ígéret ugyanis azt hangsúlyozza, hogy itt senkinek nincs igaza, senki sem emelkedhet ki csak úgy a többi közül, legfeljebb egy ideig erőszakkal ezt kivitelezheti, sokak megnyomorításával. Senki nem vindikálhatna magának jogot ilyenre. Egyedül az Úr az, akinek igaza van. Ha az egyetlen élő Isten, a teremtő, fenntartó és megváltó Isten lesz Úrrá az emberi élet felett, akkor kezd valósággá lenni az Isten országa. Nincs ennél szilárdabb valóság (2). Ez az egyetlen, ami örökké megáll…

2Timóteus 3,1–9

312. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.12. 04:00

ISTEN HATALMÁNAK ÍTÉLETES KEGYELME.

– 1. Ilyen az Isten hatalma. Isten hatalma kegyelmében nyilvánul meg népe számára. Isten bűnbocsátó és bűnt eltörlő kegyelme ez. Amit beszennyezett a bűn, azt fehérré mossa az Úr kegyelme (18).

– 2. Ha Isten hatalmas kegyelme nem könyörül rajtunk, és nem terjeszti ki ránk kegyelmét, akkor elvesztünk, belefulladunk a bűn megannyi nyomorúságába (19–20; 28). Megszégyenülünk, kiszáradunk, „taplóvá” lesz a hatalmunk, és végül cserben hagy minden e-világi érdek-támasz; – magunkra maradunk. Ha Isten is elhagyott: az a kárhozat (29–31). A próféta néven nevezi a bűnöket: paráznaság, „bálványozás”, gyilkos gyűlölet, igazságtalan ítélet, gyarló vezetés, mérhetetlenül szélsőséges szociális körülmények; tökéletlenség, hiszen még az ezüst is salakká lesz (21–23; 29–31).

– 3. Isten hatalmának kegyelme azonban ítéletében is megnyilvánulhat; – ítéletének tisztító, de nem végleg megemésztő tüzében megmutatkozhat (24–27). Olyan ez, mint amikor az apa erősen „megrázza” jódolgában hisztiző gyermekét, hogy végre észhez térjen. Nem mindenki érti, még ezt sem. De Isten gyermekei felébrednek erre! „Sion ítélettel váltatik meg…” (27) Jézus Krisztusban beteljesedett ez a prófécia. Van jogos ítélet. De Isten népe számára van kegyelmes megváltás. Nem semmisülünk meg (28). Ez a bizonyosság felébreszt, újjászül…

2Timóteus 2,19–26

310. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.11. 04:00

AZ ISTENTISZTELET FOLYTATÓDHAT-E AZ ÉLET ISTENTISZTELETÉBEN?

– 1. A próféta azt hangsúlyozza, hogy az istentisztelet, az Úr előtti ünnepek csak akkor kedvesek az Istennek (10–15), ha azok megszentelik a hétköznapokat, vagyis kihatnak az egymáshoz való viszonyainkra: megtisztulunk, eldobjuk a rosszat és tesszük az Istennek kedves jót, igazat, nem bántjuk egymást, távol kerül tőlünk minden erőszak, miközben oltalommal vesszük körül a rászorulót (16–17).

– 2. Kezdettől fogva (2Mózes 20,1–17), Jézus Krisztuson át (Máté 22,36–40), egészen az apostolig (Róma 12,1–2) ez az Isten egyértelmű akarata: az Isten- és emberszeretet egysége. Nyomorúságunk az a bűnös kényszer, hogy csak önmagunknak éljünk, ezért mindig oda kell menekülnünk az Úrhoz, hogy az Ő erejével felhatalmazva tudjuk észrevenni a másik embert, a közvetlen közelünkben, a ránk bízottak között.

– 3. Érdemes lenne végiggondolni, hogy mennyire elválik egymástól: hit és élet! Mennyi konfliktus és szeretetlenség terhel bennünket is, Isten népét? Ha saját köreinkben sem tudunk szeretni, hogyan tudnánk Krisztus szeretetét képviselni egy erőszakos, irgalmatlan, erkölcstelen világban? (10) Van-e erőnk és felhatalmazásunk a krisztusi szeretet kockázatát vállalni egy olyan világban, ahol az állatokhoz hasonlóan, látszólag az erősebb a győztes és túlélő?

