Halljuk meg, Isten ünnepre összegyűjtött népeként, az örömhírt! (1) 

Halljuk meg az Isten döntését felőlünk! Az Úr, az élő Isten szeret bennünket, ezért szövetséget kötött velünk, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10). Ennek a szövetségnek a jele, a karácsonykor született Jézus Krisztus: „A jel pedig ez lesz számotokra, találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lukács 2,12) Ez a szövetség nem gyarló emberek, mint egyenlő felek, szövetsége, ahol mindenki ügyeskedve érvényesíti a maga érdekeit. Ez a szövetség az egyetlen, hatalmas, mindenható Isten értünk, emberekért lehajló szövetsége, aki egyedül képes valósággal segíteni rajtunk, és aki önmagát „odaadva”, a mi üdvösséges érdekeinkre tekint, miközben mennyei dicsősége még jobban felragyog (Lukács 2,14).

Halljuk meg azt is, hogy nemcsak atyáinkkal, hanem velünk is megkötötte Isten ezt a szövetséget, személyesen velem! (3) Ez a személyesség nem igényel többé emberi közvetítőt, de mindig is igényel hiteles szolgákat; hivatalosakat és nem hivatalosakat egyaránt (5). Ez a személyesség elevenné teszi Isten szavát, Igéjét számunkra, minden napon, mert szemtől szembe beszél hozzánk a mi Urunk (4), így nemcsak kinyílik naponta a Bibliánk, hanem megnyílik a nehézkes sorok között az élő, megváltó Úr szava és üzenete, miközben az isteni emésztő tűz nem perzsel és elemészt, hanem megmelegít minket és világít számunkra (4–5). Igen, Jézus Krisztusban a jogos isteni ítélet kegyelemmé lett. Ez az örömhír személyesen a miénk: félelmeket eltörlő, üdvözítő örömhír ez, konkrét jelekkel és tapasztalatokkal, áldott személyes bizonyságokkal (5). Ez a kegyelem végezte el, hogy „itt ma életben vagyunk” (3), és mindenkor élni fogunk (János 14,19). Ez a személyesség először mindig a testvérek közösségében átélhető tapasztalat. Miközben mindnyájan átéljük Isten szeretetét (3), azonközben, együtt megerősödve lesz személyes hitünk is szilárdabb és szelídebb, érzelmektől mentes, de nagyon is érző hit.

Halljuk meg azt az evangéliumot is – ez is a karácsonyi evangélium része –, hogy mindenekelőtt az Isten cselekszik érettünk, „üdvözítő hatékonysággal”, először Ő tart meg bennünket, és ez a kegyelem tesz késszé bennünket arra, hogy mi is megtartsuk az Úr rendelkezéseit és döntéseit (1), amely itt a Tízparancsolat ismétlésében van előttünk (6–21). Ő az Úr, a szabadító Isten, aki kihozott bennünket a bűn, a betegség, a halál szolgaságának egyiptomából, ezért élhetünk másként már e-világban, az örök élet tágasságában. Isten üdvösségre tartott meg minket, mi is támogassuk egymást!

Halljuk meg a karácsonyi örömhírt, adjuk tovább, éljük, mondjuk, a jövő esztendőben is: ébredjünk, megtérjünk, hitünkben erősödjünk, szolgáljunk, békességben szeressünk, bizonyossággal küzdjünk!