Jób negyedik válaszának vége valójában egy IMÁDSÁG – 1. Jób kiönti szívét Isten előtt, részvétlen barátai miatt (16,2–5).* Egyik ember a másiknak csak nyomorúságos vigasztalója lehet, mert a másik helyzete és fájdalma igazából soha nem lehet a miénk. Egy szenvedő előtt, a részvétteli konkrét segítség után következhetnek csak a szavak. Beszédünk ilyenkor emberséges szelídséggel csakis Isten szeretetéről tehet bizonyságot. – 2. Jób könyörög Istenhez, hogy Ő legyen kezese élete „perében”, harcaiban (3), ahol mindenki olyan magabiztos, gúnyolódó, gáncsoskodó, pletykálkodó, haszonelvű (2–6). Bizony a legkisebb alázat sincs bennünk, amíg a látszat szerint tiszta a kezünk és jól megy a dolgunk; – sőt, „becsületesként” elszörnyedünk mások bukásán, vélt erőnk megnő (8–9). – 3. Jób reménységet kér Istentől, a halál árnyékában (11–16). Jób szeret élni, de ha ilyen a világ, félve ugyan, de várja a halált, amely annyi kérdést vet fel. Hol van a reménység? Már itt megszólal ez a legfontosabb kérdés! Mi már tudjuk, Jézus Krisztusban van remény!

Cselekedetek 21,17–26

162. dicséret

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Jób kiönti szívét Isten előtt, részvétlen barátai miatt (16,2–5).

Barátaihoz beszél, de Isten színe előtt.

Igen, egyik ember a másiknak csak nyomorúságos vigasztalója lehet, mert a másik helyzete és fájdalma igazából soha nem lehet a miénk (16,4).

Szavaink, még segítő szándékkal is üres szavak (16,2; 5).

Ezért egy szenvedő előtt, helyzetének keretei között, a részvétteli konkrét segítség után következhetnek csak a szavak, ha erre lehetőség nyílik.

Beszédünk ilyenkor emberséges szelídséggel csakis Isten szeretetéről tehet bizonyságot.