A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották. Az őt ért csapások minden reményét kitépték a szívéből, mint ahogy a vihar kitépi a sátor cövekeit. Jób barátainak tanácsai nem hoztak számára világosságot a szenvedés sötét éjszakájában. Nem azzal vitatkozik, hogy jónak kell lenni. Persze, hogy jól kell viselkedni, mert a rossznak bizonnyal következménye van. De ki a jó? De aki nem követett el tetten érhető bűnöket, az miért szenved? (11–12) – 2. Jób reménytelenségének egyetlen reménysége, hogy a holtak hazájában már pihenhet, mert ahol a férgek megemésztik, ott már nem kell szenvednie. Jób számára a megsemmisülés az egyetlen reménység, a megszűnés, a semmi, a sírgödör, a por (13–16). Persze maga is felteszi a kérdést, hogy hol van ebben a reménység? (15) De ez még mindig jobb, mint gyötrődni. – 3. Van ennél több? Létezik igazi reménység? Woody Allen minden filmje erre kérdez rá. Merjük kimondani, hinni, élni: Jézus Krisztus feltámadott, a mi feltámadásunk zálogaként (1Korinthus 15,20).

Cselekedetek 21,27–40

86. zsoltár