– 4. Sok itt még a kérdés! De az Igéből következő isteni akarat és parancs egyértelmű. Kell az istentisztelet, kell az ünnep, hogy legalább arra rádöbbenjünk, milyen fogyatékos és ellentmondásos az életünk. A „templombajárás” soha nem lesz üres szokássá, mert ott mindig cselekszik az Úr! De nekünk megváltás kell, Jézus Krisztus kell! Az Ő újjászülő irgalma nélkül nincs érdemi változás.

2Timóteus 2,14–18

306. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.10. 04:00

A TELJES PUSZTULÁS…

– 1. Ézsaiás működésekor az északi országrész (Izráel) utolsó éveit élte, hiszen Kr. e. 722-ben elesett az asszírok támadásakor, akik az egész szír–palesztin területet meg akarták hódítani. A déli országrész, Júda, Kr. e. 586-ban esett el, de az asszírok már Kr. e. 701-ben megtámadták Jeruzsálem városát. Ezt az időszakot tükrözi Ézsaiás próféta könyvének kezdete.

– 2. Pusztulás mindenütt. Halálosan beteg, sebekkel teli, összevert emberhez hasonlítja a prófécia ezt a nyomorúságos állapotot, ahol nincs segítség, gyógyítás, ellátás, enyhülés (5–6). Nemcsak az ember beteg, hanem az egyház, a világ is az. Ennek nyomán idegenné, pusztasággá lesz minden, mint a magára hagyott kunyhó a szőlőben (7–8). Üres templomok, katedrálisok, még üresebb életek… A kép önmagában riasztó.

– 3. De a kép többlete ennél még sokkal súlyosabb helyzetre mutat. A szenvedő beteg nem adja meg magát, hanem perlekedik, felesel, ellenkezik. A nyomorúság sem mindig visz közelebb az alázathoz, a hithez, az Úrhoz. A jólét végképp önhitté tesz, de a próbatétel sem formál át minden esetben; sőt, még inkább megkeményíthet (4–6).

– 4. A hit, az alázat: Isten kegyelmi ajándéka. Enélkül beteg a fej, gyenge a szív (5). Igen: értelmünk gőgös okosságunkban szűkölhet; szívünk önzően, gyalázkodóan, hitetlenül elgyengülhet. Találó, eleven a prófécia: az ökör ismeri a róla gondoskodó gazdáját, a szamár is urának jászlát; – és mi? Az ökör különb a „jóléti, okos, zseniális, de hitetlen társadalmaknál” (2–3). Ezzel a lelkülettel a pusztulás felé rohanunk. Elég volt a sok okos, tehetséges, de hitetlen és önző, önhitt, bajkeverő emberből.

Urunk, adj megtérést, könyörülj!

2Timóteus 2,1–13

305. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.12.09. 04:00

A MEGTÉRT EMBER AJKÁNAK GYÜMÖLCSEIRŐL van itt szó.

– 1. Ajkunk gyümölcse a bűnbánat, amikor bűnvallásban belátjuk saját életünk „árvaságát” (4), kudarcát, bukásait, konkrét vétkeit, annak jogos büntetését, a nyomorúságot és a halált (1). A bűnbánatban nem okolunk senki mást, csak a magunk engedetlenségét (1).

– 2. Ajkunk gyümölcse az, amikor magunkat megalázva, az Úr irgalmába kapaszkodva, bocsánatért könyörgünk.

– 3. Ajkunk gyümölcse az a hitvalló bizonyosság, amely Isten irgalmát akkor sem kérdőjelezi meg, amikor azon kapjuk magunkat, hogy most inkább csak a szánk mondja a bizonyságtételt… Ilyenkor sem képmutatás szólni az evangéliumot, az Ige igazságát, azt ugyanis mindig tovább kell adni. Amit mondunk, az másokban magvetés, abban mi is újból megerősödünk, azt ismét tenni is fogjuk (3).

– 4. Ajkunk gyümölcse a megtérés lényegére mutat rá: Isten hozzánk fordult a Jézus Krisztusban, ezért fordulhattunk mi az Úrhoz (2). Az Isten színe előtt élni: gyökeret vert, virágzó, gyümölcstermő, illatozó, bővelkedő és másokat tápláló élet. Olyanok leszünk, mint a zöldellő platán, az illatozó olajfa (5–7). Ezek persze csak képek. Isten színe előtt kigyógyulunk a konkrét vétkekből, valósággal meggyógyulunk, örök oltalmat, törődést, irgalmat nyer elárvult életünk (4; 9).

2Timóteus 1,15–18

72. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.12.08. 04:00