A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották. Az őt ért csapások minden reményét kitépték a szívéből, mint ahogy a…

Jób negyedik válaszának vége valójában egy IMÁDSÁG – 1. Jób kiönti szívét Isten előtt, részvétlen barátai miatt (16,2–5).* Egyik ember a másiknak csak nyomorúságos vigasztalója lehet, mert a másik helyzete és fájdalma igazából soha nem lehet a miénk. Egy szenvedő…

JÓBNAK CSAK ISTEN MARADT. – 1. Micsoda kegyelem alatt van Jób, aki kétségbeesett panaszában is végig számol Urával! – 2. Noha Jób nem ismerheti még azt a tágas teret, amit mi, mai olvasók nemcsak a kerettörténetből tudunk, hanem még inkább Jézus Krisztus feltámadásából; –…

JÓB BARÁTAI FONTOS DOLGOKAT MONDANAK, noha a könyv teljes összefüggésében nem érthetünk egyet velük. Mégis, figyeljünk árnyaltabban szavaikra! Mit mond Elifáz, a második beszédében? – 1. A szenvedőt tanítani, kioktatni, vigasztalás és segítség helyett; – ez történik itt.…

A „HATÁRÁTLÉPÉSEKRŐL” – 1. Elifáz szerint, ahogy Jób beszél, az egyáltalán nem vall bölcsre; – mert sem tartalmában, sem hangvételében nem így beszél egy „bölcs” (2–6). A bölcs kitaposott úton halad, a megszokott módon, „határátlépés” nélkül. – 2.…

Jób tehát odaáll az Úr elé, és KIÖNTI A SZÍVÉT, MINT A VIZET (Jeremiás Siralmai 2,19). – 1. Most egy pillanatra felejtsük el a „tanítást”, mert egyébként nem érnek el bennünket Jób szavai. – 2. Az emberi élet, a maga valóságában rettenetes és nyomorúságos, rövid,…

Valóban felnézhetünk A HIT BAJNOKAIRA, akik szenvedéseiket szó nélkül, teljes reménységgel hordozzák, a legnagyobb kínok között is. Sőt, a kómából felébredve máris szolgálnak, bizonyságot tesznek a kórtermi betegágyon másoknak. Őszinte tisztelettel tekintek ezekre a…