JÓB BARÁTAI FONTOS DOLGOKAT MONDANAK, noha a könyv teljes összefüggésében nem érthetünk egyet velük. Mégis, figyeljünk árnyaltabban szavaikra! Mit mond Elifáz, a második beszédében? – 1. A szenvedőt tanítani, kioktatni, vigasztalás és segítség helyett; – ez történik itt. Valóban, könnyebb egy biztos rendszer védelmébe menekülni, akár egy várba. Az elődöktől örökölt épület biztonsága ez (17–18), ahol nem tűrünk el „idegent” (19), kivetjük a bűnöst, aki az Isten ellen emelte kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött (25), és aki igazságosan veszett el ezért. Ez rettenetes szemlélet így önmagában (26–35). – 2. Ugyanakkor Elifáz második beszédének olvasata sem ilyen egyszerű. Igenis, kell az elődöktől örökölt épület biztonsága, még inkább az Isten Igéjének, az evangéliumnak elődök által megalapozott védelme, ahol az igazi fundamentum Jézus Krisztus, ahol nem hősködünk az Istennel szemben, ahol mindnyájan, „bölcs, bölcsebb és legbölcsebb” is belátja nyomorúságát, Isten igazságát, az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, de ahol a szenvedőt nem kioktatjuk, hanem együttérző szeretettel segítjük, és ahol az „idegent” (19) sem szeretjük jobban a sajátjainknál!

Cselekedetek 20,17–38

447. dicséret