Az Úr szereti népét, vezeti őket, harcol értük, amíg meg nem érkeznek az Ígéret Földjére mindnyájan (22). Két és fél törzs már megkapta örökségét a Jordánon túli területeken. De ők sem nyugodhatnak meg addig, amíg testvéreik is meg nem érkeznek arra a területre, amit az Úr kijelölt számukra (18–20).

Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk az Isten, hogy Ő miként harcol értünk igazán, amikor egyszülött Fiát adta értünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Isten megváltó szeretete így harcol népéért, és aztán népén keresztül a világért, hiszen Isten az egész világot szereti (János 3,16). 

Csak ez a megváltó szeretet tartja meg a népeket, az embereket, az egyes ember életét, és csakis ez a megváltó szeretet tud nyugalmat ajándékozni nekünk, a magunk helyén (3,29). Ez a nyugalom nem tétlen nyugalom, hanem Isten dicsőségét és sokak üdvösségét szolgáló nyugalom. 

Ez a nyugalom azonban az a megnyugvás, amit csak az üdvösséget nyert ember tapasztal, még a feszültségei között is. Azt ugyanis képmutatás lenne állítani, hogy a hit emberében nincs feszültség. Amíg e testben élünk: kívül harc, belül félelem gyötör bennünket (460. dicséret, 3. vers). 

Isten megváltó szeretete olyan nyugalmat ajándékoz nekünk, amely megtalálta az Úrtól kijelölt helyét, és nem akar többet, mint azon a helyen építeni az Isten országát, testvéreivel együtt, mások megnyugvására. Az Úrban megnyugodott ember többé nem a másik ellen, hanem csakis a másikért cselekszik, ő maga ugyanis már mindent megkapott attól az Úrtól, aki megváltó szeretettel harcolt érte, helyét kijelölte, üdvösségével megajándékozta. Ez a bizonyosság olyan nyugalommal ajándékoz meg minket, ami nem engedi, hogy a félelmeink eluralkodjanak rajtunk (22), és azt sem engedi, hogy Jézus Krisztus eljövetelétől kezdve, másokat provokáljunk, bántsunk. Jézus Krisztus eljövetele az egyes ember életében a hitre jutást is jelenti. Aki az Úrban van, az a helyén van, üdvösségesen és e-világban is, boldog nyugalomban. 

Nem kell ennél több! A baj mindig ott kezdődik, hogy „de nekünk több kell!” Ennél is több kell? Mi még?