Mózes ötödik könyve már hosszú fejezetek óta hangsúlyozza Isten ama üzenetét, miszerint tartsuk meg maradéktalanul, teljes szívvel és élettel, azaz gondolattal, szóval, cselekedettel az Ő parancsolatait. Ennek az engedelmességnek fontos része az is, hogy továbbadjuk az Úr Igéjét, szavait és tetteit a gyermekeinknek. Ennek a továbbadásnak egészen direkt módjaitól se riadjunk vissza! Tegyük az Úr Igéjét, a mieink számára látható módon, karkötő vagy „karóra” helyett a kezünkre, fejdíszként a homlokunkra, címerként a kapuinkra, az ajtófélfáinkra, hogy házon kívül és belül is nyíltan felvállaljuk és hirdessük: hova tartozunk mi és a mieink. Nincs fontosabb manapság, mint a bizonyságtétel nyílt módja. Kárhozatosan kár, hogy ma hiányzik a nyílt, bátor bizonyságtétel, mert hitünket alig láttatjuk, bizonytalanul mondjuk, nem ismételgetjük, sem nem éljük (8). 

Ha Isten népe megtartja az Úr parancsolatait – ez az Ószövetség hangsúlyos üzenete –, akkor bemehetnek az Ígéret Földjére, erősekké teszi őket az Isten, így birtokba vehetik „jussukat”, és hosszú ideig élhetnek ott, a tejjel és mézzel gazdag földön. Akkor az Isten esőt ad nekik és szemeit rajtuk tartja (9–15; 22–25). Ez az utóbbi pedig féltő szeretettel teli, óvó, istenfélelmet támasztó szemmel-tartás. 

Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez, cselekvéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. Isten – népének akkori gondolkodásához igazodva – világosan fogalmazott: „Ma eléd adtam az áldást és az átkot; ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26–32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts!” Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen Isten mindent megelőző kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig üdvösségesen döntött rólunk! Ő ennek bizonyságául adta nekünk Jézus Krisztus megváltó szeretetét. Isten, Jézus Krisztus által már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden „itteni” Ígéret Földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.