Isten népe békés üzenettel közelített az ammoniták területe mellett található Hesbón városához és királyához, Szíhónhoz: szabad utat, nyugodt áthaladást kérnek csupán az Úr által számukra kijelölt céljuk felé, mindenért fizetnek, amit elfogyasztanak, miközben a meghatározott útról nem térnek le (26–30). Hesbón királya azonban nem engedte át Isten népét, mert az Úr megkeményítette a szívét (30). 

Ahol kemény a szív, ott ellenségeskedés támad, pereskedés, harc, háború, pusztítás és halál. Mindent kiirtunk, ha kemény marad a szív (34). Ezt látjuk a mai, nem könnyű igeszakaszban is (33–37). Isten népének igazi arcát nem ebben az igeszakaszban látjuk, hanem Jézus Krisztusban szemlélhetjük valóságosan, aki által népének tagjait is újjászüli az Isten, lelkét igazán megnyitja, hogy mások keményszívűségére ne pusztító visszavágással reagáljon. Az újjászületett ember úgy tud megtartó, megoldást találó szeretettel válaszolni mások kemény, durva viselkedésére, hogy közben Isten akaratát, rendelkezését is megtartja, és hű marad mindvégig (31). Isten végső akarata az élet, az új élet, az örök élet, az üdvösség, vagyis az élet teljessége (János 10,10).

Urunk, nyisd meg néped szívét, adj megtérést, új életet; hogy általunk mások szíve is megnyíljon a krisztusi szeretetre, az engedelmességre és az élet munkálására! Túl ideális, naiv kérés ez? Nem! Mert ma, ha az Úr szavát, életet munkáló Igéjét halljuk, amit Ő Jézus Krisztusban kijelentett, meg ne keményítsük a mi szívünket (Zsidókhoz írt levél 3,15), és minden Igét csakis Jézus Krisztus felől szemléljünk! Tudjuk, hogy Isten nem keményíti meg végleg az övéi szívét, hanem megnyitja népe szívét az evangéliumi lényeg látására.